MÁSODIK ALTÖRZS: Csalánosok (Cnidaria)

FEJEZETEK

A „Csalánosok” nevüket azoktól a sajátságos alkatú csalánsejtektől kapták, melyek külbőrükben mindenütt találhatók, ahol az állatot ellenség támadhatja meg, vagy ahol áldozatával érintkezik. A csalánsejteknek nagyon különleges alkotásuk van. Bennük a minden sejtre jellemző sejtmagonkívül a szabad fölületen sejtenként egy-egy érzősörtét (cnidocilium), pocakos sejttestükben főfegyverüket, a csalántokot (cnida) és a csalántok alatt a tokra boruló izomszálacskáknak rendszerét találjuk. Némely csalánsejtben a tok és a sejt alapja között fölcsavart lasszó helyezkedik el. Ha a csalánsejtek alkatában a részletek irányt is érdeklődünk, akkor az egyetlen érzősörtéről meg kell említenünk azt, hogy az a sejtnek csapszerű kúpos kiemelkedésében van beillesztve. A piciny kis kúpocska palástján támasztó rostocskák futnak végig és nyomulnak be a sejt testébe a csalántok irányában. Az érzősörte ennek a rostkötegnek a tengelyében egész a csalántokig hatol. Legfontosabb része a csalánsejtnek a csalántok, melynek belső alkatát és különböző fajait a képen láthatjuk. Ez tojásdad képződmény s hegyesebb felével a szabad felület felé tekint. Külső végén kis fedőlappal, mint valami fojtással van ellátva. A toknak kettős fala van. A fojtásba a külső fal megy át. A belső fal a fojtás alatt a tok belsejébe fordul vissza és a csalánfonálba, vagy tömlőbe folytatódik. A csalánfonál voltaképpen finom tömlőcske, mely a tok belsejében visszatüremlített állapotban van és a különböző csalánsejtekben különböző módon van felcsavarva. A csalántokot az említett izomfonálrendszer a tok belső szélesebb vége felől úgy övezi körül, mint ahogy az orvos tartja kezében a fecskendő gummilabdát. Ezek az izomszálacskák az érzősörtétől hozzájuk szaladt inger hatására hirtelen összehúzódnak, a csalántokot megszorítják s erre a tokfedő: a fojtás fölpattan s a keztyűujj módjára visszatüremlített csalántömlő villámgyorsan kitüremkedvén, a csalántokból, illetőleg az egész csalánsejtből kiszalad. Nehogy a tok is vele szaladjon s így az áldozat tovarohanjon, a lasszó gondoskodik a fegyver visszatartásáról. A kifordított állapotában kidobott csalántömlő vagy méreg-, vagy pedig ragadós anyaggal van bevonva.

Csalántokok. A, B = egyenesszálú, C, D = csavartszálú tapadótokok a Pelmatohydra oligactisból, A és C = nyugvó, B és D = kipattant állapotban. E és F = a Hydra vulgaris nyugvó, illetőleg kipattant csavarótokja. G és H = a faltörő tok pihenő, illetőleg kipattant állapotban. (G, Hydra stellata-, H, Corine sortixból). ef = a tömlő, k = a tüskés nyak és st = a tok nyele (Kükenthal-Krumbach: Hdbuch d. Zoologie, Bd. 1.)

A csalánsejtek a tömlősök szervezetének mintegy a védő és támadó hadseregét alkotják. Miként a hadseregben több fegyvernemet találunk, a csalánsejtek is a védelem s a támadás különböző szükségleteinek megfelelőleg különféleképpen vannak alkotva. Általán minden tömlős szervezetében négyféle csalánsejt fejlődik a faltörők csapata, a csavarók csapata és az egyenes meg a görbeszálú ragasztók csapatja. Valójában véve csak a faltörők csalánoznak, a másik három csak arra való, hogy az áldozatot nyakoncsípjék. A csavaróknak fonala kilövellt állapotban kúpos csavarmenetet formál s arravaló, hogy a sörtés vagy a tüskés áldozatnak nyújtványait rugalmas csavarmenetével megfogja s az áldozatot a faltörők közvetlen közelébe hurcolja. Ha az áldozat nem tüskés, hanem síma bőrű, akkor a ragasztók lépnek munkába, a kitüremlített s ragadós anyaggal bevont fonállal keményen ráragadván az áldozat bőrére.

