’Arch, arcein

archon, archontes, arcwn, arconteV. – A. Atticában. – I. A közhivatalok és a köztisztviselők általános megnevezései. Mikor a királyság helyébe a nemesek uralma, s később a népuralom lépett, az addig egy kézben egyesült államhatalomnak kezdetben több, aztán sok egyén közt kellett megoszlania, kiknek hatásköre kezdetben nagyobb, a királyéhoz hasonló volt, de később, a mint a szuverén nép mindig jobban magának tartotta fenn az ügyek intézését, mindinkább megszorult. Ezek a felelősséggel tartozó (upeuJunoi), hivataluk gyakorlásában sérthetetlen (s ennek jeléül koszorút viselő), elvileg fizetéstelen egyének voltak a tisztviselők, arcai; működésük neve: arcein. Hatáskörüket Aristoteles (pol. 172, 26 és kk. Bekker) a római «referre, judicare, imperare» fogalmaknak nagyjából megfelelő «bouleusasJai, krinai, epitaxai» szavakkal jelzi. De a mi kivált az itélkezést illeti, az attikai tisztviselők illetékessége e tekintetben csak a pörök felvételére és a törvényszéki eljárás vezetésére szorítkozott. Nemcsak számadással (euJunai) tarotztak hivataloskodásuk végén, hanem előleges vizsgálat alá (dokimasia) is kerültek a hivatal elfoglalása előtt, mely vizsgálat azonban nem képességét puhatolta a jelöltnek, hanem csak polgári állására (ei gnhsioV ex amjoin), testi állapotára, s főkép még arra vonatkozott, birtokában van-e teljes polgári jogainak, azaz, nem atimoV-é? (l. ’Atimia). Közvetlenül a hivatalba lépés előtt hivatalos esküt is tettek az összes jelöltek. Lyc. Leocr. 79. Aristot. pol. Ath. 55, 5. Két hivatalt egyszerre, vagy egy hivatalt egy évnél tovább és ismételten (a hadi tisztviselőket kivéve, Arist. pol. Ath. 62, 3) senki sem viselhetett. A tisztviselők kétfélék voltak; rendesek és rendkívüliek. Az elsők ezek közül ismét kétfélék: választottak és ki-sorsoltak, még pedig rendesen egy-egy vére, s egy bizonyos, az alkotmányban pontosan meghatározott hatáskör betöltésére. A rendkívülieket szükség szerint, valamely néphatározattal megszabott hatáskör betöltésére alkalmazták; ilyenek voltak a közmunka-felügyelők, továbbá, a kik valamely állami ügy intézésével megbízva harmincz napon túl működtek, végtére, a kiket egyes julh-k választottak meg bizonyos állami pénzekből fedezendő munkák intézésére. L. Aesch. Ctes. 13–15, 28–30. Az egyes hivatalok mellett szereplő jegyzők (grammateiV) választására és minőségére nézve nem tudunk bizonyosat. E jegyzőkön kívül még másodjegyzők (upogrammateiV), kikiáltók (krukheV) és törvényszolgák (uphretai) is szerepelnek bizonyos tisztviselők mellett. A tanács (boulh, l. o.) tagjait is a tisztviselőkhöz számították (l. Plato, Apol. 32, B: allhn men archn oudemian … hrxa, ebouleusa de, v. ö. arg. ad. Demosth. Androt. 588), mit az is mutat, hogy előleges vizsgálatra és számadásra ők is kötelesek voltak. – II. Archontes, oi ennea arconteV: az attikai 9 archon (o arcwn, ezek közül az első, az ú. n. a. epwnumoV), a királyság megszűnte után keletkezett legfőbb tisztviselő-collegium. A monarchiából a köztársasági államformába való átmenet története tele van mondai vonásokkal, s némi biztossággal csak az Aristotelesnek tulajdonított politeia ’AJhnaiwn felfedezése óta vázolható. Ennek értesítése szerint a királyság nem szűnt meg egyszerre; csak megszorították a királyi hatalmat a polemarcoV hivatalának felállításával, valószinüleg akkor, mikor az ion bevándoroltak és a bennszülött törzsek egy állami közösségben egyesültek. Erre mutat az, hogy kezdetben a p. hivatala Ion családjában örökös volt. Arist. 3, 2. Az archonság keletkezése a legmegbízhatóbb hagyomány szerint Medon királysága idejére esik (Arist. 