Alexander, ’AlexandroV.

– 1. L. Paris. – 2. Polyphronnak, a thessaliai Pherae tyrannusának unokaöcscse, ki nagybátyját meggyilkolta s így lett 369-ben Kr. e. tyrannus. Plut. Pel. 29. Alattvalóin elkövetett kegyetlenségei s más városok lakóival szemben tanusított hitszegése miatt a larissai Aleaudák II. Alexander macedoniai király segítségét kérték ellene. Diod. 15. 61. Ez megjelenvén, inkább hódítani, mint segélyezni akart, miért a thessaliaiak Thebaehez folyamodtak. Pelopidas küldetvén ki, A.-t Pherae területére szorította, a többi thessaliai várost pedig függetlenné tette. Midőn Pelopidas Imeniasszal nem sokára sereg nélkül ment a versenyző macedoniai királyok között békét eszközölni, A. mindkettőjüket elfogta. Epaminondasnak kellett őket thebaei hadsereg élén kiszabadítania 368-ban. Plut. Pel. 26 kk. Npe. Pel. 5. Nemsokára a thessaliai városok megint sürgették a beavatkozást, mire Pelopidas 364-ben Cynoscephalaenál legyőzte őt, de maga is elesett. Plut. Pel. 31 k. A. kénytelen lőn Pheraevel beérni s Thebaevel szövetségre lépni. Irtózatos kegyetlenségeiért meggyülölték legközelebbi rokonai is s nejének, Thebének ösztönzésére és segítségével meggyilkolták az asszony testvérei 358-ban. Xen. Hell. 6, 4, 35. Plut. Pel. 29. 35. Cic. off. 2, 7. Val. Max. 9, 13. V. ö. Sievers, Gesch. Griechenlands. 327 kk. – 1. Epirusi királyok. – 3. I. A., Olimpiasnak, macedoniai Fülöp nejének, N. Sándor anyjának testvére. Fülöp udvarában fölnevelve őt, miután elűzte az ifjú nagybátyját Arybbast a molossusok trónjáról, erre sógorát ültette 343-ban Kr. e. Dem. Ol. 1, 12 k. Diod. Sic. 16, 72. Just. 8, 1. Olympias, midőn Fülöp eltaszította magától, hozzá menekült s háborúra ösztönözte férje ellen, ki hogy ezt megelőzze, Olympiastól született leányát, Cleopatrát nőül adta hozzá. Az Aegaeben tartott lakodalmi ünnepségek alatt Fülöp meggyilkoltatott 336-ban. Diod. Sic. 16, 91 kk. Just. 9, 6 k. 333-ban Tarentum meghívására Italiába ment s legyőzte ama város ellenségeit úgymint a lucaniaiakat, samnitákat, messapiaiakat, bruttiusokat; így hatalma egyik tengertől a másikig terjedt s már azt a merész tervet szőtte, hogy mint unokaöcscse keleten, ő nyugaton egyesítse hatalma alatt a görögöket. E terv azonban nem tetszvén az utóbbiaknak, ellenségeskedésbe jött magukkal a terentumiakkal, mi közben egy lucaniai menekült meggyilkolta 330-ban. Just. 12, 2. Liv. 8, 3. 17. 24. 9. 17. 19. – 4. II. A., epirusi király, Pyrrhus fia, elűzte Antigonus Gonatast Macedoniából, de aztán erről is, Epirusról is le kellett mondania Demetrius, amannak fia javára, míg nem az epirusiak föllázadván, visszahelyezték atyai birtokába. 262 és 258 között halt meg. Plut. Pyrr. 9. Just. 26, 2 k. – II. macedoniai királyok – 5. I. A., Amyntas fia. Midőn atyja meghódolt Darius Hystaspis követsége előtt, a fiú nőknek öltözött ifjakkal megölette a követeket, a perzsa Bubarest pedig, midőn ez a követek sorsáról ment tudakozni, azzal engesztelte ki, hogy a testvérét nőül adta hozzá. Just. 7, 3. Hdt. 5, 19–21. Midőn a perzsák először törtek be Görögországba, Macedoniának meg kellett hódolnia, 480-ban a xerxesi hadjárat alatt A. mint macedoniai király kénytelen volt ugyan csapatokat szolgáltatni a perzsa hadseregbe, de mint görög eredetű és míveltségű férfiú titokban segítette a görögöket, így figyelmeztette a Tempe völgyénél állást foglalt görögöket, hogy az a pont nem lesz általuk tartható. Hdt. 7, 173. az athenaeiek hálából vendégbarátjukká fogadták. Mardonius épen ezért, midőn Athenae szövetségét akarta megnyerni, őt küldte oda követül. Hdt. 8, 136 kk. A. azonban a plataei ütközet előtt is értesítette a görög vezéreket Mardonius támadó szándékáról. Hdt. 9, 44 k. Meghalt 450 körül. – 6. II. A., III. Amyntas fia, Fülöp testvére, Kr. e. 369-ben lett Macedonia királya. Míg A. a pheraei Alexanderrel harczolt, otthon anyjának kedvese Ptolemaeus Alorites, mint trónkövetelő lépett fel ellene. A közbelépésre hívott thebaeiek megosztoztatván a viszálykodókat, a 30 ifjú kezes között magukkal vitték Thebaebe a fiatal Fülöpöt, N. Sándor atyját is. Plut. Pel. 26. A.