MAGYAR RENAISSANCE-ÁLLAM.

Mátyás király története dolgában a legnagyobb érdemei gróf Teleki Józsefnek és Fraknói Vilmosnak vannak. Az első a Hunyadiak kora 3–5. kötetében (1853–56) az akkor ismeretes összes kútfőkből kritikai előadást próbált előállítani, az utóbbi hosszú munkás életének nagy részét Mátyás kora megismerésére áldozta, nagyszámú tanulmányai mellett főművei: Hunyadi Mátyás király, 1890 (Tört. Életrajzok), a Millenn. Tört. 4. kötete, Vitéz János esztergomi érsek élete, 1879. Különös érdeme Fraknóinak, hogy főként az olasz levéltárakból rendkívül értékes diplomáciai anyagot hozva napvilágra, Mátyás külpolitikáját egészen új világításba helyezte. A belső fejlődést ma persze egészen más szempontokból nézzük, mint akkor, amikor Fraknói dolgozott, de minden új feldolgozásnak az ő adataiból kell kiindulnia. Ilyen új feldolgozásra annál inkább szükség van, mert az utóbbi évtizedek történészei Mátyásnak nem egész koncepcióját, hanem annak csak egyes részleteit véve szemügyre, nézetem szerint mindinkább igaztalanokká lettek iránta. Része van ebben annak a moralizáló szemléletnek is, mely a renaissance embereit a XIX. század vége polgári ideáljához akarja mérni. Csánki Dezső, Árpád vezér, Mátyás király. Két történelmi tanulmány, 1911, így ír: „Egyéniségét önérzete és becsvágya domborítja ki előttünk legélesebb vonásokkal. Ezek az ő tehetségeinek korlátlan zsarnokai, jellemének irányzói, trónra léptének pillanatától, sőt még előbb”, 82. l. Tóth Zoltán, a modern Mátyás-irodalom legjobb művében is így ír: „Mátyás nem tartozott a nemzet nagy és messzetekintő nemtői közé. A napnak élt, beérte a meghunyászkodó alázattal s nem vette észre, hogy a személyét körülvevő pompa és dicsőség, országa rettegett hatalmi állása kicsinyesen barbár közszellemben, fertőzött talajban gyökerezik…” Mátyás király idegen zsoldos serege (A fekete sereg), 1925, 221. l. Még Károlyi Árpád is, pontos kútfőkritikán alapuló művében, Adalékok Frigyes császár és Mátyás király viszályai történetéhez, 1892: „Az, aki mint én, azt tartja, hogy Mátyásunk német-cseh-osztrák politikája tán elvben nagykoncepciójú, de a gyakorlatban elhibázott, következményeiben káros, részleteiben pedig csaknem oly kicsinyes volt, mint Frigyesé…”, 4. l. Ezen hazai ítéletekkel szemben sokkal kedvezőbbek az idegenekéi: Palacky, Gesch. v. Böhmen, IV/2, 1860, 73. l., az ifjú Mátyásról, Felix Rachfahl, Die Organisation der Gesamtstaatsverwaltung Schlesiens, Leipzig, 1894, 95., 130. ll.

Kútfők: Teleki id. m. 10–12. kötet, oklevélkiadás; (Kelcz), Epistolae Matthiae Corvini, 4 kötet, Kassa, 1743–44; Nagy Iván és Nyáry Albert, Magyar diplomáciai emlékek Mátyás korából, 4 kötet (Akad.), 1875–78. Fraknói Vilmos, Mátyás király levelei, külügyi osztály, 2 kötet, 1893–95. Az elbeszélő kútfők közt Bonfini, Turóczi, Dlugoss, Megiser, Unrest stb. jönnek tekintetbe a rájuk vonatkozó irodalommal. Sok adat még Katona és Pray nagy műveiben, továbbá St. Kaprinai, Hungaria diplomatica temporibus Matthiae de Hunyad, 2 kötet, Bécs, 1767–71. A Teleki műve 6–9. köteteként megírt Csánki Dezső, Magyarország történelmi földrajza, 1–4 kötet, 1890–1913, főként birtoktörténeti, genealógiai és hivataltörténeti adatoknak ma is kibányászatlan tárháza.

