| 2. Gödörkésorrú viperák (Lachesis Daud.) | TARTALOM | 1. Kis csörgőkígyók (Sistrurus Garm.) |
A legismertebb gödörkésorrú viperák a csörgőkígyók, amelyek egy csörgőnek vagy kereplőnek nevezhető farkfüggelékkel vannak ellátva. A csörgő kisebb vagy nagyobb számú, egymásba illeszkedő, gyengén lapított, üres golyókhoz hasonlítható szarutestekből áll, melyek külső megtekintésre három osztatúak s hegyük a farkvég irányában áll. Mindenik csörgőtest 2 utolsó félgömbjét a rákövetkező test fedi, miáltal kívülről minden egyes testnek csak az első legnagyobb félgömbje látható. Mindemellett is ezek a testek csak lazán fekszenek egymáson és súrlódásuk alkalmával zörögnek. A csörgő oly felhámszármazék, melyet biztosan a különböző vedlések maradványnak kell tekintenünk, azonban a különböző megfigyelőknek már igen sok fejtörést okozott. Nemrégiben még fejlődésével és növekedésével sem voltak tisztában. Észak- és Dél-Amerikában a csörgőtestek számából az állat életkorára következtetnek, úgy vélvén, hogy a csörgő minden évben egy szarutesttel gyarapodik. Ez ebben a formában nem helyes; a csörgő a vedléssel a következő módon függ össze: A farkvég nemcsak bizonyos számú, egymással szorosan összekötött csigolyából áll, hanem egy aránylag igen nagy, gyűrűszerűen befűzött szarupikkely is van rajta, melynek alakja megfelel az egyes csörgőízek alakjának. A vedlés alkalmával a farok végének bőre nem hull le, hanem rajta marad az állaton. Ugyanez történik a következő vedlés alkalmával is, azonban minthogy a kígyó közben nagyobb lett, az újabb csörgőíz is nagyobb az előbbinél, éles pereme behatol a rákövetkező íz gyűrűs befűződésébe és laza összefüggésbe kerül vele. A csörgőkígyó évente mintegy háromszor-négyszer vedlik, de valószínűleg nem minden vedlés alkalmával jön létre egy-egy új íz. Garman S. szerint a Crotalus adamanteus Mexikóban évente csak kétszer vedlik és évente két csörgőízet hoz létre. Bizonyos tehát, hogy mindenképpen évekbe telik, amíg a csörgő kialakul. A 15–18 tagból álló csörgők már ritkaságszámba mennek és kérdéses, hogy több egyáltalán létrejöhet-e? Holbrook és Günther A. kivételesen 21 csörgőízet számlált meg. A csörgő rendeltetését illetőleg még ma sincs semmi biztos következtetésünk, valószínű azonban, hogy a két nem kölcsönös hivogatására szolgál. Hay O. P. szerint a védekezést is célozza azzal, hogy a nagyobb állatokat, mint a bivalyt, amely által az eltipratás veszélyének van kitéve, idejében elriasztja. Az az ellenvetés, hogy a csörgő a kígyóra egyenesen káros is lehet, mert legveszedelmesebb ellenségét, az ember nyomra vezeti, mitsem bizonyít, hiszen csörgőkígyók Amerikában jóval azelőtt is éltek, hogy az ember oda egyáltalában betette a lábát.
A csörgőkígyók többi bélyegeinek nincs különösebb jelentősége. Fejüket több vagy kevesebb nagy pajzs fedi, egyébként pedig éppen úgy, mint a törzs is, hosszúkás ormós pikkelyekkel van borítva, hasoldalukon pedig széles pajzsok vannak. Fejük élesen különül el a nyakuktól, testük erőteljes, mérges kígyó voltukhoz képest aránylag nyúlánk. Méregkészülékük alkotása megegyezik a többi viperákéval, de olyan magas fejlettségű, hogy Duméril a legtökéletesebbnek tartja.
A csörgőkígyók Amerikára szorítkoznak, Észak-Amerikában több (12–14) fajuk él, míg Dél-Amerikát csak egy faj, a Crotalus terrificus Laur. éri el s ez el van terjedve egész Argentináig. Általában a száraz, homokos és köves pusztákat lakják, amelyeken csak alacsony növényzet van. Színük és rajzuk nagyon változó s ezért az egyes fajokról nehéz biztos érvényű jellemzést adni. Megkülönböztetésük még leginkább a fejpajzsok alapján történhetik.
A csörgőkígyók voltaképpen 2 nemzetséget alkotnak, melyek közül a Sistrurus-nak csak 3 faja van, míg a Crotalus nemzetség fajainak száma nagyobb. Ez a két nemzetség körülbelül úgy viszonylik egymáshoz, mint az Ancistrodon és a Lachesis. A Sistrurus-fajok fején a nagy pajzsok világosan és jól ki vannak alakulva, a Crotalus-okon ellenben csak a szemöldökpajzsok vannak meg mindig, míg a középső orrpajzsok és a mellső homlokpajzsok csak kevés fajra jellemzők, tehát legalább fejük teteje és tarkójuk pikkelyekkel van borítva. Az alsó farkpajzsok mind a Sistrurus, mind a Crotalus nemzetség esetében osztatlanok.
| 2. Gödörkésorrú viperák (Lachesis Daud.) | TARTALOM | 1. Kis csörgőkígyók (Sistrurus Garm.) |