1. család: Tengeri durbincsok (Sparidae)

FEJEZETEK

A tengeri durbincsok családja kb. 200 fajt foglal magában. Közös ismertetőjeleik itt következnek: hosszúkás, oldalról igen lapos; farkuk töve és az állkapcsuk csupasz, testük többi részét ellenben aránylag nagy és a hátsó szegélyükön fogazott halpénzek borítják. Egyetlen hátúszójuk van, amely barázdából ered. Mellúszójuk kihegyesedő; farokúszójuk villás; hasúszójukban 1 kemény és 5 lágy sugaruk van. A kopoltyúfedő hártyáját 5–7, többnyire 6 sugár tartja. Állkapcsuk erős és fogazatát gyakran az emberére emlékeztető metszőfogak alkotják; ezek mögött széles, tompa fogakból álló sorok következnek; a hegyes, kúpos és fogó-, továbbá a serteszerű fogak ritkábbak. A garat- és az ekecsont fogatlan. Nem ritkán előfordulnak hímnős példányok is, noha a tengeri durbincsok rendszerint váltivarúak.

A tengeri durbincsok csaknem minden tengerben képviselve vannak. Egyes fajok helyenként nagy tömegekbe verődnek össze. Kagylókkal, rákokkal és tengeri növényekkel táplálkoznak. Némelyik faj halakra is vadászik. Akadnak köztük rendkívül finomhúsú, nemes fajok is. A Földközi-tenger durbincsfajait a régiek is ismerték.

A nagyszemű durbincsok (Box C. V.)

A nagyszemű durbincsok növényevők. Testük megnyúlt, szájuk kicsi, szemük nagy. Fogazatukat egy sor lapos metszőfog alkotja. Táplálékuknak megfelelően bélcsatornájuk hosszú. Idetartozik:

Az aranysávos durbincs (Box boops L.)

Gyűrűs durbincs (Sargus annularis L.). Aranysávos durbincs, v. aranydurbincs (Chrysophrys aurata C. V.).

Az aranysávos, vagy nagyszemű durbincs, Box boops L., provencei és adriamenti nevén boga kb. 40 cm-esre nő meg. Zöldessárga, alul ezüstös alapon 3–4 aranyfényű csík húzódik rajta végig, a mellúszó tövén pedig rendszerint feketésbarna folt is van. A hát-, a has- és az alsóúszó sárgás, a mell- és a farokúszó zöldes és többnyire sárgával van szegve. A hátúszóban 14 és 14, a mellúszóban 18, a hasúszóban 1 és 5, az alsóban 3 és 15, a farokúszóban 15 sugár van. Az aranysávos durbincs a Földközi-tenger legközönségesebb halfajai közé tartozik, de Madeira mellett is tömegesen él, s megtalálható Portugália nyugati és Spanyolország északnyugati partjai mentén is, ahonnan elvétve az angol partokig is elkóborol. A francia partvidék közelében ívás céljából évente kétszer jelenik meg, s ilyenkor sokat halásznak belőle, ámbár húsát nem tartják sokra.