Eteonus | E | Etovissa |
I. A görögöknél. 1. Mint az európai indogermán törzseknél általában, úgy a görögöknél is a táplálkozás a növényi és állati ételek (sitoV kai crea) természetszerű keverékéből állott. A történelem előtti korban a táplálkozás még nagyon egyszerű: ünnepélyesebb alkalmakkor marha-, kecske-, juh- vagy disznóhús vagy az elejtett vad, de rendesen csak különféle gyümölcs, gabona, leginkább árpa, mit hosszában keresztülmetszett s tojáshoz hasonló két kő között vagy a golyóalakú magtörővel zúztak össze, s az így nyert inkább darából mint lisztből kását (poltoV) készítettek, vagy kenyértésztát (maza) gyúrtak, mi aztán minden időben a szegény görögnek főeledele volt. Italul tejből vagy mézből készült szeszes ital (medu) szolgált. A műveltség terjedésével a táplálkozás is finomodott; az árpából (aljita) és búzából (aleiata) való finomabb lisztkészítéssel nemcsak buzakenyeret (purnon), hanem különféle süteményeket is sütöttek. Használatba jöttek a különféle főzelékek, mint a mályva mualach), saláta Jridax), káposzta (rajanoV, crambh), bab (cuamoi), lencse (jacai), hagyma (cromua, bolboV) stb. Kedvencz ételekké lesznek a szárnyasok, tyúkok, libák, fenyvesrigók, a tojás és sajt, s különösen a halak (cat’ exochn ofon) s osztrigák. Az olajfa cultus terjedésével az olaj kiszorítja a zsír használatát s a szőlőmívelés terjedésével a bor a tejet és régi mézitalt. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy az egyes görög törzsek közt nagy különbség volt az étkezési fényűzést illetőleg. Míg a spartaiak az étkezésben csak a testi erők föntartására nézve legszükségesebbekre szorítkoztak, addig a boeotiaiaknál egy jó ebéd nagy élvezet volt s a siciliai görög konyha híres volt finomságáról. Az attikaiak mindkét szélsőségtől mentek maradtak. L. Dr. Iwan Müller, Die griechischen Privataltertümer, 441a443d. 2. Az étkezés ideje már Homerus korában is nagy valószínűséggel mert határozottan nem állapítható meg a reggel (ariston, Od. 16, 2), a dél (deipnon, Od. 17, 170) s az este (dorpon, Il. 19, 207. Od. 4, 429) volt. A classikus korban is három étkezés volt divatban. 1) A reggeli, acratisma, melyet fölkelés után költöttek el s színborba (acratoV) mártott kenyérből vagy süteményből (itrion) állott. 2) Az ariston, melynek ideje a délelőtti munka befejezése után úgy dél felé volt, s mely már meleg ételekből s több fogásból állott. 3) A dorpon (dorpon) estefelé, a római coenának megfelelően a főétkezés. Ez utóbbi a társas lakomák ideje, akár az áldozati lakomáké, akár a nyilvános néplakomáké (melyeken mindenkinek kimérték a maga részét, meriV), akár a családi ünnepélyek lakomáié, akár a résztvevők közös költségén (az egyes résztvevők adalékai sumbolai) a résztvevők valamelyikének házában rendezett lakomáké (deipnon apo sumbolwn, Homerusnál eranoV). A lakomára a vendégeket rendesen a lakoma napján a házigazda hívta meg, de meg nem hivottak is (aclhtoi, automatoi) szíves fogadtatásban részesültek, mint pl. Agathon lakomáján Aristodemus, kit Socrates vitt magával. Plato symp. 174. E vendégjogot iparszerűen aknázták ki a parasiták, kik leginkább fiatalabb házigazdák dús asztalainál szerettek megjelenni, hol mint gelwtopoioi tréfáikkal tartották derültségben a társaságot s egyúttal maguk is az élczelődés czéltáblái lettek, vagy mint colaceV hizelgéssel és bókolással (l. Artotrogust Plautus Miles gloriosusában), vagy mint Jerapeuticoi különféle szolgálatokkal iparkodtak az ebédért megszolgálni. 