| 1. Tojáskígyók (Dasypeltis Wagl.) | TARTALOM | 1. Macskakígyók (Tarbophis Fleischm.) |
FEJEZETEK
Különböző színezetük és alkotásuk miatt, a már említett jellegzetes fogazaton kívül általában csak annyit emelhetünk ki közös jellemvonásukként, hogy orrlyukaik az arcorr oldalán nyílnak és sohasem tolódnak a fej felső oldalára. A szemet csak egyetlenegy nemzetségben (Eteirodipsas) választja el egy pikkelysor a felső ajakpajzsoktól. Igen sok idetartozó nemzetségnek résszerű, függélyesen álló szembogara van, ami éjjeli életmódra utal. Az álsiklók a szárazföldön, bokrokon és fákon élnek s egyetlen igazi vízi faj sincs közöttük. Az éjjeli életmódot folytatók hajlékonyságukkal, továbbá azzal, hogy testüket pihenéskor szoros csomóba tekergetik, nemkevésbbé kúszótehetségükkel is az óriáskígyókra emlékeztetnek, viszont a nappali fánlakó és a száguldó kígyók a drótrúgó benyomását keltik, pihenés közben laza gyűrűt formálnak, kapaszkodni nem tudnak. Az egész földkerekségen el vannak terjedve, de nálunk egy fajuk sem él. Mérgük hatása különböző; míg az Eteirodipsas mérge egyáltalában nem hatékony, addig a Psammophis-é csaknem azonnali halált okoz.
| 1. Tojáskígyók (Dasypeltis Wagl.) | TARTALOM | 1. Macskakígyók (Tarbophis Fleischm.) |