3, 3); de legrégibb hatásköréről semmi hirünk. Úgy látszik, az ekképen korlátolt királyság még Medonon túl is megmaradt a Medontidák örökében: polemarcoV és arcwn ellenben (amaz nemsokára, emez kezdettől fogva) minden eupatrida lehetett. Mind a három hivatal nem élethosszig tartó, hanem kezdetben 10 éves volt, s később, nem tudni mikor, egy évessé vált. A hat JesmoJetmV (JesmoJetai) hivatalnak felállítása Aristoteles szerint sok évvel későbbre esik, s kezdettől fogva csak egy éves volt. Arist. 3, 4. Választhatók voltak egész Solon idejéig mindezen hivatalokra a földbirtokos eupatridák: a választás Solonig nem a nemesek vagy a nép, hanem az Areopagus (l. o.) tanácsának joga volt. Arist. 8, 2. Solon a választhatóság jogát a maga új adóosztályainak két elsejére, a pentakosiomedimnoi-okra és a lovagokra (ippeiV) ruházta (Arist. 26, 2, de a lovagokra nézve ezt csak következtetni lehet). Az alkalmazást a választás és sorsolás bizonyos keverékéhez (klhrwtaV ek prokritwn) kötötte: minden julh (törzs) választott 10–10 jelöltet s a kilencz archont e negyven jelölt közül sorsolták aztán ki. Arist. 8, 1. Solontól kezdve a 9 archon egy testületet (oi ennea arconteV, néha mind JesmoJetai) alkotott, melynek hivatalos helyisége a desmoJeteion volt, elnöke pedig nem a arcwn. Különben hatáskörüket a néptörvényszék (hliaia, l. o.) felállításával s a néphez való felebbezés behozatalával megszorította Solon. Miután a Pisistratidák uralma alatt rövid időre ismét választás lépett a sorsolás helyére. Clisthenes után 487-ben olyan módon újították meg a Solon f. eljárást, hogy a községektől (dhmoi) kijelölt 500 jelölt közül julh-ként sorsolták ki a kilencz archont, s tizedikül jegyzőjüket. Arist. 8, 1. Ephialtes halála után 457-ben a xeugitai is választhatók lettek (Arist. 26, 2), kik eddig csak kisebb hivatalokat viselhettek Aristoteles iratának felfedezéséig Plutarchus Aristid. 22 nyomán Aristidesnek tulajdonították a választói jog kiszélesítését, még pedig az összes polgárokra). Mikor kapott a negyedik osztály (JhteV) jogot a megválasztásra, nem bizonyos. Kizárva az archonságból, legalább a 4. században aligha voltak, de törvényesen bevéve sem, legalább Aristoteles egy helye (7, 4 a végén) erre mutat. – Az archonok hatáskörének részletes ismertetéséről csak az Euclides utáni időkben lehet szó. Ekkor hatáskörük már igen megszűkült. Politikai hatalmuk sem egyenkint, sem összesen nem volt, még csak a javaslattételre sem, s tevékenységük főrésze a törvényszéki ügyekben való vezető szerepre szorítkozott, melyet azonban szintén megosztottak más tisztviselőkkel. Együttesen, mint testület, a birák és talán a tisztviselők kisorsolásánál működtek. Egyenkint hatáskörük és illetékességük a következőképen oszlott meg. – 1. Az arcwn (epwnumoV), kinek nevéről az esztendőt elnevezték, felügyelt az árvákra, özvegyekre, örökösleányokra (epiclhroi), s számukra gyámolat rendelt; vezette mindazokat a pöröket, melyek a családi jogra vonatkoztak; a vallásos szertartások közül ő rendezte a nagyobb Dionysus-ünnepeket, melyekre meghatározta a karvezetőket (corhgoi) és elintézte az esetleg keletkező vagyoncsere-pöröket (l. aniJosiV), ő rendezte továbbá a Thargeliákat, s a angy Jewriai-okat, köztük a delosit. Két, saját maga kinevezte paredroV-a volt. Hivatalos helyisége a prytanem (prutaneion). – 2. A basileuV, ki a régi királyoktól nevüket (v. ö. a római rex sacrificulusszal) és vallásos teendőiket örökölte, a szent helyiségek s vallásos intézmények főfelügyeletét vitte. Ő rendezte a mysteriumokat, a Lenaeákat (Lhnaia l. Dionysus szó a.) és a fáklyásversenyeket, melyekre valószínüleg ő szemelte ki a gymnasiarchusokat. Ő vezetett minden vallásos jellegü pörös eljárást, többi közt a vérvádakét, gyilkossági ügyekét is. Neje (a basilissa v. basilinna) jelképezte az Antestheriák alkalmával Dionysus esküvőjén az isten aráját. Neki is két paredroV-ra és külön hivatalos helyisége volt: a stoa