A FELVILÁGOSODÁS TERJEDÉSE STB.

Az európai felvilágosodási irodalomból csak a következőket említem, mint amelyeknek részben szellemi strukturáját, részben adatait felhasználtam, ha nem is a kényszerűségből erősen összeszorított szövegbeli előadásomban, hanem felfogásom kialakulásánál: Wilhelm Dilthey, Studien zur Gesch. des deutschen Geistes (Gesammelte Schriften 3. kötet, 1927), benne főként Das achtzehnte Jahrhundert u. die geschichtliche Welt, Ernst Troeltsch, Die Aufklärung, 1897 (Gesammelte Schriften 4, 338 l.); Karl Joel, Wandlungen der Weltanschauung, eine Philosophiegeschichte als Geschichtsphilosophie, I. Tübingen 1928, Hermann Hettner, Literaturgesch. des 18. Jhr. Braunschweig 1862-től, egyes kötetek új feldolgozásban, ma is igen használható az irodalmi irányokra, Baron Cay von Brockdorf, Die deutsche Aufklärungsphilosophie, u. az Die englische Aufklärungsphilosophie, Oskar Ewald, Französ. Aufklärungsphilosophie (ez utóbbi három Kafka, Gesch. der Philosophie in Einzeldarstellungen 24–26. kötet). Tanulságos különösen anyagfeldolgozás szempontjából Bernh. Groethuysen, Die Entstehung der bürgerlichen Welt- und Lebensanschauung in Frankreich, 1, 2, Halle 1927. 1930. Mivel itt nem ideák, hanem élő emberi tömegek, egy nemzeti társadalom történetéről van szó, nem maradhattam a felvilágosodási gondolat körében, hanem azt is vizsgálnom kellett, miként alakul át e felvilágosodási ideáknak gyakran igen közvetett hatása alatt az egész hazai életforma az egyes néposztályok körében. Bár az egészségügy gondozása, a racionálisabb mezőgazdaság stb. mélyen alatta vannak azon köröknek, melyekben Dilthey és mások a felvilágosodást megfigyelik, mégis elengedhetetlen volt mindezeknek a felvilágosodással kapcsolatos megvizsgálása. A felvilágosodás nálunk sem hozott létre nagy filozófiát, mint más kisebb népeknél sem, de hogy végső kialakulásaiban megsemmisítette a barokk-rendi életet és új, laicizált életformákat teremtett, ezzel bevezette a modern európai Magyarország létét. Szövegemben ezt a tényt iparkodom folyvást hangsúlyozni.

A pietistákra l. a fönt id. műveket. Bél Mátyásra művein kívül Markusovszky Sámuel, A pozsonyi ág. h. ev. lyceum története, Pozsony, 1896, 126–224. l. A piaristák felvilágosodási kapcsolataira Takáts Sándor, Benyák Bernát és a magyar oktatásügy (Tudósítvány a Kegyes-tanítórendiek bpesti főgymnáziumáról az 1890–91. tanévben, 1891), az idézet 86. lapról; Csaplár Benedek, Révai Miklós élete, I. kötet 1881, aki a 216. lapon helyesen jegyzi meg: „Ime már a mult század derekán, Mária Terézia uralkodása elején, ily mozzanatok történtek a scholastica philosophiától való eltérés végett”: Fináczy i. m. l, 150. stb. l., több tekintetben helyesbítve Miskolcy István alapos kutatáson nyugvó két munkájától: Bajtay J. Antal, Bpest 1914 és A piaristák 1753-i tanügyi reformtervezete (Magy. Középiskola 1910, 87. l.). Az első német hírlapokra modern előadás Pukánszky Béla, A magyarországi német irodalom története, Bpest 1926, 388. stb. l., a nevelés utilitárius irányára Fináczy id. m. 2, 268. stb. l. Az idézetek a Magyar Hírmondó első esztendejéből, 35, 541, 387. l. Ventzel János Paul, A juhtenyésztésről, 1771. 65. l. V. ö. még Paul Adámi, Untersuchung u. Gesch. der Viehseuchen in den k. k. Erbländern, Wien 1782; a selyemtenyésztési idézet Sollenghi Károly, Magyar-, Horvát- és Szlavonországokban a selyem munkálásának első cs. és kir. gondviselője, Új-módi magyar selyemruha, 1769-ből. Az orvostörténeti adatokra l. Demkó Kálmán, A magy. orvosi rend története, 2, 1894, Győry Tibor, Magyarország orvosi bibliographiája, Bpest 1900; Weszprémi István, Kisded gyermekeknek neveléséről való rövid oktatás, Kolozsvár, 1760, az idézet a 38. lapról; u. ez, Bába mesterségre tanító könyv, Debrecen 1766 (német munka után).

