ÖTÖDIK OSZTÁLY: ŐSPUHATESTŰEK (AMPHINEURA)

FEJEZETEK

Az őspuhatestűek tudományos elnevezése arra vonatkozik, hogy idegrendszerük elemei nem központosultak a test elülső részében a garat körül, hanem annak központi részét egy, a garat fölött átnyúló és az agyducnak megfelelő idegpánt, valamint az ebből kiinduló és a test két oldalán annak leghátulsó részéig elnyúló két idegfonatpár alkotja. Az egyik pár mélyebben fut le a lábban, ez a többi puhatestű lábducainak felel meg, a másik viszont ennél jóval magasabban, és ez körülbelül egyenlő értékű a csigák pleuroviscerális connectivumával és az abban elhelyezett dúcokkal. Az egyoldali idegfonatokat harántnyújtványok kötik össze egymással, s ilyenek kötik össze a lábfonatpár két tagját is.

Testük a legegyszerűbb esetben hengeralakú; az ilyen fajok élénken emlékeztetnek valami féregre, pl. valami rövid földigilisztára. De gyakrabban azt tapasztalhatjuk, hogy a test a hasoldalon lapossá vált és itt mászásra való láb alakult ki rajta, amelyet a test többi részétől egy mély barázda, a köpenybarázda választ el. Testük vagy egészen csupasz, vagy pedig hátoldalukat nyolc, pikkelyszerűen egymás mögé sorakozó lemez borítja. Mivel így hátpajzsukat egymáshoz mozgathatóan illő mészlemezek alkotják, azért az állat a hasoldal felé be tud hajlani, sőt gömbölyödni, olyanféleképpen, mint pl. a pinceászka; erről a felületes hasonlóságról ezeket az állatokat bogárcsigáknak is szokták nevezni. Valamennyien tengeri állatok, s részben annak a fenekén, részben pedig a hullámtörés övében a nem sok vizet zavaró lények közé tartoznak. Az osztályt az alábbi két rendre osztjuk fel.