7. család: Fogasponty-félék (Cyprinodontidae)

FEJEZETEK

A fogaspontyok kis termetű halak, amelyek külsejükre a pontyfélékhez hasonlítanak, de garatfogak helyett az állkapcsukon és a garatcsontukon valódi fogaik vannak. Előrenyujtható szájukat a köztiállkapocs szegélyezi. Pikkelyeik aránylag nagyok és köralakúak. Úszóhólyag nem minden fajban található meg. Az oldalvonal a törzsön többnyire hiányos. Ismeretlen rendeltetésű nagy érzékszerveik is vannak, amelyek az egyes fajokra jellemző csoportokban helyezkednek el. A fogaspontyok zöme a melegégalj édes és féligsós vizeiben lakik; csak kevés faj terjeszkedett át a mérsékelt övbe. Egyik fajuk az Adria lagunáiban otthonos. A legtöbb faj Amerikában található. A fogaspontyok a melegégalj alatt a legközönségesebb halak közé tartoznak. A legkisebb és a legsekélyebb vizekben is tömegesen tanyáznak. A szúnyoglárvákat pusztítják, s ezért egyik fajukat a maláriaelleni küzdelem támogatására Olaszországba is betelepítették.

A legtöbb faj csak pár cm-nyire nő meg. A család óriásai is csak 30–40 cm hosszúak. Egyes fajoknál a nemek igen elütnek egymástól. A hímek kisebbek és élénkebb színezetűek. Az ilyen fajok eleventojók. A fogaspontyok igénytelen halak s e miatt újabban egyre több fajukat tartják fogságban, hogy érdekes életmódjukat tanulmányozzák.

Említést érdemel, hogy a fogasponty-félék egyes nemzetségei sikeresen kereszteződhetnek egymással. Az első ilyen kísérletet Gerschler végezte, aki mesterséges úton nemek közötti korcsokat hozott létre. Gerschler a kardhordóhalak nemzetségébe tartozó Xiphophorus strigatus ikrását és a félholdas fogasponty, Platypoecilus maculatus tejesét keresztezte egymással és köztes korcsokat kapott. Hasonló eredményre jutott Moenkhaus is, aki Menidia- és Fundulus-fajokat keresztezett (l. Leidenfrost „Rabok vagyunk, vagy szabadok. Az örökléstan vázlata.”, 1927).

A fogasponty-félék családjába tartozó nemzetségek ismertetését az ikrarakó fajokéval kezdjük meg.