3. A lakoma lefolyása főbb vonalaiban a következő volt: A vendég leült a pamlagra, a szolgák leoldották saruját (upoluein) és megmosták lábát (aponizein), majd kézmosáshoz vizet (udwr cata ceiroV edoJh) s törülközőt (ceiromactron) hoztak, mire a résztvevők a ránk maradt rajzolatok és festmények tanusága szerint ketten-ketten (303. á., vázakép) egy pamlagra (clinh), balkarjukkal a hátuk mögött kissé rézsut fektetett vánkosra (proVcejalaion) támaszkodva dőltek (Homerus korában az asztalnál még ültek, de a történelmi korban a férfiak lakomáján már csak a ritkább esetekben résztvevő nők és gyermekek ülnek). Ekkor a trapezopoioV felügyelete alatt álló szolgák behozták a pamlagok számának megfelelő asztalokat (taV trapezaV eiVjerein) és az ételeket. Asztalterítők és asztalkendők ismeretlenek voltak, s minthogy csak kanalat (mustilh, mustron, mustroV) használtak és sem kést, sem villát, ujjukat az ebéd folytán kenyérmorzsákkal (apomagdaliai) törölgették, mely morzsákat aztán a kutyáknak dobtak. Az ebédelés befejeztével az asztalokat elvitték (airein, apairein, ajairein, bastazein taV trapezaV) a padlót feltörölték, a kézmosáshoz ujra vizet hoztak, sokszor még szappant (smhgma) s kenőcsöket és virágkoszorúkat is. A kézmosás után csészébe színbort öntöttek (a 304. á., vázakép után, clinh-re ledőlt borozót mutat, kezében a culix, előtte a trapeza és janoV), melyből mindenki kevés bornak kiöntése mellett e szavak kiséretében: agaiJou daimonoV vagy ugieiaV ivott.
E jelenetet rendesen a fuvolások zenéje kisérte. Ezzel kezdődött meg a lakoma másik része, a deuterai trapezai. Gyümölcsöt, mint fügét, diót, mandolát, olajbogyót, süteményeket (placounteV) s különféle nyalánkságokat (traghmuata), sajtot s ivásra ingerlő sós dolgokat, sőt sót is (aleV) tálaltak fel, de a főczél mégis az ital élvezete volt, s kezdődött az ivás (sumposion, v. ö. Convivium). A lakoma e része, melyet vidám tréfák vagy derült beszélgetések, sokszor komoly tárgyalások is tettek élénkké, táncz, zene és játékok fűszereztek, volt főélvezete mindenkor a görög embernek, ki az étkezésre sohasem fektetett oly súlyt, mint a római, A görögnek itala a víz és a bor (oinoV) volt, mely bőségesen termett, s melynek legkedveltebb fajai a thasusi, lesbosi, naxosi és chiusi valának. De bort víz nélkül inni (pinein) barbár dolog volt, s vagy 3 rész vizet vegyítettek 1 rész borral, vagy 2 rész vizet 1 rész borral, vagy 3 rész vizet 2 rész borral, de már az egyenlő (ison isw) vegyítést is erősnek tartották. A vegyítést meleg vagy hóval hütött (posiV dia cionoV) vízzel a vegyitőüstben (crathr) eszközölték, honnan aztán az italt a merítő korsóval (oinocoh) a serlegekbe (culix, jialh) töltötték (305. á., az egyik ifjú a vegyitő edényből bort merít kancsójával, hogy vele megtöltse a másik ifjútól tartott két ivócsészét; vázakép). Az ivás vezetésére választás vagy sorsolás útján főnököt jelöltek ki (arcwn thc posewV, sumposiarcoV, basileuV), ki meghatározta az ital vegyítésének kulcsát, gondoskodott a mulatságok sorrendjéről s kiszabta az esetleges büntetéseket. Tréfás kérdések és talányok (aingmata, grijoi) adattak fel, s ki nem tudott azokra felelni, büntetésből serlegét egy hajtásra (apneusti) kellett kiinnia, még pedig vadabb mulatságoknál nagy serlegeket (pinein proV bian). A játékok közt legkedveltebb volt a cottaboV, melynek két főfaját ismerjük, de melyek minden részlete, minthogy