Ez a négyféle csalánsejt a szükségnek megfelelően a szervezet különböző részein áll szolgálatban. Katonáink módjára, valósággal katonai szolgálatuk helyére bevonulnak. Születési helyük ugyanis nem egyezik szolgálati helyükkel, hanem attól távol, rendszerint a törzs külbőr részében születnek s a bélen keresztül vonulnak fel a harctérre. A legtöbb természetesen a fogókarokba nyomul ki, ahol valóságos harci formációkat, u. n. ütegtelepeket formálnak. A képen a fogókar egy-egy duzzanata egy-egy ilyen üteget képez. A fogókaroknak egy-egy nagy hámsejtje valóságos külön kis tábor számukra. A hámsejtet, mint szervező és rendfenntartó erőt üteganyának nevezzük. Az ütegek, mint egy-egy domború erőd, valósággal kiemelkednek a kar szintjéből. Az üteg központját és egyben a legjobban előretolt helyet egy vagy két faltörő foglalja el, ezt körül állják a ragasztók, az üteg szélét viszont a csavaros fogóknak egész erdeje népesíti be. Az üteg támadó munkája pedig – egy-egy kis háború – a következőkép zajlik le. A gyanútlanúl a közelben úszkáló rákocska valamely tüskéjével megérinti a ragasztók érzősörtéjét, mire ezek hirtelen kipattannak s a rákon megtapadván, azt mintegy zsinórra fűzik. Az áldozatot ez a zsinór a szomszéd telep csavaros fogói közé vezeti. Azok közelről megragadják az állat minden elérhető tüskéjét s feszesen az állat fogókarára húzzák, mely egyúttal az áldozatra rá is simúl, vagy éppen rátekeredik. Most az áttörendő fal a faltörő csalánsejtek közvetlen közelébe kerül, azok kipattantják mérges tömlőjüket s az áldozat – a tömlőshöz képest rendszerint nagyerejű állat – a méreg hatása következtében pillanatok alatt megbénul.

A barna édesvízi hydra, H. attenuata szervezete, belében szúnyogálca

Csodálatosképen minden egyes csalánsejt csak egyetlen lövést adhat le. A csalántokokat a rugdalózó állat gyakran kirángatja a tömlős testéből. A csalánsejt erre elpusztul s mint hazájának áldozatkész katonája, még egyszer hasznot nyújt teremtő szervezetének, azzal, hogy testét táplálékul odaadja, a szervezetnek: visszavonul a szomszédos bélsejtbe és ott fölemésztődik. A pótlás a frissen bevonult új csalánsejtekből történik. Ezek az üteganya vezetése alatt a veszteség pótlására azonnal helyükre állanak, hogy szolgálat után ők is a többi után haljanak. A pótlás gyorsan megy, mert leírhatatlan az újszülött katonáknak a száma. Mőbius egyik vörösszínű tengeri rózsának, mely az Északi tengerben honos, egyetlen középnagyságú fogókarjában 4 millió harcost számolt s az egész tengeri rózsának hadseregét mintegy 500 millióra becsüli. Ilyenképen nem csoda, hogy ezek a különben együgyű szervezetű állatok veszedelmes támadást tudnak a tenger elevenen mozgó lényei ellen intézni és hogy némelyik közülük még a fürdőző emberre nézve is veszedelmes lehet.

A „Csalánosok”-nak 3 osztályát különböztethetjük meg, ú. m. a hydraállatokat (Hydrozoa), a kehelyállatokat (Scyphozoa) és a virágállatokat (Anthozoa).