A paskvillusokra igen hasznos újabb mű: Téglás J. Béla. A történeti pasquillus a magyar irodalomban, Szeged, 1928, az idézetek 88 stb. lapokból. A bécsi francia felvilágosodásra Guglia és Baranyai Zoltán id. művei mellett Müller Gyula, A bécsi francia irodalmi kultúra a XVIII. században, Bpest, é. n., 36. laptól kezdve; a Világosság eszmetartalmának hazai formáira Baranyai mellett alapvető Eckhardt Sándor, A francia forradalom eszméi Magyarországon, Bpest é. n., kiterjedt ismeretlen, kéziratos és levéltári anyagon alapuló modern szellemtörténeti munka; u. az, Az aradi közművelődési palota francia műveltségű könyvgyűjtés leírása, u. az, A Contratsocial, Minerva 1923 és Revue des Etudes Hongr. 1924. A protestansok közt érvényesülő áramlatra Baranyai, id. m. 137. l., Az Orczy-idézetek a Révai-féle 1787-i Költeményes holmi egy nagyságos elmétől kiadásból. A Hadik-anekdotára a Madzsar Imrétől kiadott fent id. Vörös-napló 99. l. Orczy a parasztról, mint méhecskéről Horánszky Lajos, Bacsányi János és kora Budapest 1907, 71. l. A hazai szabadkőművességre ma is főmunka Ludwig Abafi, Gesch. der Freimaurerei in Öst.-Ungarn, Bpest, 1890, 5 kötet; az első bécsi magyar szabadkőművesekre u. itt 1, 81. l., a Draskovics-observanciáról 2, 289. stb. l. A Kazinczy-idézetek Kazinczynak Váczy Jánostól kiadott nagy levelezéséből (akad.), 2, 53 és 51. l., v. ö. Váczy János, Kazinczy Ferenc és kora, 1915 (akad.), 1, 118. l. A rózsakeresztesekre Eckhardt Sándor, Magyar Rózsakeresztesek, Minerva 1922. V. ö. még Abafi Lajos, Titkos társulatok Temesvárott a mult században, Tört. Tár 1884, 513 és 730. l., u. az, Egy bűnper II. József korában, Történelmi Tár. 1882. 507. l. F. v. Zieglauer, Gesch. der Freimaurerloge St. Andreas zu den drei Seeblättern in Hermannstadt (Arch. f. siebenbürg. Landeskunde XIII, 62, l., névjegyzékkel); Khevenhüller, Tagebücher 1, 132. l.

Bessenyei György alakjának a nemzeti története beállításánál munkáin kívül különösen Eckhardt Sándor szellemtörténetileg kitűnően értesült tanulmányát használtam: Bessenyei és a francia gondolat (Egyet. Philol. Közlöny 1919. 193. l.). Az idézetek, sor szerint: az Amerikanerből (Kazinczy Ferenc, Az amerikai Podocz és Kazimir keresztyén vallásra való megtérése, kiadta Weber Arthur, Régi Magy. Könyvtár 34. sz.), 22 és 16. l. Holmi (1894. kiadás) 159, 129, 131. l., Magyarság, 1778, 6. l. és a Jámbor szándék, 1790, e két utóbbi részletet már idéztem: Iratok a magyar államnyelv kérdésének történetéhez, Bpest 1926 (újabbkori Fontes-kiadás), 15. l., a hazafiúi magyar társaságról már ugyanitt, 22. l. szóltam Császár Elemér után. Bessenyei társadalmi felfogására l. Eckhardt Sándor fentid. tanulmányát, sok tanulságot nyujt Bessenyei, Tarimenes utazása, kiadta az V. ker. áll. Berzsenyi Dániel reálgimnázium ifjúsága, 1930, ez azonban későbbi műve, a XIX. század elején másként látta a dolgokat, mint 30 évvel előbb. V. ö. még Tóth Rezső, Fazekas Mihály versei (Heinrich-féle Régi Magy. Könyvtár 17, 1900) 82. lapon levő idézetet.

