A FELVILÁGOSODÁS KRIZISE STB.

A Péczeli-idézet Pétzeli József, II. József életének rövid leírása, Komárom 1790, 18. lapról. Az ausztriai szellemi káoszra Viktor Bibl., Der Zerfall Österreichs: Kaiser Franz u. sein Erbe, Wien 1922, 30 stb. l. A szellemi mozgalom tulajdonképeni kútfői, a nevezetesebb röpiratok és polemikus művek mellett igen nagy hasznát vettem Concha Győző és Eckhardt Sándor id. munkáinak, Ballagi Géza, A politikai irodalom Magyarországon 1825-ig, Budapest 1888, inkább leíró jellegű és bibliográfiailag használható. Az általánosságokra Concha 71, 185. l., a Zichy-anekdótára és a korona hazahozatalára Keresztesi id. m. 199–201. l. Az 1790–91. országgyűlésre Marczali Henrik, Az 1790–91. országgyűlés, 2 kötet, Budapest 1907 (akad.), az anyag gazdagsága és az iratok világos analizise dolgában elmarad ugyanazon szerzőnek nagy II. József-munkája mögött, bár főként az országgyűlési iratok és vármegyei felterjesztések dolgában jól használható. Modernebb, a szellemi kapcsolatokat is tekintetbe vevő áttekintést nyujt az 1790–91-i komplexumról Mályusz Elemér, Sándor Lipót főherceg nádor iratai 1790–95, Budapest 1926 (újabbkori Fontes-kiadás) című műve társadalom- és általános szellemtörténeti szempontból jelentős bevezetésében. A vármegyei programmra Marczali 1, 89. stb. l., Mályusz 10. l. A természetjog, Rousseau és a francia társadalmi felfogás hatására Eckhardt id. m. 33–36. l., Concha id. m. 119. l. A gömöri idézet a vármegye 1793 szept. 9. felterjesztéséből, a Nemzeti Múzeumi Könyvtár országgyűlési nyomtatványgyüjteményében. Az angol párhuzamra (Barics Adalbert), Conspectus regiminis formae regnorum Angliae et Hungariae (1790), (Aranka), Vergleichung zwischen Engellands u. Ungarns Regierungsform, Samuel Szrógh fordítása, 1791, az angol-magyar alkotmánypárhuzam ez 1790. eredetét és alaptalan voltát kimutatta Concha id. m. 188–203. l. és u. az, Az angolos irány politikai irodalmunkban a mult század végén (2. kiadása Concha, Hatvan év tudományos mozgalmai között, 1, 1928 (akad.) 213. l.) A Dugonics, Etelka-idézetek az 1805. Landerer-kiadásból, a Honnyaim-hoz intézett előszóból és 1, 94. stb. lapról. A Schlözer-idézet Concha, A kilencvenes évek 199. l. A konzervatív társadalmi felfogásra Marczali id. m. 1, 306–308, 310–316. l., innen idézeteim. A Hajnóczy József-rész idézetei főként Hajnóczy két névtelen művéből: Dissertatio politico-publica de regiae potestatis in Hungaria limitibus, 1791 és De comitiis regni Hungariae deque organisatione eorundem dissertatio ... 1791. Marczali id. m. 1, 303. l. Hajnóczyt Széchenyi István „méltó elődjének” nevezve, félreismeri a két egyéniség szellemi és erkölcsi tartalmát. V. ö. Concha id. m. 154. l. (Belnay Ge. Al.) Reflexiones cunctorum Hungariae civium non nobilium adversus illud diplomatis punctum... 1790, v. ö. Eckhardt id. m. 47. l., az 1792. Status-ra u. az, 52. l. A materializmus terjedésére u. az 90 stb. l., Trenckre u. az, 122. l., Ballagi id. m. 472 stb. l. és Robert Gragger, Preussen, Weimar u. die ungar. Königskrone, 1923 (berlini Ungar. Bibliothek I. 6. sz.), aki Bek Pál, Goethe, Hertzberg, Grossing, Hompesch szerepét tisztázta e titkos tárgyalásokban; a szabad szerelem hirdetésére Eckhardt id. m. 92. l. A Hofmann-féle Babel és Ninive magyar ábrázolásaira l. Ballagi id. m. 383 stb. l., Mályusz id. m. 145 stb. l. Magyargyűlöletével jellemző a német felvilágosodás schlözeri fordulatára Haquet’s neueste physikalisch-polit. Reisen in den J. 1788–90 durch die Dacischen, Sarmatischen oder Nordlichen Karpathen, Nürnberg 1791, a II. kötetben a magyarok oláhok elleni, a IV.-ben német elleni zsarnokságáról ír; feltűnő a magyarság elleni szélsőséges gyűlölet mellett a nemzetiségek, főként szlávok szeretetteljes felkarolása, itt is, és másik munkájában: B. Hacquet, Abbildung u. Beschreibung der südwest- u. östlichen Wenden, Illyren u. Slawen I, 1–5, Leipzig 1802–5.

