Perduellio

(per és duellium, nagy ellenséges érzület), a polgárnak a haza ellen való veszedelmes magatartása, hazaárulás. Perduellis volt az, a ki a haza alkotmánya ellen izgatott vagy a ki a hazája ellen külső ellenséggel lépett összeköttetésbe; tehát a proditor, desertor, transfurga seff. A királyság idejében maga a király itélt a hazaárulás bűne felett; de olykor esetenkint egy kéttagú bizottságot (duoviri perduellionis) bízott meg vele, a melynek azonban maga adott utasítást. Fölebbezésnek a közgyüléshez (comitia curiata) csakis a király engedelméből volt helye. Liv. 1, 26. A halálra elitéltnek betakarták a fejét, azután megvesszőzték s úgy húzták föl az akasztófára (arbor infelix). Horatius mint testvér (nővér) gyilkos parricida volt, de mint a királyi jog bitorlója perduellis. A hazaárulók büntetését először Tullus Hostilius bízta duoviri perduellionis elbirálására (Liv. 1, 26), bizonyára azért, hogy a saját itéletével ne zárja ela fölebbezés útját. A köztársaság idejében az új alkotmányhoz módosul a perduellio fogalma is. A lex Valeria (Kr. e. 509) capitis sacratiót szab arra, a ki bitorolja a hivatalos hatalmat, vagy egyedüli uralomra törekszik. Livius. 2, 8. A gyilkosra is halált szab a 12 táblás törvény (Plin. n. h. 18, 3. Fest. Th. p. 278), nemkülönben arra is, a ki Romára ellenséget visz vagy római polgárt kiszolgáltat az ellenségek. Dig. 48, 4, 3), továbbá az olyan magistratusra, a ki meg hagyja magát vesztegetni (Gell. 20, 1), végül az éjjeli lázadó csoportosulások előidézőire. Torc. Latr. decl. in Cat. 19. A leges sacratae a néptribunusok megsértőire mondott ki halálbüntetést. A fölakasztáson kívül alkalmazták a lefejezést (securi percutere) s a tarpejusi szikláról való letaszítást. A leges Porciae a közgyülés megkérdezése nélkül nem engedte meg a halálbüntetést római polgárral szemben. A lex Sempronia (Kr. e. 123) számkivetéssel sújtotta az olyan magistratust, a ki a közgyűlés megkérdezése nélkül halállal mert büntetni valamely polgárt. Római polgár caputia felett cskais a comitia centuriatán összegyült nemzet itélhetett; az elé került minden perduellio az egész köztársasági időszakon át még a quaestiones perpetuae behozatala tán is. A néptribunusok megsértését a com. tributa előtt enyhébb büntetéssel sujtották; e körülmény még a quaestio perpetua de majestate fölállítása következtében a perduellio fogalmából kiváltak az olyan vétségek, melyek az állam fenségét és méltóságát sértették, így pl. a magistratusok ellen elkövetett sérelmek (l. lex Appuleja, l. Cornelia de majestate); a p. fogalomkörében azok maradtak meg, a melyek az állam fönnállását veszélyeztették (Rabirius, Catilina). Később meg a p. olvad bele a majestas fogalomkörébe s a császárkorban nem jelent mást mint a minuta majestas legnagyobb fokát. L. Majestas.