II. Józsefre legrészletesebb modern munka Paul v. Mitrofanov, Joseph II., 2 kötet, (egy lapszámozással) Wien u. Leipzig 1910 (l. róla ismertetésemet, Századok 1912, 298. l.), magyarországi történetére Marczali Henrik, Magyarország II. József korában 3 kötet, 2. kiadás, Bpest, 1885–88, óriási ismeretlen, főként levéltári anyagból készült mű, melynek nagy előnye főleg abban áll, hogy az egyes rendeletek hatását a közhangulat számtalan megnyilatkozásából tudja megrajzolni; előadásomban persze csak a legfőbb vonalakat rajzolhattam meg és a Marczalitól hozott sok jellemző adatot el kellett mellőznöm. Az állam-gép idézetre l. Mitrofanov id. m. 274. l., a Kaunitz-idézet u. itt 275. l., a továbbiakra 290. stb. l., 256. stb. l., 278. l. II. József történetére a rendeletek alapján jó vezérfonalat nyujt Horváth Mihály, Magyarország történelme, 2. kiadás, 7, 1873, különösen 513–515, 516 stb. 592. l. Horváth Mihály nagy mértékben elismerte II. József erkölcsi komolyságát, így 7, 524. l., ahol elveiről azt mondja, hogy „egy legújabbkori alkotmányos királynak is becsületére válnának”, s „lángoló buzgalmát, önfeláldozásig hevülő szeretetét népei iránt, kifogyhatatlan gondosságát” stb.-t dícséri. Az úri birtoklás „képtelenségéről” szóló idézetet szintén Horváth, 7, 610. lapról vettem. A nemesi adózásra l. Mitrofanov 417, 470, l., Horváth 7, 614, 615. l., jobbágyrendeletre Marczali 3, 36. stb. ll. Az egyházi rendeletekre Horváth 485. stb. l., Collectio benignarum normalium resolutionum Caes. R. in materia commissionis ecclesiasticae... usque ad a. 1785, tom. 1 és 2, Pestini, így különösen 2, 415, 424. l., Mitrofanov 673. l., VI. Pius bécsi utazása legújabban H. Schlitter, Pius VI. u. Josef II. (Fontes Rer. Austr. 47). A bécsi levegőre, melyben az egyházi dolgokat elintézték, s mely nálunk is terjedőben volt, ma is nélkülözhetetlenek Sebastian Brunner-nek polemikus katholikus ízű, hatalmas anyagot tartalmazó művei: Die Mysterien der Aufklärung in Öst., 1770–1800, Mainz 1869 és Die theologische Dienerschaft am Hofe Josef II., Wien 1868. A placetum-rendelet Collectio 1, 340. l., a katholikus istentiszteletet szabályozók u. itt 1, 391, 397, 401. 1., 2, 82. l., 1, 301 és 177. l., Batthyány József tiltakozásai u. itt, 1, 64. stb. l., a cenzurára Mitrofanov id. m. 827. l., Horváth 7, 482. l., az eltiltott könyvek egy jegyzékét l. Mercur v. Ung., 1876, 958. l.; v. ö. még Mitrofanov 673. l. – A toleranciára Marczali id. m. 2, 204 (Európában nincs vallásegyenlőség), 208, 217. l., Collectio 2, 347. l., a protestánsok nyilatkozataira Marczali 2, 229. l. és Keresztesi József, Magyarország polgári és egyházi közéletéből a XVIII. század végén (értékes protestáns napló), Budapest 1882, 196. l. A magyar püspököknek fellépésére Roskoványi id. m. 3, 301–473. l. A nyelvi kérdésre id. Iratok stb. c. művem 7 stb. l., Szilágyi Ferenc, A germanizálás történetéből a két magyar hazában II. József alatt (akad. tört. Ért. 1876), Marczali id. m. 2, 384, 532. l. A Horváth Ádám-idézet Révai Miklós Elegyes versei, Pozsony 1787, 262 és 265, lapról. A felvilágosodás magyar híveinek II. József iránt érzett lelkesedésével v. ö. Concha Győző ma is igen tanulságos művében, A kilencvenes évek reformeszméi és előzményeik (Olcsó Könyvtár, 498–99. sz., 1885), 61. lapon: „Eléje vágva a 90-es évek szellemi mozgalmának, én a fölvilágosodás korszakát hazánkra nézve a legjelentékenyebbnek kell, hogy tartsam, mellyel ami az eszmék gazdagodását és újságát illeti, kevés időszak vetekedhetik hazánkban.” Felvilágosodás, jozefinizmus és magyar hazaszeretet összefüggéseire jellemző Friedr. Nicolai, az utolsó Aufklärung-apostol, Beschreibung einer Reise durch Deutschland u. die Schweitz i. J. 1781, 3. kötet, 1784, 342. l., ahol gróf Pálffy Károly felvilágosodását, Józsefnek tett szolgálatait dícsérve megyjegyzi: „Er liebt sein Vaterland über alles, welches ein Hauptzug in dem Charakter aller edlen Ungarn ist”, 343. l. A megyei ellenállásra l. Collectio ordinationum imperatoris Josephi II. et repraesentationum diversorum regni Hungariae comitatuum, I. Diószeg 1790., a visszavonásra többek közt Horváth 7, 666, 674. l.