NEGYEDIK REND: Lileszerű madarak (Charadriiformes)

FEJEZETEK

Azok közül a közös bonctani ismertetőjelek közül, melyek Gadow-ot arra indították, hogy felállítsa a lileszerű madarak (Charadriiformes) rendjét, itt csak néhányat sorolunk fel. Az idetartozó madarak hollóorrcsontja szembetűnő, többnyire erős nyulvánnyal van ellátva. A kulcscsont U-alakú. Legtöbbjüknek 15, néhány nemnek 16, a kihalt dodoknak csak 14 nyakcsigolyájuk van. A rend valamennyi tagjának 11 elsőrendű evezöje van, amelyek közül az első igen rövid. Amilyen sokfélék alakra és nagyságra nézve, éppen olyan változatos az életmódjuk is. Részben szárazföldi, részben vízi madarak. A szárazföldi madarak között találunk földön élőket, futókat, de találunk olyanokat is, amelyek a fán való életmódhoz alkalmazkodnak. Ennek megfelelően táplálékuk is növényi vagy állati eredetű, de vannak köztük vegyes táplálékúak is. A galambok fészeklakók, a többiek valamennyien fészekhagyók.

Az elmondottakból kitűnik, hogy külsejükben és életmódjukban nagyon különböznek egymástól. Ezért régebben, amikor még a rendszertani beosztásoknál nem fektettek oly nagy súlyt a belső szervezetben mutatkozó hasonlóságokra, a Gadow által a Charadiiformes rendbe sorolt madáralakok közül többet részben mint külön rendet, részben mint alrendet különböztették meg. Így pl. a galambok önálló rendként szerepeltek. Azonban Gadow is az általa felállított rendet két csoportra osztja. Az egyikbe tartoznak a sárjárók (Limicolae) és sirályok (Lari), a másikba a pusztai tyúkok (Pterocles) és galambok (Columbae) alrendje. Előbbiék alkotják a Laro-Limicolae, utóbbiak a Pteroclo-Columbae csoportot. Ennek a két csoportnak egymáshoz való viszonyáról Gadow a következőket mondja:

„A lileszerű madarak rendjének törzsökös alakjait a sárjárók (Limicolae) adják. Ezektől származnak a halászó és úszkáló sirályok (Lari) s a kizárólag szárazföldön röpködő és növényevő pusztai tyúkok (Pterocles),

Sivatagi pusztai tyúk (Pteroclidurus emmustus Tex.).

mint a steppék lakói és a fákon lakó galambok (Columbae). A sirályokat ismét két csoportba osztja: a kiválóan repülni tudó sirályfélékre (Laridae) és az alka-félékre (Alcidae), melyek repülni nem igen tudnak, de a bukáshoz annál jobban értenek.” Folytatólagosan még azt mondja, hogy „a lileszerű madarak legközelebbi rokonai a daruszerűek (Gruiformes). A kettő együtt erős ágat alkot a madarak családfájában, amelyből azután a tyúkszerű madarak (Galliformes) ágazódnak el”.