Solarium

– 1. ‘Wrologion, wronomion, wroskopeion, horologium volt a neve a régiek időmérő készülékeinek, melyek segítségével vagy a nap állásából, illetőleg az árnyék hosszúságából és irányából határozták meg az időt (ilyenek voltak a gnomonok és napórák), vagy az által jelezték valamely folyadék egy meghatározott nyiláson egyik edényből a másikba folyt át. Ez utóbbiak voltak a clepsydrák és a tulajdonkpeni vizórák. A napórák használata valószínűleg phoeniciai vagy aegyptusi közvetitéssel Babyloniából származott át Görögországba. Hdt. 2, 109. Legkezdetlegesebb alakjuk a mutató (gnomon) volt (l. Dies, 1). Ennek azonban inkább az astronomia terén vették hasznát; ennek segítségével tudták meghatározni a valódi delet (a napi minimalis árnyék), a solstitiumok (az évi minimalis és maximalis árnyék) és aequinoctiumok idejét; ennek segítségével ismerték fel az ecliptica ferdeségét s egy bizonyos hely sarkmagasságát (földr. szélesség). Ilyen czélokra szolgált valószínűleg az a hliotropion, melyet a tyrusi Pherecydes állított fel házában (Diog. Laërt. 1, 11, 6), s a skioJhrion, melyet Anaximander szerkesztett Lacedaemonban (Plin. n. h. 2, 76. Diog. Laërt. 2, 1, 3) s a calendarium reform idejében Meton az atheanei Pnyxen. Schol. Arist. Av. 997. A gnomonnál sokkal pontosabb időmérő volt már a polus (poloV), melynek nevét már Herodotus is említi (2, 109). Ez egy kivájt félgömb, melynek a zenith felé fordított homorú részének közepébe pálczát illesztettek; a pálcza árnyéka forditott irányban a napnak egész horizon feletti pályáját lerajzolta. A félgömbben aztán megjelezték az árnyék utját a 2 solstitium és aequinoctium idején s az így nyert három parallel vonal mindegyikét tizenkét részre osztották s a metsző pontokat egymással összekötvén, a nap egy napi utjának 12 pontját, a 12 órát (horae) nyerték. Ezek az órák természetesen az év különböző szakaiban különbözők is voltak (wrai kairikai, l. Dies), kivéve az aequinoctiumok idejét (wrai ishmerinai). A polus használta, illetőleg az időnek órák szerinti meghatározása azonban ugy látszik egész az alexandriai korig nem igen volt elterjedve. Az emberek beérték azzal, hogy az árnyéknak lábakban kifejezett hosszúságát mondották meg. A Kr. e. 4-ik század tudósai a polust is tökéletesítették. Igy cnidusi Eudoxus megjelölte rajta az árnyék utját a napnak a zodiacus minden jegyébe való beléptekor (menstruae lineae, Vitr. 9, 7. 9, 9). Nemsokára a kúpfelületre rajzolt napórák terjedtek el, melyeknek szerkesztése, illetőleg felállítása már azért is nehezebb volt, mivel a kúp tengelyének a világtengelylyel párhuzamosan, illetőleg az aequator síkjára merőlegesen kellett állnia, míg végre Vitruvius tanusága szerint (9, 9) samusi Aristarchus készítette sik felületre az első napórát (discus in planitia); ennek készítése, mivel az árnyék sík felületen nem halad egyenletes gyorsasággal, már előrehaladt mathematikai ismereteket tételez fel. Az az előnye volt, hogy már messziről is látni lehetett. Még hordozható órákat is készítettek (Vitr. u. o.), horologia viatoria, pensilia, melyek a legkülönfélébb alakuak voltak ugyan, de az előbbi rendszerek egyikéhez tartoztak. Romába az első napóra 263-ban került Kr. előtt Catanából (Sicilia); a rómaiak 100 évig használták, a nélkül, hogy törődtek volna vele, hogy órájuk 4 fokkal Délebbre fekvő hely számára készült. Az első Roma földrajzi szélességének megfelelő órát 164-ben állították fel Q. Marcius Philippus censor rendeletére, s innen kezdve már egymásután készítik a legkülönfélébb napórákat, úgy hogy egy 1. századbeli (Kr. e.) comoedia író szerint Roma már «oppleta est solariis». Gell. 3, 3, 4. Napóra a régi római birodalom minden részéből nagyon sok maradt ránk. A napórával ellátott épületek közül legnevezetesebb az u. n. Szelek tornya Athenaeben (l. Szelek, 755. á.). Az időmeghatározásban, már csak azért is, mivel a napórát nem lehetett mindig használni, fontos szerepük volt a vizi időmérőknek is (solarium ex aqua). L. Clepsydra. A vízórák vagy valamely napóra után szabályozva a horae temporalest mutatták, vagy a valódi órákat jelezték. Szerkesztésüket Galenus egy helye alapján (peri diagnwsewV kai JerapeiaV twn en th ekastou fuch amarthmatwn, Vol. 5, C. 82) Marquardt írja le pontosan Des Privatleben der Römer czímű munkájában (2. kiad. p. 795 skk.). A 743. á. a solariumnak görög ezüstpohár után készült rajzát, a 744. á. a pompejii nagyobb fürdőkből való márvány napórát mutatja. Daremberg-Saglio, Dictionnaire des Antiquités, s. v. Horologium, Ideler, Handbuch der math. und techn. Chronologie, Berlin 1825–26. Bilfinger, Die Zeitmesser der antiken Völker, Stuttgart. 1886. Baumeister, Denkmäler, s. v. Uhren. Cantor, Vorlesungen über Gesch. der Mathematik, 2. kiad. 1 s. v. Schattenzeiger. – 2. ‘Hliasthrion, terrasz a lapos háztetőn vagy egy porticus felett; rendesen korlát vette körül; szép időben itt élvezték a házbeliek a napfényt (innen kapta a hely nevét) és a friss levegőt. Isid. or. 15, 3, 12. Suet. claud. 10. Nero 16. Plaut. mit. 2, 4, 25. Később fedéllel látták el, s így mintegy legfelső emeletét képezte a háznak, oldalt azonban mindig szabad volt. – 3. Az állami telken emelt épületekért fizetett adó. Ulp. Dig. 43, 8, 2 § 17. Dig. 30, 39 § 5.