-t 368-ban meggyilkolta Ptolemaus. Just. 7, 5. Plut. Pel. 27. – 7. III. A., Nagy Sándor, Macedonia királya, II. Fülöp macedoniai királynak és az epirusi Olympiasnak fia, született Pellában 356-ban, a hagyomány szerint azon az éjszakán, melyen Herostratus az ephesusi Diana templomot felgyújtotta (plut. Al. 3), tehát julius 21-ikén. Ujabban azonban 356 okt. 1 és deczember közé teszik születése napját, 1. Droysen, Gesch. Alex. d. Gr. II. 354. A szép külsejű s már korán nagy tehetséget tanusító gyermek első nevelői Olympiasnak egy közeli rokona, a szigorú fegyelmet tartó Leonidas s mellette az acarnaniai Lysimachus voltak (Plut. al. 5), mígnem a 13 éves fiú nevelését atyja Aristotelesre bízta, Plut. Al. 7. A majdani vilgáhódítót tehát a gondolatok világának meghódítója, az ókori ismeretek fejedelme nevelte. Nemcsak politikát, morált, szónoklattant és orvosi tudományt tanított neki, de főképen nemes irányba vezényelte az atyjáénál még nagyobb erélyét, tettvágyát, valamint anyjától örökölt tulajdonait: a szenvedélyességet, mély érzést, a lelkesülésre és titokzatosságra hajló lelkületet. Az ifjú távol tartván magát az érzéki gyönyöröktől, inkább testét és lelkét mívelte. Korán megismerkedve Homerus eposaival s majd az egész Iliast könyv nélkül megtanulva, annak főhősét, Achillest választá mintaképül. Nem hiába, mert már mint 16 éves ifjú tanuságot tett hősiességéről Chaeroneánál. Plut. Al. 9. Midőn atyja Cleopatrát, Attalus nevű hadvezérének unokahugát nőül vette, fia összetűzött vele s anyjával Olympiasszal Epirusba menekült 337-ben. Majd visszatért és kibékült s a vád, mintha atyjának 336-ban történt meggyilkolásában része lett volna, alaptalan. Plut. Al. 9. k. Curt. 7, 1. Just. 9, 7. A 20 éves ifjú trónra lépte nem ment egészen símán. Ellene működtek, kik tartottak az ő és Olympias bosszujától. Némelyek Fülöp bátyja, Perdiccas fiának, a Fülöp trónra léptekor kiskorúsága miatt mellőzőtt Amyntasnak a jogát vitatták, mások Cleopatra újonnan született fiát akarták királynak, Attalust pedig regensnek. A nép többsége, valamint a vezérek nagyobb része azonban mellette nyilatkozván, ő lett a győztes. Attalus, ki legtöbbet árthatott volna, távol Ázsiában vala, hová Fülöp küldte volt Parmenionnal együtt azon hadak élén, melyeket a perzsák ellen indítandó nagyszabású hadjáratra szánt. Attalus itt is megkisértvén Cleopatra fiának támogatása czíme alatt magához ragadni a hatalmat, S. meggyilkoltatta 335-ben. Az ifjú király bár égett a vágytól, hogy atyja tervét, a perzsa birodalom megdöntését végrehajtsa, mégsem foghatott ehhez egyhamar, mert a hódolt népek számítva az új király ifjúságára, fölmondták az engedelmességet. Fellázadtak az északi barbarok, elszakadt Görögország, hol a függetlenség főapostola természetesen Demosthenes volt. S. azonban a legnagyobb súlyt Görögország függésére helyezvén, atyja halála után két hónap múlva a macedoni sereg élén Görögországban termett s a Thermopylaehez gyűlésbe híván az amphictyonokat, ezek megerősítették őt a görög hegemonia birtokában. Majd megszállván Thebaet, innen pedig a Peloponnesusba nyomulván, a görög szövetségesek corinthusi gyűlése által megújíttatta az atyja részére hozott határozatokat, a melyek értelmében a görögök Macedoniváal szövetségben állanak, korlátlan hatalmú fővezérük a macedoniai király, kinek vezetése alatt nagyszabású háború indítandó Persia ellen. Hazatérvén, a 336. év telén az északi barbarok ellen készülődött s csakugyan a 335. év tavaszán átkelvén a Haemuson, legyőzte a triballusokat, majda Dunán túl lakó gétákat, ezek után az illyriaiakat szorította engedelmességre. Arr. 1, 1–6. Diod. Sic. 17, 8. Távolléte, sőt halálának költött híre megint fölbátorította a görögöket, kiket Demosthenes s más szónokok lelkesítettek s most már a perzsa pénz is működött. Csak Thebae fellegvárában tartotta még magát a macedoniai őrség, de fölkeltek ez ellen is, már-már megostromolták, midőn a görögországi eseményekről értesült. S odahagyva az illyr csatatért, páratlan gyorsasággal Thebae alatt temett s a várost elfoglalta. 