’EndeixiV

rendkívüli vádforma Athenaeben, mely az apagwgh-val (l. o.) megegyezik abban, hogy a rendes eljárásnál szokásos megidézés (proVclhsiV) mind a kettőnél elmaradt; de míg az apagwgh alkalmával a vádló maga kisérte be a vétkest, addig az e. alkalmával csak jelentést tett az illető hatóságnál, s ez gondoskodott a vétkes elfogásáról. Pollux 8, 49. A feljelentő irat neve szintén e. Demsoth. Theocr. 1322. Alkalmazásának egész köre nem világos. Olyanok ellen volt szokásban, a kik atimoV (l. ’Atimia) vagy közadós létükre a nyilvános ügyekbe avatkoztak, a népgyűlésen beszéltek, nyilvános vádat emeltek, vagy épenséggel hivatalt vállaltak (a piaczon vagy templomban talált gyilkos ellen beadható e. is az atimia szempontjából magyarázható; más e. twn cacourgwn-ról pedig nincs hiteles értesítésünk). Az e. fölvételére és a vele kapcsolatos törvényszéki tárgyalás vezetésére valószínűleg a thesmotheták voltak illetékesek, jóllehet egyes esetekben, úgy látszik, a tizenegyek körébe is tartozott (v. ö. EisagwgeiV, ’Endeca). A pör az atimiával kapcsolatos esetekben szabadon meghatározható büntetéssel járt (timhtoV), más esetekben (pl. a nyilvánosan szereplő közadós esetében) halálbüntetéssel volt egybekötve (l. ’Agwn timhtoV). Példák: (Pseudo-) Demosthenes beszédei Theocrines és Aristogiton ellen.