4. család: Alka-félék (Alcidae)

FEJEZETEK

Az alka-félék családja 30 fajt foglal magában, amelyek egyikét az ember rövid idővel ezelőtt, a XIX. században irtotta ki. Az Északi-tenger partjain honos, fészeklakó, kitünően bukó madarak. Jellemző bélyegeik: erőteljes test, rövid nyak, buksi fej, nagyon különböző hosszúságú és alaku csőr, három úszóhártyás ujjú láb, rövid, keskeny, kivételesen csenevész szárny, többnyire rövid fark, tömött s rendesen kétféle színű tollazat.

Hazájuk lényegében az Északi Jeges-tenger s ennek tartozékai; dél felé csak itt-ott terjednek túl a sarkkörön, jóllehet téli vándorlásaik folyamán rendszerint túlmennek azon. A legdélibb vidéken fészkelők Portugáliában, Kaliforniában és Japánban költenek. Valódi tengeri madarak amelyek a fészkelést kivéve egész életüket a vízben töltik. Kitünően úsznak és buknak, kicsiny szárnyaik ellenére elég jó repülők, s ha nem is szívesen, de még mindig elég gyorsan lépkednek. Csupasz sziklán fészkelnek. Kizárólag halakkal és rákokkal táplálkoznak. A halászást szívesen űzik egyesült erővel; kotlás idején a párok olykor 100.000-eket számláló tömegekké csoportosulnak. A rideg északi tájak lakói számára, főként a lummák és alkák, valóságos áldást jelentők. Az egyik faj hetekig, sőt hónapokig egyedüli tápláléka Dél-Grönland lakóinak.