I. alosztály: Nyolcsugarú polypocskák (Octanthida)

FEJEZETEK

Ennek a csoportnak neve egyúttal az idetartozó állatok legjellemzőbb alkati vonását emeli ki. Szabályos távolságban 8 sövény nyomul a testfalból a gyomortérbe és képez alant a gyomortérben 8 fülkét, fennt pedig a garat körül 8 zsebet, mely a 8 üreges, díszesen szárnyalt fogókarba is befolytatódik. A fogókarok a szájnyílást egyetlen övben veszik körül, egészen úgy, mint ahogy azt édesvizi hydráinkról tanultuk. Különben is a csak pár mm nagyságú, gyönge alkotású polypocskák külsőleg is nagyban emlékeztetnek a hydropolypocskákra. A legegyszerűbb idetartozó állatok ugyanis magánosan élnek s vázuk vagy teljesen hiányzik, vagy csak peridermaszerű. Ezeket a piciny, kevéssé szembeötlő teremtményeket csak a kutató tudósok ismerik. Egyes családokban a közti rétegben különböző alakú mésztűk képződnek. Ezzel kapcsolatban a polypocskának alkata is megváltozik. Így pl. az eredetileg kerekded száj hosszúkás réssé nő s a garatcső is oldalt megfelelően összenyomódik. Az egyik szájzugban s ennek megfelelően a garatban csatorna képződik, melyet jól fejlett csillós hám borít; a csillók csapkodásukkal befelé hajtják a vizet a gyomortérbe. A szemközt fekvő oldalon két bélsövény tetőtől talpig szintén elevenen működő csillós hámmal van bevonva, mely az áramló vizet a garatcső megfelelő sarkán szintén kiképződött csatornán át kifelé űzi. (Hasonló jelenséget mutat be a hatsugarúakról a kép, itt a garatcsatornákat R jelzi.) Mindaddig, amíg a polypocska ki van nyújtózkodva, ez a vízáram állandóan járja belső testét. A folyton mozgó víz egyrészt a lélekzésre oxigéniumot, másrészt pedig táprészeket is szállat, egyúttal eltávolítja a bélüregből a gyüledékeket, vagy hasznavehetetlen részeket.

Adamsia diaphana k. m.-e. Hf = irányzsebek, R = garatcsatornák, 1-6 = sövénypárok keletkezésük sorrendjében számozva

A garatnak ez az összelapított volta a nyolcsugarú részarányosság mellett az állatok kétoldalosan részarányos voltát is nyilvánvalóvá teszi: a garat legnagyobb kiterjedésének irányában ugyanis a testet két tükörképszerű félre oszthatjuk fel. A testnek azt az oldalát, melyen a garatba beáramlik a víz, „has- vagy ventrális oldalnak”, az ellentétes felét pediglen „hát- vagy dorzális oldalnak” nevezzük. A sövények maguk is kétoldalasan részarányosak, mivelhogy izomszalagok csak hasoldali felükön képződnek s ilyenképpen a sövények a testben egy-egy jobb- és baloldali csoportot képeznek. A csíraszervek is alkalmazkodnak ehhez a kétoldalas szimmetriához: az a két hátoldali sövény ugyanis, melyek mentén a bélüregben a víz kifelé áramlik, magtalan marad, a többieken azonban ivari termékek keletkeznek.

A különböző fajok rendjén telepek is képződnek, melyek mind bonyolódottabbakká és bonyolódottabbakká válnak. A legegyszerűbb esetben az egyes egyének csak a gyomorterekből kinövő és bélből, valamint bőrből képződött gyökércsövecskék segítségével vannak összekötve. A fajfejlődés fokán az egyszerű összekötőcsatornák később hálózatszerű szövedéket képeznek s a szövedék közé a közti csíralemez is bevonul, miáltal a gyökérzet zárt lemezzé alakul, mely a telep alzatára rásímul. A következő lépcsőfokon ebből a lemezes hálózatból melyet „coenechímának” vagy „coneosarksnak” nevezünk, sarjak emelkednek fel, hogy ilyenképpen ugyanazon térben mentül több polypocska képezhesse a telepet. Csak így tudjuk megmagyarázni az Alcyonaceák hatalmas fejlődését, ahol nagy, gömbölyded lemezes, vagy fa módjára tagolt telepek képződnek. Az ilyen telep hegyén álló legöregebb polypocskáktól csatornák szaladnak a telep aljáig. Az öregebbekből sarjadzó fiatalok csatornái csak az öregek testéig nyomulnak elő. Az egész csőrendszerben a víz állandó áramlásban van, melyet a bélhám csillóinak folytonos csapkodása tart fennt, egyrészt a lélekzés, másrészt a táplálkozás végett.