11. család: Nyakörvös gyík-félék (Lacertidae)

FEJEZETEK

A nyakörvös gyíkok, amelyeket a rend őstípusainak tekinthetünk, csinos testalkotású állatok, teljesen fejlett végtagokkal. Ismertetőjegyeik: hengerded, megnyúlt törzs, a nyaktól világosan elkülönített fej, nagyon hosszú, egyre vékonyodó, törékeny farok, ötujjú végtagok, kívülről látható dobhártya, többnyire szabadon mozgatható szemhéjak, csontkemény pajzsok, valamint az állkapcsok megfelelő csatornáiban elhelyezett kúpalakú, egyenes, szabad végükön kissé görbe, üres, két-három hegyű fogak és kétágú nyelv.

Valamennyi gyík az Óvilágban honos és már Európában is sok a képviselőjük. Afrika különösen gazdag gyíkokban. Az idetartozó mintegy 100 fajt 17 nemzetségbe csoportosítjuk. Célunknak megfelelően főként hazai gyíkfajainkat fogjuk ismertetni.

A hazai gyíkok napsütötte halmokat, falakat, bokrokat, stb. választanak lakóhelyül, ott lyukat ásnak, esetleg a készen találtat használják föl. Szívósan ragaszkodnak a földnek ahhoz a darabkájához, ahol napvilágot láttak. Meleg időben a szabadban heverésznek, legszívesebben a verőfényen, hűvös, esős időben lyukaikba rejtőznek. A szó szoros értelmében a naptól függő állatok. Reggel és este lomhák és szelídek, míg a déli órákban nemcsak fürgék, hanem bátrak, sőt civakodók. Október elején már kikeresik tanyájukat, amelyben tavasz kezdetéig maradnak. Őszi elvonulásukat nemcsak a vidék s az időjárás befolyásolja, hanem ez a fajok szerint is változó, sőt – mint Leydig véli – még az ivarok szerint is más és más. Őszkor legelőször az öreg hímek vonulnak téli pihenőre, ezeket az öreg nőstények követik, s csak ezek után vonulnak el a fiatalok. Tavasszal viszont legelőször a fiatalok bújnak elő, s ezeket az öreg hímek követik. Legutoljára jönnek elő az öreg nőstények. Téli pihenőhelyükön csoportosan találhatjuk őket, s ott mozdulatlanul, csukott szemmel és nyitott szájjal fekszenek s valósággal holtaknak látszanak.

Majdnem valamennyi gyík jelentékenyen növeli a vidék ékességét. Hazánkban ugyan alig vehető észre, de Európa déli részében már föltűnik ez. Itt mindenütt futkos, surran; minden fal, minden út, majdnem minden ösvény tele van velük s amikor a gyönyörű színű ragyogó állatok teljes elevenséggel játszanak és kergetőznek, valóban elragadó látvány. A drágakő villogása ragyog a csinos, pikkelyes testen. Mindenkinek meg kell szeretnie őket, ha nem is tud valami sokat kedves sürgölődésükről.

