Areopagus

o ’AreioV paloV. – 1. Halom Athenae belső területén, az Acropolistól nyugotra, 1. Attica, 4. – 2. Az az ősrégi tanács és törvényszék, mely nevét az említett halomról vette, mert rajta tartotta üléseit. Neve: h boulh h ex ’Areiou pagou, h b. h en ’Areiwpagw, h ex ’Areiou pagou b., Areum judicium, Tac. ann. 2, 55. – A. Története: Maguk a görögök az A. eredetét mindig az ős, mondai időkbe helyezték, s Ares istennek Halirrhothius megöléséért való pörével, vagy az anyagyilkos Orestes pörével hozták összefüggésbe, mely utóbbi pör alkalmával maga Athene istenasszony alapította meg az A.-t, mint örök időkre szóló, legfőbb biróságot. V. ö. Aeschylus Eumenid. 681. kk. Az A. Solon előtt való létezését, mit az Aristotelesnek tulajdonított politeia ’AJhnaiwn fölfedezése előtt többnyire kétségbevontak (mert az A. alapítását Plut. Solon. 19. alapján Solonnak tulajdonították), és Schoemannak már 1838-ban (antiquitates iuris publ. Graecorum) kimondott nézetét, Aristoteles említett irata teljesen igazolta. Ezen forrás szerint az A. tanácsa már az eupatrida kormány idején létezett; tagjai a hivatalt viselt archonok voltak, élethossziglan; mivel pedig az archonokat maga a tanács szemelte ki. (l. ’Arch, A. II), ilyenformán, bár közvetett úton, saját magát is maga egészítette ki. Az archonok kiszemelésén kivül is az államhatalom nagy része az ő kezében volt: ő ellenőrizte a törvények megtartását, ő intézte a legtöbb és legfontosabb állami ügyet, s joga volt rá, hogy a vétkeseket saját belátása szerint testi, vagy másnemű büntetéssel sujtsa. Arist. i. m. 3, 6. E nagy aristocratikus testületnek most említett nagy hatalmát a Draco. f. törvényhozás – Aristoteles szerint – jelentékenyen megszorította. Meghagyta ugyanis hatáskörében a törvények megtartásának és a tisztviselők hivataloskodásának ellenőrzését (a tisztviselők ellen eisaggelia volt beadható az A.-nál, Arist. i. m. 4, 4); de egészen elvonta tőle egyéb, birói hatáskörét, s ezt két ujonnan szervezett testületre, az ejetai-ra (l. o.) és a prutaniV-okra (az ujra szervezett tanács állandó bizottságára) ruházta. A Solon f. törvényhozás ismét visszaadta az A.-nak régi birói hatáskörét, a később is tőle vezetett ügyeken kívül kivált az alkotmány ellen tervezett merényletek ügyében is (touV epi katalusei tou dhmou suniotamenouV, Arist. i. m. 8, 4), felügyeleti és ellenőrző jogát pedig megerősítette, csak az archonok választására nézve rendelt új módozatot (l. ’Arch, A. II). A Clisthenes törvényhozásban nyilatkozó democratikus irány közepett az adott uj tekintélyt ennek az aristocratikus testületnek, hogy a második perzsa háború idejében tanusított áldozatra-készségével és lélekjelenlétével nagy része volt a salamisi diadalban. Igy, jóllehet minden törvény vagy határozat nélkül, az állam vezetése az A.-ra szállt, s az első tengeri szövetség megalapítása az ő kormánya alatt történt. Arist. i. m. 41, 2. Vezető állását, bár nem ellenkezés nélkül, 17 éven át, 462-ig megtartotta. Ekkor a democratikus irány uj fellendülésével Ephialtes vezetése alatt bekövetkezett az A. hatáskörének új, végleges megszorítása, melynek alapját már Aristides vetette meg azzal, hogy a tömegnek lehetővé tette a városban való megélhetést. Arist. i. m. 24, 1. Az A.