4. alcsalád: Gyökeresfogú pocok-formák (Fibrinae)

FEJEZETEK

Minthogy a pockoknak ezt a csoportját Méhely foglalta össze és jellemezte, leírásukban az ő kutatásának eredményeire (Fibrinae Hungariae – Magyarország harmad- és negyedkori gyökeresfogú pockai, 1914) támaszkodhatunk.

Egészen fiatal korban a gyökeresfogú pockok zápfogai éppúgy gyökerek nélkül szűkölködnek, akár csak a közönséges pockokéi, de a két alcsalád nagyon éles különbsége már ilyenkor is teljesen nyilvánvaló. Amíg ugyanis a fiatal Microtina zápfogai alul nyitott zománccsövet tüntetnek föl, amely az alsó, azaz gyökér végén a rágólapnak teljesen hű ismétlődése, s az elülső és hátsó hurkon kívül hegyesszögű, teljesen zárt háromszögekből áll, addig a gyökeresfogúak zápfogainak alsó végén hullámos lefutású, nagyjában tojásdad lécet veszünk észre, s az általa körülzárt belső üregben egymással váltakozó és egymás közé nyomuló félgömbös befűződések ötlenek föl. Ezek onnan származnak, hogy a fog külső és belső oldalán lefutó bordaszerű zománc-hasábok között mély árkok húzódnak, amelyek zománcfala mélyen besüpped a fog belső üregébe, s ezeknek az alsó vége hólyagszerű alakot ölt a fog végén. A hólyagokat bekerítő léc további sarjadzása hozza létre a későbbi gyökereket. A fiatal, s kezdetben gyökeretlen fogon úgy indul meg a gyökérképződés, hogy a fog alsó végén levő léc két oldalról erősen befűződik, s azután a befűződés helyén összeolvad: ezzel meg van adva a két gyökér kezdete. Az ekként kettévált zománccső vége tovább növekszik, s mindegyik szakasz egy-egy gyökérben nyúlik ki. A gyökerek fejlődése a fogkorona kopásával tart lépést. A fiatal, még le nem kopott korona nagyon hosszú, de ilyenkor még nyoma sincs a gyökérnek; minél jobban kopik a korona, annál hosszabbak a gyökerek, míg a lekopott koronájú, elaggott példányoknak már teljesen kifejlődött, s alsó végükön teljesen zárt gyökereik vannak.

Az idetartozó alakokat Méhely két „nagy nemzetségbe” (supergenus) csoportosítja. A földtörténeti szemszögből régibb a tetőgyökerűek (Acrorhiza) nagy nemzetsége, amelynek képviselői ma már – az egyetlen Dolomys kivételével kihaltak. Jellemző vonásuk, hogy az alsó metszőfognak a zápfogak gyökerei között elhaladó folytatásán a második kétgyökerű zápfog mintegy lovagol. A második nagy nemzetségbe tartozó pockokon, amelyeket szerzőnk oldalgyökerűeknek nevez, ez a sajátság nincs meg. Ez utóbbi nagy nemzetségbe tartozó nemek közül a következőkben négyet fogunk részletesen ismertetni.

A) Tetőgyökerűek (Acrorhiza Méhely)

Amikor ezt a csoportot Méhely fölállította (Fibrinae Hungariae, 1914), még azt kellett írnia, hogy az idetartozó nemzetségek a harmad- vagy a negyedkor folyamán mind kihaltak. Annál nagyobb érdeklődést keltett legújabban (1921) Martinonak a Chionomys bogdanovi-ról írott tanulmánya, amely szintén a kihaltnak tekintett Dolomys nemzetségbe tartozó állatfaj előfordulásáról számol be.

A Dolomys-on kívül a Mimomys, Pliomys és Apistomys nemzetségek tartoznak ide.

1. Magyar őspockok (Dolomys Nhrg.)

Ez a nemzetség magyar szemszögből is érdekes, mert Nehring a Petényi által 1847-ben, Beremenden (Baranya vármegye) gyüjtött kövesült maradványok alapján vezette be a tudományba. Ez a leírás természetesen csupán a hiányosan napfényre került csontokra támaszkodhatott. Az élő Dolomys megismerése megfelelően kiegészíti a leírást. Itt csak azt jegyezzük meg Méhely alapján, hogy a felső fogsor első zápfoga háromgyökerű, a többi mind kétgyökerű.

A havasi őspocok (Dolomys bogdanovi Martino)

Meglehetős nagytermetű, körülbelül 10 cm hosszú állat. Farkának hossza a test hosszának mintegy háromnegyedével ér föl. Fülei nagyok, sűrűn szőrözöttek. Ötgumós tenyere és hatgumós talpa egyaránt csupasz. Bundája lágy, sűrű és mérsékelten hosszú. Színe fölül szürkésbarna, alul szürkésfehér; ez a két szín észrevétlenül megy át egymásba.

Életmódjáról még nincsenek bővebb adataink. Csak annyit tudunk, Montenegróban, Cettinje környékén 680–2060 m magasságig találták. Így valószínű, hogy a havasi pocokéhoz hasonló életmódot folytat.

B) Oldalgyökerűek (Pleurorhiza Méhely)

Ennek a csoportnak alsó metszőfoga az alsó állkapocs zápfogsorának gyökerei közt úgy halad el, hogy az első és második zápfog gyökerei a metszőfog külső, ellenben a harmadik zápfogéi a metszőfog belső oldalán állanak.

Az idetartozó nemzetségek közül a Fiber, Neofiber, Evotomys és Phenacomys nemzetségeket fogjuk ismertetni.