Az országgyűlés történetére l. Marczali id. m. 2, 75 stb. l., a katonaság feliratára u. az, 2, 99. l., országgyűlési 1790. Irományok 78. l., v. ö. tőlem Iratok 87. l. II. Lipót jellemének kitűnő rajzát adta Mályusz id. m. 50 stb. l., a rác tárgyalásokra Marczali id. m. 2, 170–182. l., Horváth Mihály id. m. 8, 61, 109 stb. l. és Mályusz id. m. 236. l., 3. jegyzet. A polgárságra Horváth id. m. 54 stb. l., a jobbágyság követeléseire Marczali id. m. 2, 160, 165 stb. l. A porosz kérdésre Gragger id. m., Horváth 35 stb. l., Mályusz 5, 23. l., Marczali 2, 137 stb. l. A „köznemesség kíméletlen uralomvágya” Mályusz kifejezése, id. m. 25. l., akinek szép munkája talán egyébként is túlságosan megszemélyesíti a társadalmi erőket és néhol az ethikai magaslatról leszállva „moralizál”.

Az 1790–91. országgyűléstől kiküldött bizottságok munkálataira csak a legújabb történetkutató nemzedék terjesztette ki figyelmét, Marczali id. m. meg sem említi azokat. A munkálatoknak, mint egésznek, analizise ma sincsen, foglalkozott velük Mályusz id. m. 130–141. l. és 1923. évi értekezésében, A reformkor nemzedéke (Századok, 1923). A bizottmányi munkálatoknak a magyar nyelvet illető rendkívüli lagymatagságára rámutattam az id. Iratok, 56–59. l., Mályusz ezen felfogásommal szemben is védelmébe veszi a bizottságokat, amelyekről különben Széchenyi István is elítélően nyilatkozott. Mályusz felfogását nem osztja Iványi-Grünwald Béla két munkájában: Széchenyi magánhitelügyi koncepciójának szellemi és gazdasági előzményei és következményei a rendi Magyarországon 1790–1848, Pécs 1927, 80–98. l., ahol főként a commercium, váltójog és fundus publicus kérdését vizsgálja meg, azután legújabb nagy művében: Gróf Széchenyi István, Hitel (az újabbkori Fontes Széchenyi-sorozatában megjelent új kiadás), Budapest 1930 bevezetésében 42, 225 stb. l., u. itt szerinte Mályusz a bizottsági munkálatok „dinamikus erejét túlbecsüli”, 225. l. A commerciális munkálatok Skerlecztől származván, magyar fordításban megvan e törvényjavaslat és megokolása Berényi Pál, Skerlecz Miklós báró művei, 1914 (Magy. Közgazdasági Könyvtár XV.); a literaria-bizottság munkálatait részletesen feldolgozta Kornis Gyula nagy művében, melynek anyagára főként a 7. kötetben fogok támaszkodhatni: A magyar művelődés eszményei, Budapest é. n. 1, 179–239. l. Kautz Gyula, A nemzetgazdasági eszmék története Magyarországon, Budapest, 1911, az 1868. kiadás lenyomata, 151. stb. lapon levő áttekintése a munkálatoknak ma már nem használható. Előadásomban a protocollumok, mellékleteik, törvényjavaslatok és megokolások nyomtatott szövegét használtam a M. Tudom. Akadémia Könyvtára példányában, a commerciális bizottságéit Berényi fordításában, miután a latin szöveggel összevetettem (több eltérés); a szövegben idézett és felhasznált részek Berényi id. m. 128, 131, 378, 85, 96–98. lapról. Az urbariális bizottmány munkálatát az Országos Levéltár hivatalos kézirati példányában használtam. Ezen munkálatok kritikája segített ahhoz, hogy a nemességnek a felvilágosodási reformtól való teljes elfordulását a nyomtatott reformvita ez évekbeli kimerülésétől függetlenül is, már az 1792. és 1793. években megállapíthassam; Mályusz, id. m. ezt tisztán Martinovics hatására vezeti vissza, Martinovics fellépéséig társadalmi erőket vizsgál, de azután végletesen individualisztikusan nézi a dolgokat. Martinovics mint „szörnyeteg” mégis csak kisebb történeti alak volt, semhogy egymaga fellépésével „megsemmisítse a magyarság újjászületésének minden reményét” (Mályusz id. m. 141. l.). A magyarság akkor nem látta szükségesnek az újjászületést, a gyökeres reformot és Széchenyinek kellett jönnie, hogy ekkor sem mindenki, de mégis sokan belássák azt. A magyarellenes szabadkőművességre Mályusz id. m. 130 stb., 142 stb. l., Fraknói Vilmos két Martinovics-munkája: Martinovics és társainak összeesküvése, Budapest 1880 (mely a Martinovicsot fedő nemzeti liberális fátylat először szakította szét levéltári adatok által, s ezért Kossuth Lajos neheztelését magára vonta, v. ö. erre értekezésemet, Politikai történetírás, Hóman Bálint, A magyar történetírás új útjai, Budapest 1931, 431. l.) és Martinovics élete, Budapest 1921, anyaggazdagságuk és Martinovics műveinek ismertetése, ill. kiadása miatt ma is szükségesek. Martinovics munkáit innen ismertetem, főként Fraknói újabb könyve 215, 231, 233 stb. lapról. A forradalmi hatásokra Fraknói első műve 229. l., Eckhardt id m. 148. l. a Ca ira latin fordítására, az ausztriai összeesküvésre Bibl id. m. 78. l. Az összeesküvésnek a királyra és nádorra gyakorolt hatását szépen leírja Mályusz id. m., Izdenczy jellemére l. tőlem. Iratok 38–44. l. A főherceg-nádor 1795. memorandumát kiadta Mályusz id. m. 808. l., analizisét ugyanő adta 202 l., a memorandum idézetei u. ott 843 stb., 834. lapokról valók.