6000 thebaei esett el az ütközetben, a melyre következő napon S. a vele harczolt görög szövetségesekkel – többnyire Thebae régi ellenfeleivel – gyűlést tartván, ennek határozata értelmében a várost földig leromboltatta, az életben maradt 30 ezernyi lakosságot pedig rabszolgaságra adatta, csupán a templomok, papok, papnők, a macedoniaiak vendégbarátai s a király különös kivánságára Pindarus háza és utódai maradtak megkimélve. Diod. Sic. 17, 9 kk. Just. 11, 2 kk. Plut. Al. 11. Arr. 1, 7–9. S. a Thebaere mért csapással elrettentő példát akart szolgáltatni a többi görögöknek s ezek a kemény leczkére meg is hódoltak, mire a király a 335. év őszén visszatért Macedonibáa, hol most már akadálytalanul készülhetett a perzsa háborúra. Macedonia kormányzására, valamint az északi barbarok és Görögország fékentartására 13,500 ember élén atyja kipróbált hadvezérét Antipatert hagyván hátra, maga 35,000 macedoniai, görög és thrac harczossal a 334. év tavaszán elindult. Thracián keresztül a Hellespontushoz érve, szárazföldi sergét hajóhada segítségével szállította át Sestusból Ázsiába. Diod. Sic. 17, 16 kk. Plut. Al. 15. Just. 11, 5. Arr. 1, 11. Ilium romjain áldozatot mutatott be Minervának, megkoszorúzta Achillesnek, mint elődjének a sírját. Miután pedig Lampsacust megvette, a Granicus folyóig nyomult, melynek jobb partján az ellenségnek 40,000 embere, köztük 20,000 görög a rhodusi Memnon vezetése alatt, csatarendben várta. Az óvatos Parmeinion tanácsa ellenére vakmerően átvezette sergét a mély vizen s mindamellett, hogy a perzsák bátor ellenállást fejtettek ki, szétverte őket. Maga S. halálos veszélyben forgott, melyből a Feketének nevezett Clitus mentette ki. Diod. Sic. 17, 19 kk. Plut. Al. 16. Arr. 1. 12–26. Just. 11, 6. A görög városok vetélkedve nyitották meg kapuikat előtte, kivéve Miletust és Halicarnassust. Előbbit könnyen sikerült megostromolnia, de az utóbbit, mivel kitünően védte Memnon, csak nehezen vehette meg. Diod. Sic. 17, 21 kk. Plut. al. 17. Arr. 1, 18 kk. Közelegvén a tél, haza bocsátotta családos katonáit, kik szabadságidejük alatt dicsőítve hirdették királyuk tetteit s ezzel sok újonczot csábítottak a győzelmes zászlók alá. S. pedig miután meghódoltatta Lyciát, Pamphiliát, Pisidiát, Phrygia ősi fővárosába Gordiumba ment, hol jelentőségteljes módon szétvágta kardjával a híres gordiusi csomót, melynek megoldója volt a jóslat szerint hivatva a világ felett uralkodni. Diod. Sic. 17, 27 kk. Plut. Al. 17 k. Arr. 1, 24 kk. 333 tavaszán visszaérkezvén a haza bocsátott katonák és pedig sok újonczot hozva magukkal, meghódította Paphlagoniát, Cappadociát, mire Ciliciába, Tarsusba vonult, hol megfürödvén a jéghideg Cydnus vizében, nehéz beteg lett, s csak orvosának, Philippusnak hathatós szere adta vissza egészségét. Curt. 3, 1, 4 kk. Diod. Sic. 17, 31. Just. 11, 7 kk. Plut. Al. 18 k. Arr. 26 k. Ez alatt Darius is fölkerekedett 600 ezernyi hadával, miről értesülvén S., megszállotta Cilicia szorosait és Issusnak tartott, hol 333 nov. a perzsákat nagy számuk s a velük harczoló 30,000 görög zsoldos hősiessége daczára teljesen szétverte. Sisygambis, Darius anyja, Statira, a felesége, két leánya és egy kis fia a győző fogságába került, ki azonban nemesen bánt velük. Darius maga nagy nehezen birodalma belsejébe menekült. Diod. Sic. 17, 32 kk. Curt. 3,7–12. Arr. 2, 7 kk. Just. 11, 9. Plut. Al. 19–21. S. pedig Syriának fordulva, kezére kerítette a perzsáknak Damascusban elhelyezett hadi készleteit, gazdag kincstárát, könnyű szerrel meghódította egész Phoeniciát, kivéve Tyrust, melyet csak 332 augusztusában, 7 havi megszállás után tudott bevenni. A város lakóit, a mennyiben nem estek el a háborúban, részint keresztre feszítteté, részint szolgaságra adta el. Diod. Sic. 17, 40 kk. Just. 11, 10. Curt. 4, 2–4. Arr. 2, 16–24. Plut. Al. 24 k. Darius e folytonos veszteségek következtében ismételten békeajánlatokat tett, késznek nyilatkozván lemondani Előázsiáról, leányát pedig nőűl adni a győzőhez. S. nem fogadta el, hanem tovább folytatta a hódolt tartományok elszakítását a perzsa birodalomtól. Diod. Sic. 17, 39. Arr. 2, 25. Curt. 4, 1, 5. Plut. Al. 29. Így 332 őszén hatalma alá hajtotta Palaestinát, de Egyptom határán Gaza városát, melyet Batis perzsa vezér hősiesen védett, csak 2 hónapi megszállás után birta megtörni, miközben maga is sebet kapott. Arr. 2, 25–27. Diod. Sic. 17, 48. Curt. 4, 6. Innen Egyptomba nyomult, hol a lakosság megunva a perzsa jármot, örömmel fogadta, miért S. is tiszteletben tartotta szokásait, törvényeit. Alexandria alapítása után fölkereste Jupiter Ammonnak a libyai pusztán levő híres jósdáját. A jósda elismerte Jupiter Ammontól való származását, sőt mint hire járt, Zeus fiának szólította és odaigérte neki a világuralmat. Diod. Sic. 17, 49 kk. Arr 3, 1 kk. Curt. 4, 7. Plut. Al. 26. 