Szent István királysága.

Szent István államszervező munkásságára s az egykorú társadalmi és gazdasági viszonyokra vonatkozólag is a XI. századi törvények, oklevelek és Szent István életiratai a főforrások. Mellettük a társadalmi és gazdasági szervezet alakulására – persze megfelelő kritika alkalmazásával – becses útbaigazításokat adnak XII–XIV. századi okleveleinknek a régi állapotra utaló, annak kivesző, pusztuló maradványait visszatükröző értesítései.

Az idézeteket e fejezetben is Nagy Gyula jeles törvényfordításából és Szabó Károly legendafordításaiból vettem. Ez idézetekkel igazolom a történeti és jogi irodalom közkeletű felfogásától igen sok tekintetben eltérő állításaimat és a Szent István-kori állapotok ismertetésében sokszor tán újnak és merésznek tetsző felfogásomat. Ennek részletes megokolását illetően korábbi tanulmányaimra utalok. Ezek: A magyar városok az Árpádok korában. 1908, A társadalmi osztályok Szent István államában (Békefi Emlékkönyv. 1912), Az első állami egyenesadó (Tört. Szemle, 1912), Adó vagy földbér? (Századok, 1913), Magyar pénztörténet. Bpest, 1916. Szent István görög oklevele (Századok, 1917); A középkori államháztartás és A magyar királyság háztartása és pénzügyei 1000–1322-ig. (A magyar királyság pénzügyei és gazdaságpolitikája Károly Róbert korában. Bpest, 1921. c. művem bevezetése és I. fejezete), A magyar történetírás első korszaka (Minerva, 1923) stb. Utalok továbbá Tagányi Károly alapvető tanulmányaira: A honfoglalás és a királyi vármegyék; A nemesi önkormányzatú vármegyék megalakulása (mindkettő Szolnok-Doboka vármegye története. I. kötetében. Dés, 1901.); Vármegyéink eredetének kérdése (Tört. Szemle, 1913.); Felelet dr. Erdélyi Lászlónak (Tört. Szemle, 1916.); Megyei önkormányzatunk keletkezése. Bpest, 1899. V. ö. Illés: A jogtörténeti kutatás módszertani követelései és a vármegyék eredete. Bp. 1912. Kitűnő összefoglalás Károlyi Árpád: Az Árpádok mint a magyar nemzeti királyság és társadalom szervezői (Árpád és az Árpádok. Szerk. Csánki. 1908). A középkori társadalom és közigazgatás szervezetének és hűbéri természetének megértését legnagyobb lépéssel Szekfü vitte előre A serviensek és familiarisok. Bp. 1912. c. értekezésében. Erdélyi László értekezéseinek és polemikus iratainak hosszú sorozatában fejtegeti és védelmezi a maga sajátos társadalomtörténeti elméletét (Egyházi földesúr és szolgái. Bp., 1907. Magyarország társadalma XI. századi törvényeiben. 1907. Az első állami egyenesadó elmélete. 1912. Árpádkori társadalomtörténetünk legkritikusabb kérdései. 1915. A tizenkét legkritikusabb kérdés. 1917. Fejlődés a legrégibb magyar társadalomban. 1916. stb.). Rendszerét és eredményeit nem tehetem magamévá, de több részletkérdést illető újszerű megállapításai, különösen a magánföldesúri népek rétegeződésére, a királyi serviensek különleges jogállására és társadalmi helyzetére vonatkozó megfigyelései nagyban elősegítették az Árpád-kori társadalomtörténet alapvető kérdéseinek tisztázását. A nemzetségi birtokjogra értékes adalékokat találunk Karácsonyi: A magyar nemzetségek c. művében. A német és szláv telepesekről Kaindl: Geschichte der deutschen in den Karpatenländern. Gotha, 1907. és Schünemann: Die Deutschen in Ungarn bis z. XII. Jh. Berlin. 1923. Ernyey: Régi cseh telepítések hazánkban. (Föld és ember, 1926.). A szolgákról: Békefi: A rabszolgaság Magyarországon az Árpádok alatt, 1901. Az öröklési jogról Illés József: A törvényes öröklés rendje az Árpádok korában. Budapest, 1904. A kancelláriáról és okleveles praxisról Fejérpataky: A királyi kancellária az Árpádok korában. 1885; Eckhart: Die glaubwürdigen Orte Ungarns im MA. Innsbruck, 1914; Szentpétery: Szent István király pécsváradi és pécsi alapítólevele. 1918. Szent István okleveleinek kritikáját illetőleg v. ö. Szentpétery: Az Árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. I. 1923. s az ott idézett irodalmat, a törvények forrásait s természetét illetően Závodszky és Madzsar az előző fejezethez idézett műveit. Az ősvármegyék felsorolásában Pauler eredményeit fogadtam el némi módosítással. Több helyütt felhasználtam Karácsonyi: Szent István király élete. 1904., Szent Gellért élete. 1925 c. műveit. A frank-bajor analógiák tekintetében Dopsch id. művének vettem legtöbb hasznát.