Törzsszervezet bukása.

Ajtony tartományáról a Gellért Legenda XI. századi csanádi hagyományon alapuló részletei tájékoztatnak (v. ö. Turul, 1912; és A honfoglaló törzsek megtelepedéséről). A bolgár-szláv jövevényszavakról és a görög-bolgár térítésről Melich: A magyar nyelv szláv jövevényei. (Magyar nyelv. 1910); Fehér: A bolgár egyház kísérletei és sikerei hazánkban (Századok, 1927). A tartományúri hatalom megalapítására irányuló törekvésekre – a gyuláról és Ajtonyról szóló forrásadatok alapján – már Kaindl rámutatott (Beiträge zur älteren ungarischen Geschichte, Wien, 1893). A görög térítésre vonatkozó polemikus irodalom legújabb tanulságos, de mindkét oldalon elfogult termékei: Karácsonyi: A görögkatholikus magyarok eredete. 1924. és Krajnyák: Szent István veszprémvölgyi donatiójának görög egyházi vonatkozásai. 1926.

Géza és István fejedelmek korának főforrásai, Szent István legendái s a XI. századi Gesta Ungarorumnak a Budai és Bécsi Képes Krónikában fenntartott szövege, Merseburgi Tietmár krónikája, Bruno és Canaparius Vita Adalberti-je, Piligrim levele VI. Benedek pápához (974), az Annales Hildesheimenses. A térítőkísérletekre v. ö. még Vita Wicberti, Vita S. Wolfgangi és Kedrenosz művét.

Szent István születését a XI. századi Gestára visszavezethető krónikáink egybehangzóan 969-re (Kézai 967-re) teszik. Semmi okunk sincs, hogy az időmeghatározásban kételkedjünk s vele szemben a kronológia tekintetében teljesen megbízhatatlan lengyel Annales Kamenzenses és az ebből merítő Annales Heinrichovenses adatát fogadjuk el, melyek István születését 975-re, halálát 1038 helyett 1039-re teszik. Az egyedüli komoly érv, amit a 969. évi születés ellen fellehetne hozni, a Kisebb legendának az az értesítése, hogy István apja halálakor még gyermek (adhuc puer) lett volna. Nem szólva arról, hogy a puer kifejezés – ha tévedésből előfordul is – huszonhárom éves ifjúra éppoly kevéssé alkalmazható, mint huszonkilenc évesre, ki kell emelnem, amit már Mátyás Flórián is hangsúlyozott, hogy a Nagyobb legenda ifjúnak (juvenis) nevezi Istvánt s a Kisebb legendának Hartvik művében fenntartott szövege is ifjút (adolescens) mond gyermek helyett. Az adolescens és juvenis huszonkilenc éves férfira alkalmazva az István érdemeit evvel is emelni akaró legendaíró költői túlzása. István megkeresztelésének időpontját csupán következtetés útján állapíthatjuk meg. Kétségtelen, hogy Géza fejedelem és családja az első térítőakció idején (972–975) keresztelkedett meg s nem várt a húsz év mulva (995) ittjárt Szent Adalbertre, kit a későbbi hazai hagyomány István keresztelőjeként tisztelt. Piligrim passuai püspök a pápához írt levelében már 974-ben ezrekre teszi a papjai által megkeresztelt magyarok számát. Nehéz volna elhinnünk, hogy a térítést kezdeményező fejedelem és családja megkereszteletlenül maradtak. De különben is a dolog természetéből folyik, hogy a térítőket behívó fejedelmet az udvarába jött első katholikus pap keresztelte meg. A Kisebb legenda világosan megmondja, hogy Istvánt gyermekkora óta keresztény hitben nevelték; neve is arra vall, hogy Piligrim papjai keresztelték meg a passaui püspökség védőszentjének – István vértanúnak – nevére. Piligrim papjai mellett még Wolfgangról lehetne szó, kit az egyik forrás kifejezetten Géza keresztelőapjának mond. Tudjuk azonban, hogy Wolfgang nem jutott el Géza udvarába. Szó lehetne még az Ottó követeként Gézánál járt Bruno püspökről, ha a XII. századi Ademárnak Querfurti Brunóról adott értesítését rávonatkoztatjuk. A szangalleni nekrológium prumwartjának semmi köze Gézához. Adalbertet csak a Magyarországon működő tanítványai mélységes tiszteletét átöröklő nemzet kései hagyománya tette meg István keresztelőpapjává. Sem Szent István Kisebb legendája, sem Adalbert egykorú életírói és tanítványai nem tudtak erről, sőt az ő elbeszélése alapján mondják el, hogy Adalbert Géza udvarában járva már kereszténynek – bár pogánysággal megfertőzöttnek – találta a magyarokat. Az egyik főérv, amit István felnőttként való megkeresztelése mellett fel szoktak hozni, Tietmártól ismert pogány Vajk neve. Mivel azonban István 969-ben születvén, keresztelésekor már négy-öt esztendős volt, pogány nevének is kellett lenni, amit családja körében éppúgy használtak továbbra is, mint Sámuel király Aba nevét vagy a bolgár Mihály eredeti Boris nevét. Feltehető azonban, hogy Adalbert bérmálta Istvánt 995-ben. Erre mutat a legendák „baptisma chrismale” kifejezése. Adalbertről Voigt: Adalbert von Prag. 1898. és Bruno von Querfurt. 1907; Loserth: Der Sturz des Hauses Slavnik (Archiv. f. Ö. G. LXV. 1884). V. ö. még Erdélyi (Pannonhalmi Rendtörténet I.) összefoglalását az Adalbert-, Anasztáz-, Asztrik-kérdésről. A szláv jövevényszavakról Melich id. m. A nemzetségekre vonatkozó adatokat Karácsonyi nagy művéből vettem. Saroltról és az Ajtony kérdésről Meilch: Sarolt (M. Nyelv, 1924), Beleknegini és Prokuj (u. ott, 1927.), Hóman: A honfoglaló törzsek (Turul, 1912) és A Szt. László-kori Gesta Ungarorum; Fehér id. m. Az idoneitásra, trónöröklésre, Koppány igényére v. ö. Kern: Gottesgnadentum und Widerstandsrecht. Leipzig, 1914. és Bartoniek id. m., a koronakérésre Lukinich: II. Sziveszter pápa, 1901. és Picavet: Gerbert, un pape philosophe. Paris. 1897. A koronázás időpontjáról Hóman: Szent István megkoronázásának időpontja (M. Nyelv, 1927).