A királyválasztásra a felsorolt összefoglaló műveken kívül Bartoniek Emma, A koronázási eskü fejlődése 1526-ig, Századok, 1917. Szilágyi kormányzóságára Gábor Gyula, A kormányzói méltóság a magyar alkotmányjogban (1932). III. Callixtus id. levele: Matthiae Corvini epistolae ad Romanos Pontifices, 1891 (Mon. Vaticana, I. 5.), 2. és 5. l. A pápák magyar, illetőleg török politikájáról részletesen ír Pastor, 2. kötet. A bosnyák viszonyokra l. Thallóczy Lajos, Jajca (bánság, vár és város) története 1450–1527., 1915, Hercegovinára külön u. az, Tanulmányok a Koszacsa-család és Hercegovina történetéből (= Bosnyák és szerb élet- és nemzedékrajzi tanulmányok, 1909).

A Burckhardt utáni renaissance felfogásra l. Walter Goetz, Mittelalter u. Renaissance (Hist. Zeitschrift, 98, 1907), Ernst Troeltsch, Gesammelte Schriften, IV, 1925, 261. (Renaissance u. Reformation) és 830. l. V. ö. még Thienemann Tivadar, Egy. Phil. Közlöny, 1920, 73. l., továbbá Willy Andreas, Deutschland vor der Reformation, 1932, 217., 491., 528., 530. l. Pastor, 3., 116. stb., 187. stb. ll. K. Kaser, Das späte Mittelalter (Hartmanns Weltgesch. 5, 1925), 269. l. Karl Brandi, Die Renaissance (Propyläen-Weltgeschichte, 4, 155. l.). A nacionalizmus idézett adatai: Bleyer Jakab, Magyar vonatkozású német történeti népénekek, Egy. Phil. Közlöny, 1897, Th. G. v. Karajan, Zehn Gedichte Mich. Beheims z. Gesch. Österreichs u. Ungarns (= Quellen u. Forschungen zur vaterl. Gesch. Literatur u. Kunst, Wien, 1849), VIII. darab, Fraknói, Mátyás király, 67. l., Mátyás külügyi levelei, 2, 367. l. A főkegyúri jogot illető nyilatkozata u. itt, l. 225. l. és Fraknói, Magyarország egyházi és politikai összeköttetései a római szentszékkel, 2, 243. l., a dominiumról Külügyi levelek, 2, 177, l. u. ott 325. l. Második Attila: Turóczi, Schwandtner-kiadás, 1, 291. l. Albert szász herceghez Külügyi levelek, 2, 329. V. ö. Mátyás energikusabb kifejezéseit, Fraknói, Mátyás király mint levélíró (= Külügyi levelek, 2). Az „önérdekre” Csánki, Mátyás király, 100. l. A törökről a pápának: Monum. Vaticana, I. 6. 109. l. Szilágyi Erzsébet „ügyességét” Ujlaki-ügyben említi Thallóczy, Jajca, 133. l. Az ortei püspök jelentése Theiner, Vet. mon. Hung., 2, 521. l. A velencei állami orgyilkosságokra l. Mas Latrie, De l’empoisonnement politique dans la République de Venise (= Mémoires de l’Institut Nat. de France, Acad. des Inscr. et Belles-Lettres, 34, 1895, 196. l.) és Vladimir Lamansky, Secrets d’État de Venise, St. Pétersbourg, 1884. Geréb megégetését említi Fraknói, Mill. Tört., 4, 311. l. Brandenburgi Frigyes saját előadását l. Das kaiserl. Buch des Markgrafen Albrecht Achilles, hgg. v. C. Höfler, Bayreuth, 1850, 189. l.-tól, Ad. Bachmann, Urkunden u. Aktenstücke z. öst. Gesch. im Zeitalter K. Friedrichs III. u. Kg. Georgs v. Böhmen (Fontes Rer. Austr. Dipl., 42), 465. l. Mohammedet megkeresi: Epist. Matthiae, 2, 68. l. A legmodernebb szemléletű Mátyás-képet Mályusz Elemér adta, kinek a XV. század társadalomtörténetére is alább idézendő értékes kutatásai vannak: Matthias Corvinus (Menschen die Geschichte machten, hgg. v. Rohden–Ostrogorsky, 2. kötet), de még az ő realisztikus szemlélete sem válik el a török elleni terv feltételezésétől, sőt Mátyás hódításai körét egyenesen ezzel határolja el: „Das neue Imperium sollte sämtliche Gebiete umfassen, deren Reichtum und Bevölkerung den Erfolg des Türkenkrieges verbürgte”. (190. l.)