27. Nem csekély vívmány volt ez S. részén a keleti népek szemében, kik uralkodóikat az istenségek közé szokták számítani. A jósdából Memphisbe térvén vissza, innen a 331-dik év tavaszán, miután új csapatok is érkeztek Macedoniából, Ázsiába ment át, hogy megvívja mintegy 50 ezernyi hadával Dariusnak 1 milliónyi serege ellenében a döntő ütközetet. Ez a 331. év október 1-jén az Arbela és Gaugamela közötti síkon történt meg és S.-t Ázsia urává s rengeteg zsákmány birtokosává tette. Diod. Sic. 17, 53 kk. Arr. 3, 8 kk. Curt. 4,9 kk. Just. 11, 12 kk. Plut. Al. 31 kk. Darius hadi szekerét oda hagyva, lovon menekült a csatatérről, de csak azért, hogy még lássa életében birodalma szertehullását. Satrapáinak egy része, így különösen Mazaeus, Babylon kormányzója, a győzőhöz állott, ki viszont meghagyta az illetőket tartományaikban s egyébként méltóságukban is, csupán a katonai parancsnokságokat ruházta macedoniaiakra. Sőt meg tudta nyerni a népek vonzalmát is az által, hogy tiszteletben tartotta szokásaikat, vallásukat s maga is hódolt a keleti ízlésnek, midőn személyét az ott divatos fénynyel vette körül s nem egy tekintetben a keleti életmódot követte, mi másfelől természetesen a macedoniaiaknak keserűséget okozott. Diod. Sic. 17, 64 k. Curt. 5, 1 k. Arr. 3, 16. Plut. Al. 33. 35. A 331. év telén Susianát foglalta el s a perzsa királyok téli székhelyén Susában az állami kincstárt. Azután legyőzvén a vitéz uxiusokat, a perzsák ősi fészke, Persis felé tartott és miután heves ütközetekben győzedelmeskedett az Ariobarzanestől vezetett perzsák felett, kik különben hősiesen védték a hegyes tartomány szorosait: hatalmába ejté mindkét fővárost, Persepolist és Pasargadát, sok kincsével együtt. Előbbiben a királyok fényes várának el kelle hamvadnia, mintegy Xerxes görögországi pusztításainak megtorlásárúl. Diod. Sic. 17, 66 kk. Just. 11, 14. Arr. 3, 18. Curt. 5, 6 k. Plut. Al. 37, 38. Persisből Mediába indult S., hová Darius menekült. Echbatanát megvette, de Darius tovább futott Bactria felé. Ennek satrapája, Bessus azonban királynak kiáltván ki magát, más satrapák segítségével útközben elfogták őt 330. s. megkisértette üldözni, midőn a satrapák terhesnek találván Dariust magukkal hurczolni, halálosan megsebesítették s az útfélen hagyták. E helyzetben halt meg és S. már nem találhatta életben. A halottat azonban királyi pompával temetteté el Persepolisban. Arr. 3, 19 kk. Plut. Al. 42 k. Diod. Sic. 17, 73. Curt. 5, 7 kk. Most már a satrapák nagyobb része meghódolt. Ellenben Bessus, míg S. a Caspiusi tó melléki népek ellen harczolt, tartományában Ázsia királyának czímét bitorolá. S. még sem fordulhatott ellene, mert értesült, hogy Aria satrapája, kit S. méltóságában meghagyott volt, fellázadt. A tartománynak hadászatilag fontos fekvése elkerülhettelenné tette a lázadó gyors megfenyítését. Ez megtörténvén, új nehézség állott be: saját macedoniai alattvalói, vezérei forrongtak ellene. Az utolsó győzelmek közben ugyanis nyilvánvalóvá lett S.-nak az a hatalmas terve, hogy kelet népeit európai alattvalóival együtt a hellén míveltség olvasztó tüzében egy nagy egészszé alakítsa át, hogy mint mondani szokták, a hellenismust terjeszsze ki messze Ázsia belsejébe. Így hát a meghódított népeknek nem lehetett csupán leigázója, hanem atyáskodó fejedelmének kellett lennie. E végből a viszonosság szempontjából szükségesnek tartotta részéről is venni fel valamit a keleti népek szokásaiból s másfelől a főméltóságokba, helytartóságokba a legyőzöttek előkelőiből is helyezni be egyeseket. Mindezzel azonban a hozzá legközelebb álló macedoniaiak sem tudtak megbarátkozni s ha S.-ra nézve nagy föladatához épen alkalmasnak mutatkozott királyi személyének a keleti felfogás szellemében való istenítése: ez csak annál nagyobb botránykő volt akár a szabadsághoz szokott görög hívek, akár a magukat hasonfeleknek tartó macedoniai előkelők szemében. Összeesküvést forraltak ellene, melyben részeseknek mondták Parmeniont s fiát Philotast, a lovasság főnökét is. Utóbbi kínpadon vallomásra biratván, a törvényszékké alakult seregtől halálra itéltetett, a 70 éves Parmeniont pedig S. Ecbatanában meggyilkoltatta. Arr. 3, 26 k. Diod. Sic. 17, 79 k. Just. 12, 5. Curt. 6, 7 k. Plut. Al. 48 k. Most már Bessus ellen indulván, 329 márcziusában roppant erőfeszítéssel átkelt a hófödte Paropamisuson. Bactria ellenállás nélkül meghódolt, mert Bessus Sogdianába menekült. Ptolemaeus hadvezér nyomult utána s elfogta. S. perzsa törvényszék elé állította, mely halálra itélte. Diod. Sic. 17. 