már a classikus korban is ősi játék volt, kellőleg nem tisztázható. A játék egyik fajának (cottaboV catactoV) lényege az volt, hogy egy pálcza tetejére rendesen két mérlegcsészével (plastiggeV) ellátott mérlegrudat (zugon) alkalmaztak. A mérlegcsészék alatt egy-egy kis érczszobor (ManhV) állott. A játék abban állott, hogy a bormaradékot (latax, latagh, latagein) a serlegből, később a szájból úgy kellett a magasba fecskendezni, hogy az az egyik mérlegcsészébe hulljon vissza, s a csészét az alatta álló szobrocskára sülyeszsze, honnan visszalöketve, a másik csésze a másik szobrocskát megüsse. A játék másik faja (cottaboV di oxnbajwn) az volt, hogy egy vízzel telt nagy edényben kis csészécskék úsztak, s a bort úgy fecskendezték, hogy a csészékbe hulljon s azokat sorra elsüllyeszsze. Kedvelték ilyenkor a koczkajátékot, s ritkán hiányoztak a fuvolásnők (aulhtrideV, faltriai) és a tánczosnők (orchstideV, (306. á., acrobata nő, ki a kardtánczot lejti [eV macairaV cubistan], vázakép). V. ö. Becker-Göll, Charikles. Stoll, Bilder aus dem altgriechischen Leben. II. A rómaiaknál. A rómaiak táplálkozását a második pún háborúig a legnagyobb egyszerűség jellemzi. Főeledelük tönkölyből (far, ador) készült kása, puls (Juv. 14, 170 sk.) s hozzá a pulmentum v. pulmentarium, mely konyhaveteményekből (olus) vagy hüvelyes veteményekből (legumen) állott. Húst ritkábban, leginkább áldozati lakomákon (epulum) vagy más lakomákon (conivium) ettek. Kenyér később jött használatba, s ezt, mint az egyszerű ebédet a ház nőtagjai készítették el. A második pún háború után, különösen az ázsiai háború óta (Liv. 39, 6), mikor már szakácsok és sütők jöttek divatba (l. Pistor és Coquus), az asztal luxusa a rómaiaknál esztelen fényűzéssé és páratlan mértéktelenséggé fajult. Három étkezés volt a rendes. A reggeli, jentaculum, mely sózott kenyérből, olajbogyóból, sajtból, mazsolaszőlőből, tejből, tojásból stb. állott. Az ebéd, prandium, a hatodik órában, azaz délben. Ez különböző korban s különböző családu vagy vagyonu embereknél nagyon változó volt, de legalább részben meleg fogásokból (Plaut. Men. 1, 3, 25) vagy az előtte való nap coenájának maradványaiból ál- többször a rálott. S ha legkövetkező coenára való tekintettel egyszerűbb volt is, sokszor dőzsöléssé fajult. Cic.Verr. 4, 10. Italul a mulsum, bor s a kedvelt calda (l. o.) szolgált. A coena a főétkezés, a 9. vagy 10. órában, tehát időszámításunk szerint 23 órakor délután, néha később. Ha korábban kezdték (coenare de die) s ha éjfélig, sőt virradatig tartott (coenare in lucem), akkor neve c. tempestiva volt. A coena három részből állott. 1) Gustus, gustatio v. promulsis, mely véleményök szerint könnyebb, étvágygerjesztő eledelekből, mint osztrigákból, pikáns mártásu (garum) halakból, salátából (lactuca) s tojásból állott. A tojás a gustusnak lényeges eledelét képezvén, származott a mondás: ab ovo usque ad mala. Cic. fam. 9, 20. Schol. ad. Hor. sat. 1, 3, 6. Ekkor itták a méhsert, mulsum, innen promulsis. 2) A tulajdonképeni coena, mely eleinte két, később három és több fogásból (fercula) állott. Ekkor tálaltattak fel: egész vaddisznó, nyúl, malacz, galambok, kacsák, rigók, császármadarak, pávák, fáczánok s a tengeri halak egész sora. 3) A mensae secundae, a harmadik terítés, csemegéből (bellaria), süteményekből, gyümölcsökből s egyéb nyalánkságokból állott. Kezdetben ültek, később feküdtek (accumbere) az asztal mellett (l. Triclinium).