Cseh vonatkozásokban ma is fontos Palacky nagy műve, továbbá Max Jordan, Das Königtum Georgs v. Podjebrad, Leipzig, 1861, Adolf Bachmann, Böhmen u. seine Nachbarländer unter Georg v. Podjebrad 1458–61, Prag, 1878; Huber, Gesch. Österreichs, erre a korra is pontos, kritikus leírás. Podjebrád tervére H. Markgraf, Über G. v. Podjebrad Projekt eines allgem. Fürstenbundes stb. (Hist. Zeitschr., 21, 1869, 257. l.) A török elleni gondolkodásra Werner Fritzemeyer, Christenheit u. Europa, 1931, egyes gondolatköröket (pl. Aeneas Sylviusét) analizál, de a dolog realisztikus oldalát elhanyagolja. Giskrára jól használható Tóth-Szabó Pál, A cseh-huszita mozgalmak és uralom története Magyarországon, 1917. 325 l., II. Pál török segélyére Teleki, 3, 417. l. Svehla elintézésére Tóth-Szabó 327. stb. ll. Mátyás 1465 októberi levele a pápához: Külügyi levelek, 1, 114. l. Az erdélyi lázadásnak adóemelési okára rámutatott többek közt Tagányi Károly, Szolnok-Doboka vármegye monographiája, I. 1901. 324. sk. ll. Az oláh történetre Jorga több feldolgozása közül még a legjobban használható Gesch. des rumänischen Volkes, Gotha, 1905, I., legújabb németnyelvű román története, Gesch. der Rumänen u. ihrer Kultur, Hermannstadt, 1929, bámulatra méltóan üres fecsegés. Mátyás összes hadi operációira kitűnő feldolgozás Tóth Zoltán id. műve, melyet pontos és éleselméjű történeti kritika mellett a hadtörténet szakszerű ismerete jellemez; előadásom hadtörténeti részét tőle vettem, hasonlókép a fekete sereg kialakulásának képét, mellyel ő a korábbi nézeteket végkép megdöntötte. A magyar-lengyel ügy kifejlődésére Palacky, IV/2, 465, 538. sk. ll. Podjebrád jó jellemzése Bachmann, Deutsche Reichsgesch, im Zeitalter Friedrich III. u. Max I., 1884, l. 13. l. Az 1468. és 1470. kezesek számviszonyát észrevette Fraknói, Mill. Tört., 4, 240, l. Erzsébet lengyel királynéra Jacob Caro, Gesch. Polens, V. 1., Gotha, 1886, 583. l. Az idézett Dlugoss-adatok: Jo. Dluggossii seu Longini Historiae Poloniae l. 12, tom. V. Cracoviae, 1878 (összes művei, 14. kötet), 213., 379., 540., 557., 613. l. Sziléziai dolgok rövid, kritikus összeállítása C. Grünhagen, Gesch. Schlesiens, Gotha, 1884, I. kötet. A lengyel zsebrákbetörésre Tóth Zoltán, id. m. 155. sk. ll. 1474-től császári-cseh-lengyel viszonyokra Palacky, V/1, 103. sk. ll. A borszlói hadjáratra Tóth Zoltán, 158. sk. ll. A török viszonyokra J. W. Zinkeisen, Gesch. d. osman. Reiches in Europa, Gotha, 1854, 2. kötet, Várad 1474-i megrohanására (a dubnici