83. Justin. 12, 5. Curt. 7, 3 kk. Arr. 3, 28 kk. A 329. és 328. években súlyos küzdelmek árán hatalma alá hajtotta Sogdianát, rendre elfoglalván harczias hegyi népétől erős sziklavárait. Ezek egyikének megvételekor foglyúl ejté Oxyartes bactriai főnököt leányával, Roxanéval együtt. A szép nőt a keleti népek örömére feleségül vette. Bactriai téli szállásán fogadta távoli népek ünnepélyes követségeit. Curt. 7, 6 kk. Plut. Al, 47. Arr. 3, 30. 4, 1–7. 15–21. Ez időtájt történt, hogy S. és Clitus egy lakoma alkalmával, mámoros fővel összetűztek és S. életének egykori megmentőjét és állandó barátját leszúrta. Magához térve, mély megbánást érzett, napokig étlen-szomjan gyötrődött borzalmas tettéért, mígnem híveinek esdeklése ismét a cselekvés terére indította. Arr. 4, 8 k. Plut. 50 kk. Just. 12, 6. S.-nak azonban folyvást gyanus szemmel kellett kisérnie egyik-másik hadvezérét, kik nem tudtak kibékülni a király új szokásaival, a keleti despotismus bevezetésével. Különösen idegenkedtek a király előtt való földre borulásról (proVkunhsiV), mely perzsa szokást S. már a macedoniaktól is kezdte megkivánni. Előkelő ifjak új összeesküvést forraltak ellene, mely azonban fölfedeztetvén, a részesek kivégeztettek 327-ben. Plut. Al. 53. kk. Curt. 8, 5 kk. Arr. 4, 9 kk. Just. 12, 7. Így sikerült az elégedetlenséget annyira elnyomnia, hogy hozzá láthasson régebbi tervének: India meghódításának a keresztülviteléhez. Ezt annyival inkább teheté, minthogy az utóbbi időkben az északi tartományok biztosítása végett görög gyarmatokkal több (rendesen Alexandria nevű) várost alapított. 327 tavaszán indult ki Bactrából 40,000 macedoniai és 80,000 macedoniai mintára képzett és fegyverzett perzsa harczossal. Míg seregének egyik része a Cophen (Kabul) jobb partján haladt s föladatúl nyerte az Induson való átkelést előkészíteni, addig a király ama folyótól északra lakó népeket hódította meg nem csekély ellenállással találkozva. Az Induson átkelvén Taxiles fejedelem meghódolt, átadta székhelyét, Taxilát s harczosokat állított S. táborába. De utóbbi nemcsak régi birtokait adta vissza neki, hanem még másokkal is megtoldotta. Fővárosában azonban őrséget helyezett be Philippus parancsnoksága alatt, ki egyszersmind az indusmelléki tartományok satrapája lett. Diod. Sic. 17, 84 kk. Arr. 4, 22 kk. 5, 7 k. Plut. Al. 57 kk. Curt. 8, k 10 kk. Tovább nyomulva, erős ellenállásra talált a Hydaspesnél, hol az átkelést Porus, ama folyó és az Acesines közötti vidék hatalmas királya, erős sereggel, sok elefánttal gátolta. S. mégis átkelt a nagy eső miatt hirtelen megdagadt folyón s 326 májusában erős küzdelem után győzelmet aratott. A bátor lelkű királyt meg akarván nyerni magának, országát megnagyobbítva adta vissza neki, miért Porus leghivebb szövetségese let. E részeken huzamosabb ideig tartózkodva ünnepélyes áldozatokat, fényes játékokat rendezett, főkép pedig városokat alapított, melyek közül egyet az e tájt elpusztult kedvencz lova emlékére Bucephalának nevezett el. Diod. Soc. 17, 87 kk. Curt. 8, 13 k. Arr. 5, 8–19. Plut. Al. 60 k. Majd a Hyphasisig előnyomulva, óhajtott volna azon is átkelni s meghódoltatni az ott lakó harczias törzseket, sőt erős vágyat érzett magában túlvinni fegyvereit a Gangesen. De az éghajlati viszonyok miatt is sokat szenvedett harczosai teljességgel nem voltak hajlandók tovább menni. Midőn az áldozatok sem valának biztatók, a király belenyugodott, s miután a folyó mellett, hosszú hadjáratának véghatárán 12 magas oltárt emelt s hadi játékokat tartott, a 326. év augusztusában visszafordult s először a hydaspes melléki gyarmatait kereste fel. Ekkorra elkészült 2000 vizi járműve, melyre seregének egy részével fölszállván és a főparancsnokságot Nearchusra bizván, novemberben megindult, hogy a Hydaspesen s majd az Induson a tengerig hajózzék. Ki akarta t. i. kutatni és meghódítani e vidéket, hogy e vonalon létesítsen állandó közlekedést Persia és India között. Diod. Sic. 17, 93 kk. Arr. 5, 25 kk. Plut. Al. 62. curt. 9, 3 k. A sereg többi részét a Hydaspes két partján Hephaestion és Craterus vezették. A