-tól elvett jogok a tanács (boulh, l. o.) a népgyűlés(ekklhsia, l. o.) és a néptörvényszék (hliaia, l. o.) közt osztotta meg. Arist, i. m. 25, 1–2. A következő évekből Archestratus és Pericles nevéhez fűződő több ilyen megszorításról értesítenek még a források, egészben véve azonban Ephialtestól datálódik az A. később is meglévő, megszorított hatásköre (a római uralom alatt, a mikor kiegészítésének módja is megváltozott, ismét főtényezője lett az állami életnek, s a határozatokat a tanácscsal és a néppel – néha csak a néppel – együttesen hozta. Részletes hatásköreiről e korban csak elaprózott értesítéseink vannak). – B) Az Ephialtes utáni A. szervezete és hatásköre. Tagjai még mindig a volt archonok, de csak ha számot adtak hivataloskodásukról, s uj dokimasia-t (l. o.) is kiálltak. Ki is zárhatott vétkes tagot, de a kizárást a (hliaia erősítette meg. Dinarch. in Dem. 56. Tagjai számadásra is kötelesek voltak, valószinüleg minden év végén, vagy valamely megbizás teljesítése után. Üléseit ekkor már nemcsak az a.-n, hanem a basileioV stoa-ban is tartotta. Felügyeleti jogából, úgy látszik, 462 után is megmaradt annyi, hogy bizonyos vallásos szertartásokat (a szent olajfák ápolását) ellenőrizett, s e téren büntető joga is volt (Arist. i. m. 60, 2, 3); a nevelésügy és rend ellenőrzésében azonban csekély része lehetett. Mindamellett erkölcsi tekintélye így is megmaradt; erre mutat, hogy a nép (kül. feladás, mhnusiV esetén) gyakran az A.-ra bízta a vizsgálat (zhthsiV) intézését, s az ő jelentése (apojasiV) alapján döntött ez ügyben is. v. ö. még Dem. de cor. p. 271, 134. §. sőt az A. felszólítás nélkül is terjeszthetett apojaoiV-t a nép elé, önállóan intézve a vizsgálatot. Dinarch. i. h. Végül néha a nép bizonyos bűnesetekben való önálló itélethozatalra is feljogosította az A.-t. Lyc. Leocr. 52. Aesch. Ctes. 252. Egyébként önálló itélethozatalra a szónokok korában az A. csak mint egyik athenaei vértörvényszék volt jogosult, a szándékos gyilkosság (jonoV ec pronoiaV) v. gyilkossági kisérlet (trauma ec pr.), gyujtogatás (purkaia), halálos kimenetelű mérgezés eseteiben. Dem. Aristocr. 627.641. V. ö. ’Ejetai. Hogy a grajh asebeiaV is illetékességéhez tartozott-é, kétséges. Elnöke a basileuV volt, ki koszorúja letétele után a szavazásban is részt vett. Arist. i. m. 57, 3.–4. – Irodalom: Az Aristoteles f. irat felfedezése előtti időből való művek elavultak. Még mindég tanulságos azonban: Philippi A., der Areopag und die Epheten (Berlin 1874). Ujabb feldolgozások: Gleue H., de homicdarum in a. Ath. indicio (Göttingen 1894). Gilbert, Gr. Staatsalterthümer, (2. kiad. 1893, 314–318), Busolt, die gr. Staats- u. Rechtsalterthümer (2. kiad. München, 1892. 256, kk.). U. a Griech. Gesch. (Gotha, 1895. II. 145 és kk. l., hol l. kül. a Draco előti korszak Aristot.-féle felfogásának birálatát). Schoemann–Lipsius, Griech. Alterthümer (I. Berlin, 1897) 537–544. Nálunk: Vincze A., az A. a régi elsőrangú gör. állam életében (Sz.-fehérvári főgymn. ért. 1885/6. Ism. Ábel, E. Ph. K. XII., 1888, 438–440); Borsos I., az A. eredete és szerepe az ath. államban Perikles koráig (Pápai főgymn. ért. 1889/90). Mindkettő elavult. Figyelemreméltó: Scharcz Gy., az ath. alkotmánytörténelem korszakai, stb. (Bpest, Akadémiai ért. XI. 3.) 1891).