Valamennyi igazi gyík mozgékony, fürge, eleven, finom érzékű és aránylag okos állat. Ha nem sütkérezik, szeret kóborolni lakóhelye körül, s általában mindig talál valami tennivalót. Valamennyi faj hasonlít egymáshoz annyiban, hogy fölötte gyorsan fut, ügyesen kúszik és szükség esetén biztosan úszik. Mozgásukat farkuk is segíti, ami akkor tűnik ki leginkább, ha elveszítik farkukat, mert ezzel együtt mozdulataik minden elevenségét és szabályosságát is elvesztik. Érzékeik is igen fejlettek. Élénk szemeikkel élesen látnak; a legcsekélyebb neszt is meghallják. Finom érzékenységüket bizonyítja az is, hogy szeretik a meleget, a folytonos nyelvöltögetés pedig tapintóérzékük élességének jele. De nyelvük egyúttal ízlelőszerv is, mert édes gyümölcsnedveket, a mézet, cukrot nagyon jól meg tudják különböztetni más tápláléktól. Ebben azonban része van a szaglás szervének is. Érzékeik fejlettségével összhangban van értelmi képességük is. Eleven, nyugtalan, ingerelhető, kiváncsi teremtések; érdeklődnek, mulatnak, unatkoznak, legalább nagyon láthatóan ásítoznak. Hol félénkek, hol arcátlanok és vakmerőek, könnyen haragra lobbanók, de csakhamar ismét megbékülők. Állítólag a zenét is élvezettel hallgatják. Olyan okosak, aminő okos a hüllő csak lehet. Helyesen különböztetnek meg, tapasztalatokat gyüjtenek s viselkedésüket ezeknek megfelelően változtatják. Ragaszkodnak oly teremtésekhez, amelyektől azelőtt rémülten menekültek, – aminő pl. az ember. Némely faj szívesen telepszik meg emberi lakások közelében. A fiatal állatok kevésbbé óvatosak, mint az öregek, ami szintén a tapasztalatok fölhasználást bizonyítja.

A gyíkok ügyes ragadozók. Serényen vadásszák a rovarokat, földigilisztákat, csigákat, megtámadják az apróbb gerinces állatokat is, kifosztják a madárfészkeket, s a hüllők tojásait is megeszik. Mindennek, amit zsákmányul ejtenek, élnie kell, mert holt bogarakhoz hozzá sem nyúlnak. Fogságban azonban a húsra is rászoknak.

Nem sokkal azután, hogy tavaszkor új életre kelnek, párzási ösztönük fölébred és ekkor egyesül a két ivar. A hím rendszerint valamivel nagyobb és élénkebb színű a nősténynél. Ebben az időben a hímek fölötte civakodók. Mintegy négy hét mulva a párzás után a nőstény – rendszerint éjjel – 6–12 tojást tojik. A tojás babnagyságú, hosszúkás, piszkosfehér, rugalmas héjú. Kikelésének fontos föltétele a nedves környezet: levegőn hamarosan beszárad. A fiatalok nyár derekán bújnak ki a tojásból; mindjárt mozgékonyak, fürgék, már az első őszön megvedlenek s ezután búvóhelyet keresnek, ahol téli álmukat alhassák.

A vénebb állatok nyár folyamán többször vedlenek; a régi bőr foszlányokban hámlik le.

A mi ártalmatlan gyíkjainknak nem csupán a hideggel, hanem jó csomó ügyes ellenséggel is sok bajuk van. Úgy látszik, hogy valósággal rettegnek a rájuk veszedelmes kígyóktól; ha megpillantják őket oly gyorsan menekülnek, ahogy csak tudnak, s ha nem tehetik, mozdulatlanul ülve maradnak szemeiket lehúnyják, s látszólag megdermednek az iszonyodástól. Különösen meg is van minden okuk a rettegésre, mert egyes kígyófajok majdnem kizárólag csak gyíkokra vadásznak, s a vipera méregfoga csaknem oly gyorsan végez velük, mint a melegvérű állatokkal. A gyíkok nagyon jól meg tudják különböztetni a különböző kígyókat. Leydig fogoly gyíkjai úgy viselkedtek a rézsikló (Coronella laevis) láttára, amint föntebb leírtuk, de a kockás sikló egy csöppet se nyugtalanította őket.

A fogoly gyíkok nagy élvezetet szereznek s ezért sokan kedvelik is őket. A ketrecet, amelybe tesszük, részben mohával kell kibélelni; a meleg époly szükséges számukra, mint a víz és a bő táplálék. Hamarosan megszelídülnek.

Ezidőszerint beérjük annak a haszonnak az elismerésével, amelyet a gyíkok a mindenféle kártékony apró állat összefogdosásával hajtanak. Régebben mindenféle kuruzsláshoz is fölhasználták őket.