folyam mentén lakó népek könnyű szerrel hódoltak, kivéve a harczias mallusokat, kiknek fővárosát csak nehéz ostrom után lehetett megvenni. Maga S. volt az első a falakon és a városbna, de súlyos sebet is kapott és életveszélyes helyzetéből Ptolemaeus, Lagus fia mentette ki. Midőn a király sebének gyógyítása hosszabb időt igényelt, serge rosszat sejtett és a legnagyobb aggodalomba esett a felett, hogy miként menekül annyi ellenséges nép közül. Annál nagyobb lett az öröm, midőn S. értesülve serge nyugtalanságáról, megmutatta magát. De egyúttal tapasztalhatá már maga is, mennyire személyéhez van kötve vállalatainak sikere. Felgyógyulván, tovább vezette hadait az Indus torkolatáig, útközben meghódoltatva a szomszédos népeket. Hogy biztosítsa erre felé a közlekedést, a folyó torkolatánál kikötőket építtetett. Hajóhadának Nearchus vezetése alatt kellett innen a Persa öbölbe eveznie. Craterus a rokkantakkal és az elefántokkal még előbb megindult Gedrosián át Persisbe, S. pedig most a 325. év augusztusában szintén erre felé vezette sergét. A forró pusztai úton szenvedett sok fáradalom után mindhárman Carmaniában találkoztak, kölcsönös örömükre, mert vesződéseik itt már véget értek. Diod. Sic. 17, 96 kk. Just. 12; 9 k. Curt. 9, 4 kk. Arr. 6, 5 kk. Plut. Al. 63 kk. A vonulás idáig 60 napig tartott. Nearchus tovább hajózott a tengeren az Euphrates felé. Míg pedig Craterus kényelmesebb úton haladt, S. a rövidebb hegyi úton váratlanul Persisben termett, több erőszakos satrapát, kik abban a hitben, hogy S. Indiából vissza nem jő, a népet sanyargatták, megbüntetett, általában pedig készséggel segített a nép bajain s igyekezett különféleképen előmozdítani régi tervét, hogy birodalma népeit egybeolvaszsza. E szerint S. a legyőzötteket nem leigázott alattvalókká, hanem a győzőkkel egyenlőkké akarta tenni. E törekvésnek megkapó kifejezője, szentesítője kivánt lenni az a történelemben páratlan ünnepély, mely a susai megnyegző neve alatt ismeretes. S. közös nagy ünnepélyességek között vette feleségül Roxane mellett Darius idősebb leányát Statirát, fővezéreivel pedig, számszerint 80 előkelő macedoniaival szintén előkelő perzsa nőket vétetett el s még ezen kívül valami ezer macedoniait házasított össze perzsa nőkkel. Ugyanekkor megajándékozta sergét, különösen gazdag hozományokat adván az új pároknak. Az egybeolvasztás czélját kivánta szolgálni az is, hogy S. még évekkel előbb 30,000 ázsiai ifjút macedoniai mintára neveltetett s katonailag gyakoroltatott. Most ezeket mint meglett és képzett harczosokat a macedoniaiakkal egy fokon hadseregébe osztotta be. Ez megint nehezére esett macedoni harczosainak s midőn 324 nyarán Opis város közelében, a Tigris mellett szemlét tartva, sergéből a rokkantakat haza akarta küldeni, az összes macedoniaiak kivánták az elbocsáttatást. S úgy mutatta, mintha e kivánságnak eleget akart volna tenni s csupa ázsiaiakból szervezni hadseregét. Ez megtörte az elégedetleneket, kik most már könyörögtek a megtartásukért. S. megbocsátott s míg Craterus alatt 10,000 veteránt haza küldött, Antipaternek, ki otthon Olympiasszal folyton viszálykodott, új európai hadakat kellett Ázsiába vinnie. Diod. Sic. 17, 106 kk. Curt. 10, 1 kk. Just. 12, 10 kk. Plut. Al. 68 kk. Arr. 6, 27 kk. 7, 1 kk. Nem sokára mély bánat érte S.-t, mert Ecbatanában meghalt ifjúkori barátja, a hőn szeretett Hephaestio. A gyászoló király nagy pompával temette el Babylonban. Ugyanitt távoli népek követségeit fogadta, s előkészületeket tett új hajóhad kiállításához az Euphratesen. Tervbe vette megszerezni Arabiát, majd körülhajózni Africát s meghódítani Iberiát, Italiát, Siciliát s az így kikerekített világbirodalom központjává Babylont tenni. Azonban az előkészületekkel együttjáró nagy megerőltetés, az utóbbi időkben nála túlságosan szokássá vált ünnepieskedések, dorbézoló mulatságok megrongálták szervezetét, mely többé nem birt ellenállani egy erős láznak, mely a thessaliai Medius vendégsége alatt tört ki rajta, s nagy tervei között meghalt 32 éves korában, 323-ban, a macedoniai naptár szerint Daesius hava 28-dikán, azaz április 24. és julius 24-dike között, 1. Droysen, G. d. Hell. I. 2, 355. Diod. Sic. 17, 110 kk. Just. 12, 12 k. 15 kk. Plut. Al. 73 kk. Arr. 7, 16 kk. Curt. 10, 1 k. A mendemondát, hogy mérgezés áldozata lett volna, már a régiek