Krónika alapján) Bunyitay Vince, A váradi püspökség története, 1883, I, 304. l. Szabácsra Tóth Zoltán, Thallóczy, Jajca, mellett, Csánki Dezső, Szabács megvétele, Hadtört. Közl., 1888, 355. l. A Sabác viadaláról szóló történeti éneket Horváth János, A középkori magyar vers ritmusa, Berlin, 1928 gyanúsnak, Pintér Jenő legújabb nagy irodalomtörténete hamisítványnak tartja, a tőlem is idézett, Hag Ferencre vonatkozó részben azonban Tóth Zoltán id. m., 185. l. egykorú jellegzetességet talál. Az olasz fejedelmek török szövetségeire már Burckhardt, Kultur der Renaissance, I, 8. fejezet. A horvát-karintiai-stájer betörésekre Jac. Unrest, Chron. Austr. (=S. Fr. Hahn, Collectio monumentorum, 1, 1724). Hier. Megiser, Annalium Carinthiae pars II., Leipzig, 1612, továbbá Krones, Die öst. Chronik J. Unrests (Arch. f. öst. Gesch., 48, 1872) és Huber, 3. kötet. A dalmát-velencei viszonyok adataira l. Lamansky id. m. 180., 181., 20., 23., 168. ll., Diplom. Emlékek, 1., 123., 159., 215., 288., 290., 293.; 2., 152., 412., 445.; 3., 38. l. Tarpaval alatt egy Pál nevű bán keresendő. Vegliára J. Chr. Engel, Fortsetzung der allgem. Welthistorie, 24. Theils 2. Band, 1798, 559. l. Mátyás id. manifesztuma Frigyes ellen Jos. Chmei., Mon. Habsburgica, Aktenstücke und Briefe z. Gesch. des Hauses Habsburg im Zeitalter Max. I., Wien, 1855, I/2, 96. l. Tüngen Miklós szövetséglevele, Dipl. Emlékek, 2, 373. l. Lengyelország elszigetelésére l. Caro, id. m. 439., 557., 529., 531., 549., 585. l. Svájci viszonyokra A. Ph. v. Segesser, Die Beziehungen der Schweizer zu Matthias Corvinus, Luzern, 1860, a penziólista u. itt, 88. l. Salzburgra Fr. Mart. Mayer, Üb. die Abdankung des Erzbischofs Bernhard v. Salzburg… (Arch. f. öst. Gesch., 55.) Passau–St. Pöltenre Theod. Mayer, Dreizehn Urkunden üb. die Verpfändung v. St. Pölten u. Mautern an den Kg. Matthias Corv. (Arch. f. öst. Gesch., 1851.) A pápai közbelépésekre IV. Sixtus alatt Pastor, 2, Fraknói id. Szentszék, 2., 151. l., Theiner id. m., 2., 428., 431., 433. l. Otrantóra Zinkeisen, 2., 453. l. VIII. Incére Pastor, 3., 182. l., továbbá 207. l., Fraknói id. m. 2., 183. sk. ll. Dsemre Pastor, Zinkeisen mellett L. Thuasne, Djem-Sultan, fils de Mohammed II., frére de Bayezid II., Paris, 1892 (v. ö. ismertetését Mika Sándortól, Századok, 1893). A császárral való tárgyalásokra Chmel id. műve (akták) mellett Fraknói, Mátyás törekvései a császári trónra, 1914. A Dsem-ügyben Mátyás kitöréseire az ortei püspök jelentése Theiner, 2., 521–30. l.

