2. alcsalád: Kengurupatkány-formák (Potoroinae)

FEJEZETEK

Ebbe az alcsaládba tartozó kisebb termetű állatokat, melyek 4 nembe tartozó 9 fajt számlálnak, általában kengurúpatkányoknak nevezzük. Nagyobb rokonaikhoz nagyon hasonlók, de kis termetükön kívül elülső végtagjaik hosszúkörmü középujjaival és legfőképpen fogazatukkal tűnnek ki. A felső állkapocsban ugyanis ezek mindig szemfogakat viselnek, melyek többnyire jól fejlettek. Ez az alcsalád Ausztráliára és Tazmániára szorult.

Az egyes nemeket és fajokat a koponyára és fogazatra vonatkozó alapos összehasonlító vizsgálat révén jól meg lehet különböztetni, de külső tulajdonságok alapján kevésbbé. Ilyenkor a farknak hosszaránya, alakja és szőrözetbeli sajátságai lehetnek segítségünkre, s ezenkívül Thomas tekintettel van a rhinarium-ra is, vagyis az orrlyukak között elterülő igen különböző alakú és nagyságú, többé-kevésbbé csupasz és szemcsés bőrrel bevont orrpajzsra.

A két nem a többi erszényesekhez még annyival is inkább közeledik, mert az egyik, a Bettongia Gray farka állítólag kapaszkodásra alkalmas, a másikon (Potorous Desm.) ellenben az ugrás készsége sokkal kevésbbé fejlett. S ez a körülmény is a mellett szól, hogy az ugró és földön lakó erszényesek kúszó, fán lakó ősökből származtak. A harmadik és negyedik nem, az Aepyprymnus és a Caloprymnus Thos csak 1–1 fajjal van képviselve. Ez utóbbi azonban a három előbbinek sajátságait egyesíti, miért is Thomas azt katalógusában a többitől elkülönítette.