6. család: Sikló-félék (Colubridae)

FEJEZETEK

Linné az összes általa ismert kígyókat három családba osztotta be s ezeket óriáskígyók, siklók és viperák névvel jelölte meg. Boulenger A. G. nyomán körülbelül mi is mindent összefoglalunk, amit már Linné is sikló-félék (Colubridae) néven egyesített. Ebbe a családba tartozik a kígyók legnagyobb része, számos mérges és nem mérges faj.

Egy egész évszázad telt el addig, amíg a természetvizsgálók belátták, hogy a kígyók beosztása ártalmatlan és mérges fajokra természetellenes és nem is tudományos. Ez a látszólag éles elkülönítés elsősorban azért nem vihető keresztül, mert ismerünk olyan átmeneti formákat is, amelyekről senki sem tudja eldönteni, hogy mérgesek-e, avagy nem. A barázdásfogúakhoz például olyan fajokat sorolunk, amelyek mind alkotásukra nézve, mind életmódjuk tekintetében is a siklókhoz hasonlítanak, de foguk s különösen harapásuk már az igazi mérges kígyókéra emlékeztet, amennyiben kisebb állatokra, így gyíkokra, egerekre és verébfélékre föltétlenül halálos, míg az emberre és a nagyobb emlősökre veszélytelen. Hova soroljuk már most a barázdásfogúakat? A nem mérgesekhez-e, amelyekkel testalkatuk tekintetében egyeznek meg, vagy a mérgesekhez-e, amelyekhez harapásuk hatása tekintetében hasonlítanak bizonyos mértékig? Ma már tudjuk, hogy a régebben az ártalmatlan kígyókhoz sorolt gyíkászsikló és fakúszó kígyó harapásának mérgező a hatása a kisebb állatokra, s ebből arra kell következtetnünk, hogy a hasonlóképpen barázdás fogakkal bíró nemzetségek fajai, minők a macskakígyó, éjjeli fakúszó kígyó és a hegyesfejű kígyó, harapásaikkal hasonló hatást idéznek elő. Az ártalmatlan siklók elkülönítésére annál kevésbbé lehet gondolni, mivel gyakran csupán a barázdás fog viseli magán azokat a jellemvonásokat, amelyeknek alapján két közel rokon faj elkülönítése lehetséges. Pedig ahol barázdás fogak vannak, ott jelentőségüknek is kell lenni. Jelentőségük pedig éppen abban van, hogy a barázda elvezeti a mérget a sebbe, amely méregmirigyből ered, legyen az bármilyen kicsiny is.

Másrészt pedig az átmenet a barázdásfogúak és az átfúrt (csöves) fogúak között, aminő fogakkal az emberre nézve veszélyes fajok vannak fölfegyverezve, teljesen fokozatos s a két fogféleség olyan mértékben különbözik egymástól, aminő mértékben az általuk okozott harapás is különböző. Mert hiszen az átfúrt fog nem más, mint olyan barázdás fog, melynek széthajló peremei részben összenőttek, összeolvadtak egymással! Mindkét fogféleség ugyanarra az alaptípusra vezethető vissza, de ezen túlmenőleg fejlődésük és működésük is azonos; mindkét félénél azt látjuk, hogy csatornaszerűen ki van vájva s szélei kitüremlenek, hogy a mérgező folyadékot biztosan bevezethessék a harapott sebbe. Ha a két kitüremlő perem közeledik egymáshoz, barázdás fog támad, ha pedig a peremek a középen összeolvadnak, akkor előttük van az átfúrt, csöves vagy igazi méregfog, de jól jegyezzük meg, hogy tövén és hegyén akkor is barázdás fog marad. Azonban az úgynevezett méregmirigyek alkotásában sem találunk semmi lényeges különbséget sem a mérges és ártalmatlan kígyók között, hiszen Reichel P. kimutatta, hogy a vipera méregmirigye és a sikló hátsó felsőajkmirigye két egymással mind fekvésére, mind alkotására nézve is azonos szerv.

A siklók a többi kígyócsaládoktól abban különböznek, hogy a medencecsontok és a hátsó végtag maradványai hiányzanak, valamint abban is, hogy megjelenik rajtuk a felső halántékcsont, továbbá, hogy az elülső homlokcsontokat mindig hézag választja el az orrcsontoktól. Mindkét állkapcsuk fogakat visel, közülök a felső vízszintesen áll és függőleges irányban nem mozgatható; az alsó állkapocs koronacsontja hiányzik.

A kígyók e legnagyobb családját három párhuzamos sorozatba osztjuk. Ezek közül az elsőnek, a símafogúaknak (Aglypha, a) sorozat) csak egyféle fogaik vannak, melyeken sem barázda, sem pedig átfúrt csatorna nincs; az ebbe a sorozatba tartozó fajok mind ártalmatlanok. A második sorozatba tartoznak a barázdásfogúak (Opisthoglypha, b) sorozat), amelyeknél legalább a hátulsó felső állkapocsfogak egyikének az elülső részén barázda fut végig; az idetartozó fajok gyanusaknak tekintendők s részben csekély mértékben már mérgesek is, noha az emberre közülök közvetlenül csak kevés faj veszélyes. A harmadik sorozat fajainak, nevezetesen a méregfogúaknak (Proteroglypha, c) sorozat) az elülső felső állkapocsfogai barázdásak vagy át vannak fúrva. E három sorozat mindenikében a formák csodálatos megismétlődésével találkozunk, úgyhogy mindenik felosztható egy oly alcsaládra, melynek fajai a szárazon élnek és egy olyanra, amelynek fajai vízi életmódot folytatnak.

A) sorozat: Símafogúak (Aglypha)

Két alcsaládra oszthatók föl, úgymint az igazi siklókra (Colubrinae), amelybe a nemek és fajok jelentősen nagy része tartozik; többé vagy kevésbbé a szárazföldi életmódhoz alkalmazkodó állatok, testüket fedélcserép vagy zsindely módjára egymásra boruló pikkelyek födik; a másik alcsalád a szemölcsös kígyók (Acrochordinae), alcsaládja, amelynek tagjai édesvízi vagy félig sósvízi életmódra vannak utalva s testük kültakaróját egymás mellett elhelyezkedő szemcseszerű pikkelyek borítják.