Lex Sempronia

A) de pecunia credita, Kr. e. 193-ban, a lex Genucia de fenorét kiterjesztette a latinusokra és szövetségesekre is (Liv. 35, 7); B) ti. Sempronius Gracchus indítványára Kr. e. 133-ban jött létre a l. S. agraria, l. Ager publicus; ugyanő igéretet tett egy l. militaris, egy l. judicaria, egy l. de provocatione s talán egy l. de civitate sociis danda előterjesztésére nézve is; C) C. Sempronius Gracchus indítványára, Kr. e. 123-ból, 1) agraria, l. Ager publicus; 2) frumentaria, l. largitio; 3) de capite civis Romani, a halálbüntetést határozottan tiltja s aquae et ignis interdictiót ró azon magistratusra, a melyik valamely római polgárt rendes itélet nélkül főbenjátó büntetéssel sújt (Cic. de dom. 31); általában kimondja, hogy nem szabad római polgár caputja felől injussu populi itéletet hozni (Cic. rab. perd. 4 .Cat. 4, 5) s valakit a peres eljárásformák mellőzésével főbenjáró perbe keverni (Plut. C. Gr. 3. Sall. Cat. 51, 40. Cic. Cluent. 55. 56); 4) de provincia Aisa elrendelte, hogy az ázsiai államföldek adóinak (vectigalia) behajtását publicanusoknak adják bérbe a censorok (Cic. Verr. 3, 6); 5) militaris, elrendelte, hogy a 17-ik év betöltése előtt senkit se kényszerítsenek katonai szolgálatra s a katonáskodó polgárokat az állam lássa el a szükséges ruházattal (Plut. C. Gr. 5); a Kr. előtti 122-ik évből: 6) judiciaria, l. Judex; 7) de civitate Latinis et de latinitate ceteris sociis danda; a rogatio de suffragiorum confusione, mely azt akarta kivinni, hogy az 5 classis centuriái sors szerint szavazzanak, nem lett törvénynyé. Sall. de rep. 2, 8. V. ö. Cic. Mur. 23.