megczáfolták. Macedoniaiak és barbarok egyaránt mélyen gyászolták halálát, mely annál végzetesebb volt a nagy birodalomra nézve, mert S. nagykorú trónörököst nem hagyott hátra. Roxane a király halála után szült egy fiat, kit Sándornak neveztek. Talán e születendő gyermek részére adta át Sándor pecsétgyűrűjét Perdiccasnak. E királyfi s mellette Fülöpnek egy thessaliai tánczosnétól született fia, Arrhidaeus nyertek némi részt a birodalom kormányzásából, de e felett lényegileg S. vezérei osztakoztak. Just. 12, 15. Curt. 10, 6. A király holttestét először Memphisben temették el, később Ptolemaeus Alexandriába szállította. S. eszményképe, hogy kelet és nyugot népeit ugyanazon míveltségben s egy hatalmas világbirodalom hosszú időkre egyesítse, meghiusult. Pályája mégis korszakalkotó, mert a hellenismusnak ő az átültetője két világrészbe. Africában s messze benn Ázsiában görögök segélyével alapított számos gyarmata a görög kulturának mind megannyi gyúpontja lett. Halálával óriási birodalma szerte hullott, de az ő hódításai tették lehetségessé, hogy Africában, Ázsiában görög míveltségű birodalmak alakuljanak. Tüneményszerű sikerei, nagy csatái, vakmerő ütközetei, melyek rendén maroknyi erővel megdöntötte a nagy perzsa birodalmat, legyőzte az indusmelléki népeket, megragadták a keletiek élénk képzelmét s bennük azt a hitet keltették, hogy valami magasabb rendű lény előtt hajoltak meg. Alakja körül egész mondakör keletkezett. Keleti Iránban Iskander (Alexander) mondája alakult s él még ma is. E mondát a népek még tovább fűzték s a rómaiak, midőn összeköttetésbe léptek kelettel, átültettél nyugotra is. Ezeknek a mondáknak a Nagy Sándorát adja Julius Valerius de rebus Alexandri Magni gestis czímü K. u. 450 körül keletkezett műve. A műnek nincs köze a történelmi hitelességhez, de becses, mint ama mesék forrása, melyek mythikus ködbe burkolták a király alakját s a középkor folyamában még tovább fejlődtek. az 54. á. A.-nek Tivoli mellett talált mellszobra, jelenleg Erbach gróf gyűjteményében a németországi Erbachban. Az 55. á. herculaneumi bornzszobor, valószinűleg kisebbített mása annak a nagy szoborcsoportnak, melyet A. a Granicus mellett vívott csata emlékére Lysippus által a macedoniai Dionban emeltetett. – Irodalom: J. G. Droysen, Gesch. Alexanders d. Gr. a Gesch. des Hellenismus első része. 1833. 3. kiad. 1880. Hertzberg, die asiatischen Feldzüge Al. d. Gr. 2. kiad. 2 köt. 1875. Ed. Freemann, Alexander the Great. Histor. essays II. series 1873. Spiegel, Die Alexandersage bei den Orientalen, 1861. Zacher, Pseudocallisthenes, 1867. Cless, die Alexandersage im Morgenlande und in Europa, a Verh. der Stuttg. Philol. Vereis 113 old. Fraenkel, die Geschichtsschreiber A. d. Gr. 1883. Fröhlich Robert, N. S. dunai hadjáratáról. 1883. Kaerst, Forschungen zur g. Al. d. Gr. 1887. Geier, Alexander u. Aristoteles. Fr. v. Schwartz, Alexanders des Gr. Feldzüge in Turkestan, 1893. Kaerst és Niese értekezései, Hist. Ztschr. N. F. 38 és 43 k. – 8. IV. A., N. Sándor és Roxane fia, atyja halála után 323-ban született; Arrhidaeusszal Fülöp fiával együtt királynak kiáltották ki s előbb Perdiccas, majd Antipater gyámsága alatt volt. Utóbbi őt anyjával, Arrhidaeusszal és ennek nejével, Eurydicével együtt a triparadisusi osztozkodás után (321-ben Coelesyriában) Macedoniába vitte. Arr. Photiusnál: Bibl. 44 k. Diod. Sic. 18, 39. Strabo 17,794. Antipater halála után (319) az öreg Polysperchon vette magához és védelmezte Eurydice cseleitől. Plut. Eum. 13. Midőn a szintén pártján álló Olympias a maga rémuralma után (317-ben) Cassander boszújától félve, Pydnába futott, vele volt az ifjú király is. Diod. Sic. 19, 35. Just. 14,6. A város bevételével (316) ő is Cassander kezébe került, ki fogságba vetette s 311-ben titokban Roxanéval együtt kivégeztette. Diod. Sic. 19, 105. Just. 15,2 – 9. A Lyncester (DugchsthV), lyncestisi fejedelmi család sarja, Aëropus fia, Antipater veje, be volt avatva a Fülöp ellen szőtt összeesküvésbe (336) mindemellett annak sikerülte után meghódolt Sándornak, legelőször üdvözölvén őt, mint királyt. Valószínüleg ennek következtében nyert kegyelmet, sőt Sándor nagy kitüntetésekben részesítette. Mégis titkos alkudozásba bocsátkozott Dariusszal, minek következtében a király elzáratta 333-ban. Majd 330-ban a sereg itélete alapján kivégeztetett. Arr. 1, 26. Diod. Sic. 17, 32. 