A központi igazgatás és kormányszerveire az irodalmat l. Magyar Történet, 4., 403. l. (v. ö. Mátyásra u. ott 69., 70. l.). A congreg. gener. emlegetése Külügyi levelek, 1., 21.; Kovachich, Vestigia, 366. l., Dipl. Emlékek, 1., 153. l. Hajnik Imre, A nemesség országgyűlési fejenként való megjelenésének megszünése, 1873. Mátyás adóügyi magatartására, 1459. Vestigia, 335. l., 1462. 365. l., 1470. 383. l., 1471 : 31. art. A kancellária történetére Szentpétery Imre, Magyar oklevéltan, 1930, 163. l. és Szilágyi Loránt, A magy. kir. kancellária szerepe az államkormányzatban 1458–1526, 1930, aki a Schiller Bódog, Az örökös főrendiség eredete, 1900, előadását a nagyobb királyi tanácsról megváltoztatta, adatait részletesen felhasználtam. Mátyás papi követeire Fraknói, Mátyás király magyar diplomatái, Századok, 1898 és 1899. Filipec váradi püspökre Palacky, V/1, 228. l. Vitéz körére Fraknói, Vitéz János, 1879 (v. ö. Fraknói, Zrednai Vitéz János prímás származása, Kath. Szemle, 1888, 569. l.). A pénzügyekre Thallóczy Lajos, A kamara haszna története, 1879, v. ö. az előző fejezet kútfői jegyezteit. Mátyás jövedelmeire a pápai követ jel. Engel id. m. 8. l. és Kovachich, Scriptores minores, 2., 13. l., adatok még Császár Mihály, A magyar művelődés a XV. században. Bonfini … alapján, 1902, 151. l. Tóth Zoltán id. m. 50. l., Vestigia, 373–75. l. és Benisch Arthur, Mar. Sanudo Diarii-jének magyar művelődéstört. vonatkozásai, 1903. Zsoldra adatok Tóth Zoltán, 337. l., az egykorú német viszonyokra Andreas id. m. „Maiores nobiles”-re Vestigia, 337. l., Suppl. I, 204. l. A zsebrák-levelek Tört. Tár, 1882, 202. l. Az 1450. pannonhalmi adatok Pannonhalmi főapátság története, 3, 516. l., a fejérvári kanonokokra Kaprinai, Hist. dkpl., 2, 182. stb. ll., a többi adatok sor szerint: Gróf Károlyi-család okmánytára, 2, 351., 475. l., Pannonh. főapátság, 3, 522. l. Géresi bevezetése a Károlyi-okmánytár 3. kötetéhez X. lap, u. ott, 2, 385. l. A familiárisokra tőlem, Serviensek és familiárisok, 1912. A földesúri familiára és birtokkezelésre, valamint egy nagy család ekorbeli birtoktörténetére igen tanulságos Ila Bálint, A Szengyörgyi és Bazini grófok birtokainak kialakulása, Turul, 1927, 37. l. A nagybirtokkal szemben Mátyás magatartására egyes adatok: Kaprinai id. m. 2, 350., 356. l., Károlyi-okmánytár, 3, 1. l. Hajnik Imre, Az örökös főispánság a magyar alkotmánytörténetben, 1888, 7. l., Schiller id. m. 240., 247. stb. ll. A bíráskodásra Szilágyi Loránt, 94. sk. ll., Hajnik, A magyar bírósági szervezet és perjog, 1899, 28., 42. l., Vestigia, 312. l., Hajnik, id. m. 68., 73–75., 27–28. l. V. ö. az 1486 : 8., 9., 53., 64., 66. art., 1459 : 23 (Vestigia, 342. l.), 1471 : 31. Holub József, A főispán és alispán viszonyának jogi természete, 1917, 23., 24. l. Sziléziára Rachfahl id. m. Schweidnitzi sörgyártásra Thommendorffsche Familienchronik, Script. rer. Siles., 11, 1. l. Ulászló gyönge cseh kormányára, Palacky, V/1, 93. l. Mátyás a „hatvároshoz” a Magyarországnak is tett hódolatról, Polit. Correspondenz Breslaus, Script. rer. Siles., 14, 26. l.

