3. alcsalád: Bukóréce-formák (Fuligulinae)

FEJEZETEK

E mintegy 30 fajt számláló alcsalád képviselőit a rövid, széles és esetlen törzs, a rövid és vastag nyak és középhosszú csőr jellemzi, amely rendesen széles, csak rövid fogacskákkal ellátott, tövén gyakran feldagadt; továbbá a rövid, nagyon hátul álló, sarokig tollas, legnagyobbrészt a hasfaltól födött láb, melynek töve oldalt erősen összenyomott és hosszú mellső lábujjait nagy úszóhártya köti össze; utóbbi a hátsó ujjon is jelentkezik a szárnyalakú bőrkaréj alakjában; a szárny rövid és boltozott, két első evezője a leghosszabb; a 14–18 merev tollból álló farok középhosszú vagy rövid, de széles; a tömötten fekvő tollazat, amely nem és kor szerint eltérő színezetű, a fejen gyakran üstök- vagy bóbitaszerűleg megnyúlt és sajátságos tarkázatú.

Bukdosó létükre jobban kedvelik a nyitott és mélyebb vizet, mint a csekélyebbet és benőttet. Nagyobb részük a tengeren él, de fészkelni az édesvizekre megy, hol többi rokonuk egész életét tölti. A lúdszerű madarak közt ezek vannak leginkább a vízre utalva. Lábuk alkata miatt testtartásuk nagyon emelt, járásuk már csak dülöngélés. A repülés is nagyon megerőlteti őket, bár ha már felemelkedtek, elég gyorsan haladnak. Annál ügyesebbek a vízben, melyen mélyre merült testtel és a vízszínen vontatott farokkal nagyon gyorsan eveznek. Többé-kevésbbé merőlegesen buknak a fenékre és percek mulva csaknem ugyanott merülnek fel. Javarészben növényevő kevés van köztük; legtöbbjük kagylókkal és más lágytestűekkel, férgekkel, rákokkal és halakkal, az édesvizeken rovarokkal is él. A fenékről szedett táplálékot rögtön ott a mélyben elnyelik. Hangjuk nem hápogó, hanem recsegő vagy elnyujtott szólam. Érzékeik és szellemi képességeik nagyjából a rokonaikéval egyezők.

A többi csoportbeliknél nagyobb mértékben társasan fészkelők. Nem ritka, hogy két – nem is azonos fajú – tojó közös fészekbe rak, együtt kotol és közösen neveli a fiakat. Sokan tojást is lopnak kiköltésre, vagy az idegen fiókákat csalják magukhoz.

A fészkét bélelő pihével sok bukóréce hajt nagy hasznot; egyeseknek a húsa is jó, bár a legtöbbjéé kellemetlen halzsírszagú, ehetetlen. Ezért csak tollukért vadásszák őket. Fogságban való tartásra kevésbbé alkalmasak.