80. Curt. 7, 1. 8, 8. Just. 11, 2. 7. – 10. Polysperchon fia, Cassander ellenfele és Antigonus szövetségese. Diod. Sic. 19, 61. Később mégis Cassander pártjára állott. 314-ben orgyilkosság áldozata lett Sicyonban. – 11. Cassander fia. Midőn bátyja Antipater meggyilkolta anyjukat Thessalonicét, A. Görögországba Demetrius Poliorceteshez menekült, innen pedig, mivel utóbbi akkor nem segíthette, Epirusba Pyrrhushoz, ki kibékítette a testvéreket és mint látszik, reábírta őket, hogy Macedonia felett megosztozzanak. Demetrius most mégis megjelent egy sereg élén. A. elébe ment megköszönni szivességét, de míg egymásnak barátságos arczot mutattak, alattomban egymás életére törtek. A nyertes Demetrius 294-ben, mire Macedonia az ő kezébe jutott. Plut. Demetr. 36 k. Pyrrh. 6 k. Just, 16,1 – 12. Perseusnak, az utolsó macedoniai királynak a fia. Kr. e. 167-ben római fogságba került s később Alba Fucentiában írnok lett. Just. 33, 2, 5. Liv. 45, 42. Plut. Aem. Paul. 37. – 13. I. A. Balas, homályos származású férfiú, kit a római tanács IV. Antiochus Epiphanes volt kincstárnokának, Herachlidesnek közbenjárására Antiochus fiának ismert el, s mint ilyen, igényt tartván a macedoniai trónra, azt elfoglalta az alattvalóitól gyűlölt Demetrius Sotertől 150-ben. Utóbbi az A.-val vítt csatában elesett, de fia Demetrius Nicator meg 147-ben A.-t űzte el. Nem sokára meggyilkoltatott. Just. 35, 1 k. Pol. 33, 15. 18. – 14. II. A., gúnynevén Zabinas, azaz rabszolga, Protarchus egyptomi kereskedő fia, Antiochus Sidetes syriai király örökbe fogadott fiának adván ki magát, Kr. e. 126-ban Damascusnál legyőzte Demetrius Nicatort, de aztán ennek fiával, Antiochus Grypusszal szemben csatát vesztvén, menekült. Azonban rablóktól elfogatván, amannak parancsára 121-ben kivégeztetett. Just. 39, 1. 2. – 15. M. Antonius és a híres Cleopatra fia, Helius melléknévvel Antonius legyőzetése után testvérével, Cleopatra Selenével együtt Octavianus diadalmenetét kellett ékesítenie. Később mindkettőjüket Octavia, Antonius odahagyott neje nevelte. Plut. ant. 54. 87. – 16. A., Severus l. Severi, 4. – 17. A., Aetolus melléknévvel, Pleuronból. Aetoliának egyetlen költője. Alexandriában II. Ptolemaeus Philadelphus adott neki a könyvtárban foglalkozást. Az alexandriai Pliashoz, a mint a görög tragikus költőknek egy 7 tagú körét nevezték, számíttatott; úgy látszik, hogy ismertebb volt, mint elegikus. Elegiáiból Athenaeusnál, Partheniusnál és másoknál maradtak fenn töredékek, melyek kellemes előadásáról tanúskodnak. Nevet szerzett magának mint epigrammköltő is; hogy írt-e vígjátékokat, bizonytalan. V. ö. Meineke, Anal. Alex. 215–52 l. Nauck, trag. Graec. fragm. 635 l. Műveinek töredékeit Capellmann gyűjtötte össze, 1830. – 18. A., Polyhistor melléknévvel, a cariai Mindusból. Kiképzését Pergamumban nyerte, mint hadi fogoly Sulla korában Rómába került, hol Cornelius Lentulus megvette s aztán szabadon bocsátotta. Többek között Hyginusnak volt mestere. Nyelvtani, földismei és történelmi (5 könyve Rómáról) s más műveit sokszorosan kivonatolták, de reánk nem maradtak fenn. Tanulmány róla Hullemantól, 1849. – 19. Numenius szónok fia, a Kr. u. 2. század 2. felében élt szónok, kitől 2 könyv peri schmatwn és egy darab egy más munkájából, Menander peri twn epideiktikwn czímü művébe illesztve maradt fenn. Spengel, Rhet. graec. 3. k. – 20. Ephesusból, LucnoV melléknévvel, Kr. e. 60 körül, történetíró és egy csillagászati meg egy földrajzi tanköltemény szerzője. Műveiből csak nehány töredék maradt fenn. V. ö. Meineke Anal. Alex. epim. IX. – 21. A. Aphrodisiensis, Aphrodisiasból Cariában, Septimius Severus korában, Athenaeben a philosophiának éles eszű, világosfejű és alapos képzettségű tanára. Írt több speculativ irányú művet, de különösen Aristoteles tanainak magyarázata körül szerzett érdemet, commentárokat írván azokhoz s megtisztítván a későbbi járulékoktól. Ezért ő exhghihV melléknevet nyert. Iratainak csak csekély része maradt fenn görögül, mint a mely nyelven írt, a többi latin fordításban. De anima czímű iratát Bruns adta ki, 1887. – 22. Trallesből Lydeiában, Kr. u. a 6. században mint gyakorló orvos élt Rómában. Qerapeutikon-ja 12 könyvben forma és tartalom tekintetében azon idők legkiválóbb orvosi termékei közé tartozik.