Mátyás politikáját minden megokolás nélkül „városellenes”-nek nevezi Kováts Ferenc különben kitűnő értekezésében: A pozsonyi városgazdaság a középkor végén, Pozsony, 1918. Az adatok mást mutatnak. Szászokra: Teutsch, Gesch. der Sachsen, 1, 144. sk. ll. Pozsonyra Kaprinai, 2, 240., 243. l., Kőszegre Hazai okmánytár, 1, 371.; 2, 362, 363., 364. l. Kassa stb.-re Kaprinai, 2, 155., 190., 427., 496., 504. l. Sopronra ma pontos adataink vannak Házi Jenő nagy soproni okmánytárából: I, 4. köt., sok részlettel, I, 5. kötet 78., 181., 303. l., I, 6. kötet 16., 19., 31., 49., 55. l. V. ö. Iványi Béla bártfai regestáinak adataival. Jakab Elek, Kolozsvár története, Oklevéltár, 1, 193., 194., 197., 202., 211., 216., 272., 274. l., továbbá 1, 219., 226., 234., 260., 266., 267., 272., 274., 279. l., Thallóczy, Kamara haszna, 202. sk. ll. A városszövetségekre Hajnik id. m. 90. stb. ll., Mályusz, Gesch. des Bürgertums in Ungarn (Vierteljahrschrift für Sozial- u. Wirtschaftsgeschichte, 20, 386. sk. ll.). A népességre Kulischer, Allg. Wirtschaftsgesch., I, 167. l., Házi id. m., II, 2. köt. bevezetése, IV. l., Szabó Károly, A kolozsvári magyar polgárság összeírása, Tört. Tár, 1882. A jobbágyság helyzetére Acsády nagy műve már elavult. Sok adat Zsigmond korára ugyan, de kétségtelenül Mátyás korát is jellemzően Sinkovics István, A magyar nagybirtok élete a XV. század elején (Domanovszky, Tanulmányok a magyar mezőgazdaság történetéhez, 8. sz.), 1933. Jánossy István, A magyar jobbágyság Mátyás korában, 1914. Mátyás a jobbágyról, mint szabadról: Házi, I. 5. kötet, 316. l., 1473. Várdai Miklós ügyéről Zichy-okmánytár, 12, 308. l., dica-jegyzék u. itt, 12, 218. l., a vránai perjel somogyi birtokaira Kaprinai, 2, 182. l., a Károlyiak gazdag jobbágyára Sinkovics, id. m. 44. l., a szegénységre u. az, 45. l. L. a jobbágyság helyzetére általában is Hóman Bálint előadását a jelen kötet 130. stb. ll. A szőlőbérletekre és ennek alapján a bérlőosztály rendkívül fontos összetételére Mályusz Elemér, Az 1498. évi 41. törvénycikk (Századok, 1930, 809. l.) társadalomtörténetileg alapvető értekezés, melyből csak azt nem tudom elfogadni, hogy Mátyás uralkodása végén más irányba ment volna (ehhez kevés az 1481. és 1487-i ítéletlevél hatalmas urak ügyében). A mezővárosi fejlődés ismeretét szintén Mályusz Elemérnek köszönjük: Az 1514. évi jobbágyháború okai (Társadalomtudomány, 1926, 373. l.), erre vonatkozó adatokat tőle vettem. A cseh és ausztriai jobbágyviszonyokra Palacky, V. 1, 292. l., Huber–Dopsch, Öst. Reichsgesch., 1901, 108., 298. l., Huber, Gesch, Österreischs, 3, 255. l., A. Luschin v. Ebengreuth, Grundriss d. öst. Reichsgesch., 1918, 146., 161. l.; Erdélyre Gombos F. Albin, Az 1437-i parasztlázadás története, Kolozsvár, 1898. A főkegyúri jog gyakorlására Fraknói, A magyar királyi kegyúri jog, 1895 (külön okmánytár hozzá), a tized fejlődésére Rézner Tibold, Pannonhalmi főapátság tört., 3, 178. l.