basileioV a piaczon. – 3. A polemarcoV a hadügy vezetését az 5. század folyamán elvesztette, s régi hatáskörének egyedüli maradéka Artemis Agrotera és Enyalius áldozatainak vezetése, és az ú. n. epitajia rendezése volt. Harmodius és Aristogiton emlékére is ő mutatta be a halotti áldozatokat. Vezette a zsellérek (metoikoi) és felszabadult rabszolgák (isoteleiV) összes pöreit, melyek ezeknek politikai helyzetére vagy egymáshoz való viszonyaira vonatkoztak, s általában az volt az idegenek számára, a mi az arcwn a polgárok számára. Szintén két paredroV-a volt; hivatalos helyisége az ú. n. ’Epilokeion, melyet azelőtt polemarceion-nak neveztek. Arist. 3, 5. – 4. A hat JesmoJethV (JesmoJetai szűkebb értelemben) nem törvényhozó, mint nevük jelentené, hanem csak ellenőrzője a törvényeknek; minden évben át kellett nézniök a törvényeket, s gondoskodniok az elavult törvények eltörléséről és újak indítványoztatásáról. Ők vezették a törvényszéki eljárást az összes esetek legnagyobb részében, nevezetesen, ha idegen államokkal való törvényszéki szerződés volt szóban (Pollux, 8, 88), továbbá az endeixeiV, legtöbb esetében, nemkülönben az eisaggelia és probolh esetében, a tisztviselők dokimasia-ja és a hadvezérek euJunai-ja alkalmával, s kivált a törvényhozással kapcsolatos vádakban, tehát a törvényellenes indítványt (paranomwn) tárgyaló pörök esetén, és általában mindig, ha az ügyvezetés más tisztviselő hatáskörébe nem tartozott. Ők határozták meg a pörök terminusait, s ők sorsolták ki az egyes törvényszéki osztályokat az illető hatóságoknak. Arist. 59, 1. Hivatalos helyiségük a JesmoJeteion volt. – B. Spartában az ejoroi (l. o.) voltak a főtisztviselők; a többieket vagy az apella (népgyülés) választotta, vagy a királyok és az ejoroi nevezték ki. Szintén számadásra voltak kötelesek, s fel is voltak függeszthetők hivataluktól. Arist. pol. 48, 29, Bekker. Polgáriakra és katonaiakra oszlottak. Polgáriak voltak a királytól kinevezett proxevoi és a négy PuJioi, továbbá az empelwroi (l. o.), armosunoi (kik a nők magaviseletére ügyeltek), és apmostai (l. o.). Katonaiak: a nauarcoi (l. o.), s helyetteseik, az epistoleiV (l. ’EpistoleuV), a polemapcoi (l. PoliemarcoV, 2), és mások (l. Exercitus, I) – C) Boeotiában. A boeotiai szövetség főtisztviselője (a 4. század közepétől kezdve) arcwn nevet viselt; hol az egyik, hol a másik szövetséges városból választották. Más, régibb és mindvégig megmaradt tisztviselők voltak a Boiwtarcai (l. o.). Később (278 óta) a szövetség feje egy strathgoV volt, ki mellett azonban a Boiwtarcai is megmaradtak. A boeotiai lovasságot egy ipparcoV vezette. Az egyes városokban (pl. Thebaeben) egy arcwn és három polemarcoV állott az ügyek élén. Orchomenusban katoptai (számvevők) és tamiae (pénztárosok), Thespiaeben teJmojulakeV (végrehajtó) nevű tisztviselőket említenek a források. – Irodalom: A régibb munkák és értekezések az Aristoteles f. irat felfedezése miatt többnyire elavultak. Azóta jelentek meg: Gilbert G., Handbuch der griech. Staatsalterthümer (2. Aufl. Leipzig, 1893) I. 238–295. l. Busolt G., Die griech. Staats u. Rechtsalterthümer (2. Aufl. München, 1892, 219–233). Schoemann-Lipsius, Griechische Alterthümer (I. Berlin, 1897) 430–470. I. Müller-Strübing H., Studien zur Verfassung von Athen während des pelop. Krieges. I. Über die Civilbeamten (Jahrbücher f. Phil. 1893. 513–554). Weinberger W., Die Dokimasie nach der ’AJhn polit. (Wiener Studien, 15, 1. 148–149). Lecontère C., L’archontat Athénien (histoire et organisation) d’après la polei. ’AJhn. (Louvain-Paris, 1893). Nálunk: Télfy J., Corpus iuris Attici. 45–91. I. Gyomlay Gy., az attikai köztisztviselők ellenőrzéséről stb. (Egyet. Phil. K. VII, 1883, 673–722. 805–835). Pintér E. az attikai eskü stb. (Lugosi főgymn. ért. 1882).