A humanizmusról összefüggő előadás Fraknói, Mill. tört., 4, 519. l., Pintér Jenő, A magyar irodalom története a legrégibb időktől Bessenyei fellépéséig, 1909, 1. kötet és Fináczy Ernő, A renaissance-kori nevelés története, 1919. 80. l. V. ö. Irodalomtörténeti emlékek, 1, 2, 1896, 1900. Eug. Abel, Analecta ad historiam renascentium in Hungaria literarum spectantia, 1880, Steph. Hegedüs, Analecta nova, 1903, u. az, Analecta recentiora, 1906. Fontos még Fraknói, Vitéz János, Huszti József, Janus Pannonius, 1931 (hősén túlmenőleg a többi humanistára és az egész szellemre is). A magyar humanizmus első tudományos összefoglalása Paul. Wallaszky, Tentamen historiae litterarum sub rege glormo Matthia Corvino, Lipsiae, 1769. Császár Mihály, Az Academia Istropolitana, 1914. Galeotti életrajzi adatai Abel, Analecta, 231. l. Costanzira Huszti, id. m. 222. l. A neoplatonizmusra Huszti József, Platonista törekvések Mátyás udvarában (Minerva-könyvtár, 1, Pécs, 1925). Mátyás könyvtára ismeretére félszázados kutatás adatait nagy fáradsággal keresgélte össze, a régebbi Fraknói, Csontosi stb. eredményeket összefoglalta és sikeresen kiegészítette a Szent István-Akadémia kiadásában: Bibliotheca Corvina, Mátyás király budai könyvtára, 1927, benne Fraknói, Fógel József (sok Corvina új felfedezője), Gulyás Pál és Hoffmann Edith megállapításai. Fontos még: Hoffmann Edith, Régi magyar bibliofilek, 1929. Mátyás renaissance-művészetéről sok alaptalan előadás kering, ma is legalaposabb, józan kritikával Pasteiner Gyula, Az építészet I. Mátyás király alatt (Budapesti Szemle, 73, 1894, 1. l.); több önkényes következtetéssel: Salamon Ferenc, Budapest története, 2, Csánki, Mátyás udvara és újabban Lux Kálmán, A budai várpalota Mátyás király korában, 1920. A nyéki vadászkastélyra újabban Garády Sándor, Tanulmányok Budapest multjából, 1932, 99. l. A modern tudomány kénytelen lemondani a fényes rekonstrukciókról és az emlékekhez ragaszkodni, ez új, nehezebb, de gyümölcsözőbb utat járja Horváth Henrik, Buda a középkorban, 1932, 56., 57., 61. l., adatait felhasználtam, ugyanígy: Balogh Jolán, Néhány adat Firenze és Magyarország kulturális kapcsolatainak történetéhez a renaissance-korban (Archaeol. Ért., 1923–26, 189. l.). A Beatrix-szal kapcsolatos renaissance-vonatkozásokat összefoglalta Berzeviczy Albert, Beatrix királyné (Tört. Életr.), 1908.

Beatrix magyar történeti jelentőségét, Mátyásra gyakorolt befolyását a Berzeviczy id. munkában közölt adatok alapján is le kell szállítanunk. Az aktákat l. Berzeviczy (Gerevich Tibor és Jakubovich Emil közreműködésével), Aragoniai Beatrix magyar királyné életére vonatkozó okiratok (Akad.), 1914. A Covin-birtokokra l. Schönherr Gyula, Hunyadi Corvin János (Tört. Életr.), 1894. Fraknói, Váradi Péter kalocsai érsek (Századok, 1883). A Fraknói–Timon-vita az 1485-i nádori cikkek törvényvoltáról (Századok, 1899, 1917) történetileg lényegtelen. A glogaui hadjárat jelentőségét Tóth Zoltán, id. m. 265. l., ismerte fel. Mátyás halálánál nincs kizárva (velencei vagy más?) méreg lehetősége; nem világosak a budai velencei követnek bizonyos beszélgetései, melyeket a Signoria eltilt, sem pedig Beatrix megjegyzései egy használható olasz orvost illetőleg; újabb kutatás nélkül bizonyos nem mondható. Halálán örvend többet közt a Catalogus abbatum Saganensium (Stenzel, Script. rer. Siles., 1, 399. l.), de például a namslaui városi jegyző elismerte, hogy rendet és békét teremtett úgy, hogy az utakon szabadon lehetett járni és aranykor volt uralkodása (Grünhagen, id. m. 354. l.). A dubnici krónika elítélő véleménye M. Florianus, Fontes domestici, 3, 200. l. Temesvári Pelbárt elitélő véleményére Szilády Áron, Temesvári Pelbárt élete és munkái, 1880. Heinz Dompnigra Grünhagen id. m. 358. l. Unrest véleménye Hahn, Collectio, 1, 742. l. Mátyásnak, mint az Igazságosnak, jellemképe kétségtelenül mindjárt a 16. század első felében kialakult, s ilyenként rajzolja már Heltai Gáspár krónikája 1575-ben. Természetes, hogy a Jagellók korabeli úri, s az 1514 utáni intézményes elnyomás magától visszavezette a népet Mátyás uralmi rendszerének megbecsülésére. A nagyrészt késői Mátyás-mondakörről legújabban Zolnai Béla írt, Mátyás-mondáink eredete és fejlődése, benne az addigi irodalom.