MÁRIA TERÉZIA.

Mária Terézia uralkodásának történetével a hazai tudomány több mint harminc év óta nem foglalkozott. Marczali Henrik 1898-ban írta meg történetét a Millenn. Történet 8. kötetében, miután a királynő életrajzát, Mária Terézia, 1891 (Magy. Tört. Életrajzok) korábban elkészítette. Megírásuk idején sok helyütt rapszodikus jellegű részleteik mellett is jelentékeny munkák voltak. Horváth Mihály id. története 7. kötetében folyamatos leírását adja a politikai s főként országgyűlési történetnek, mihez nagyszámú aktát is felhasznált. Sajnos, erre a korszakra mai napig sincs számbavehető aktapublikációnk, s így ítéleteink szövegezésénél többnyire esetlegességekre, véletlenül előkerült adatokra kell támaszkodnunk. Az osztrák történészek nagyobb szorgalommal dolgozták fel e kort. Az alapvető munka itt Alfred Ritter v. Arneth tízkötetes műve, négy különálló munkában: Maria Theresias erste Regierungsjahre, Wien 1863–65, 3 kötet; Maria Theresia nach dem Erbfolgekriege, 1870, 1 kötet; Maria Theresia und der siebenjährige Krieg, 1875, 2 kötet; Maria Theresias letzte Regierungszeit, 1876–79. 4 kötet; a következőkben ezeket 1–10 kötet szerint fogom idézni. Arneth józan liberális előadást nyujt, gyakran a magyarság elleni antipáthiával, különöben a politikai és hadtörténetre nélkülözhetetlen levéltári anyaga van. Az Arneth óta erősen elmélyülő ausztriai és német kutatást modernebb szempontok szerint dolgozta fel Eugen Guglia, Maria Theresia, ihr Leben u. ihre Regierung, München u. Berlin 1917, 2 kötet, Mária Terézia alakját nagynémet szempontokból, bő idézetekkel állította elénk Heinr. Kretschmayr, Maria Theresia, 1925. A kiterjedt irodalomról egész a legújabb évekig kitűnő feldolgozást nyujt Karl u. Mathilde Uhlirz, Handbuch der Gesch. Österreichs u. seiner Nachbarländer Böhmen u. Ungarn, I. kötet 1927, és II/1. kötet 1930, a politikai és hadtörténeti alapvető publikációk nála megtalálhatók. U. itt 1, 326 sk. ll. Mária Terézia uralkodásának két korszaka, melyeket én korábbi és későbbi előadásomhoz csatolva a barokk és a felvilágosodás kategóriái szerint osztottam meg.

A hadtörténeti általánosságok a fent id. művek alapján, az európai összefüggésekre kitűnő M. Immich, Gesch. des europ. Staatensystems 1660–1789, München u. Berlin 1905. Felhasználtam továbbá a bécsi hadilevéltártól készített Österr. Erbfolgekrieg 1740–48 köteteit. Pálffy János mint command. General kinevezése u. itt 1, 329, l., az ő korai insurrectiójára u. ez és Hauptm. Alexich, Die freiwilligen Aufgebote aus den Ländern der ung. Krone im ersten schlesischen Krieg (Mitth. d. Kriegsarchivs 1889, 1890), az első részben. A pozsonyi várbeli jelenetet Kolinovich, Nova Ung. periodus után l. Horváth és Marczali id. m., újabb adatok Éble, Károlyi Ferenc 568, 574, 579. l. A kiállított magyar seregek számát az Österr. Erbfolgekrieg 1, 511 sk. ll. csak a véletlenül megmaradt és bizonyára nem teljes számadásokra támaszkodva túlkicsinyre teszi, Uhlirz id. m. 40.000-re; viszont a magyar előadásokban emlegetett 100.000 főnyi sereg sem igen fogadható el, főként az akkori nemesség igen csekély száma miatt, miről íróink megfeledkeznek. Fontos adatok a magyar katonai kérdésre: Éble id. Károlyi Ferenc műve 473–489. ll., u. az. Az 1741 insurrectio szervezése (Hadtört. Közlemények 1910, 165 l.), a kiképzetlen katonaság hirtelen harcba küldéséről az idézet Szuhányi helytartótanácsos leveléből, u. ott 182 l. A Magyarország magatartására vonatkozó idézet Immich id. m. 309. lapról, aki ebben előnyös objektivitást tanusít a régebbi osztrák történészekkel összehasonlítva. II. Frigyesnek Schwerin által iratott leveleire Erbfolgekrieg 3. köt. A magyar ezredek viseletére Hadtört. Közlemények 1911, 110. l. Batthyány Károlyra Arneth id. m. passim, így 2, 3. l., Ghillány egy jelentését l. Erbfolgekrieg 3, 863. Nádasdy a burkersdorfi csatában Arneth id. m. 3, 119, őrá és Hadikra l. Julier Ferenc, Magyar hadvezérek (1930) c. kötetét. Laudon domstadtli „coup”-jára Arneth id. m. 5. 371 l. II. Frigyes és kora „Ermattungsstrategie”-jára l. Hans Delbrück id. Gesch. der Kriegkunst 4, 390 a hétéves háborúról, 426 Nagy Frigyesről. A granicsároknak e háborúkban teljesített szolgálatát, minden kis csetepatéval, várdulással és égetéssel együtt részletesen és nagy szeretettel dolgozta fel Vaniček id. m. 2.327 sk. ll., – elég sajnálatos, hogy a magyarság részvételének mai napig nem akadt köztünk hasonló lelkes felkutatója és regisztrálója. A rácoknak a Khevenhüller-seregnél elkövetett dolgaira Vaniček, id. m. 2, 327–337, és Arneth 2, 4. l.

A királynő id. mondása Pálffy Jánoshoz: Marczali, mill, tört. 8, 247. l. Gottsched bécsi hatására Bleyer Jakab, Gottsched hazánkban 17. l. A főhercegek magyar beszédére l. Rapant, id. m. 450. l. 119. jegyzet, a Bánságot visszakapcsoló kifejezésekre Marczali id. m. 314 l. A bécsi udvari életre legjobb kútfő Fürst Joh. Jos. Khevenhüller-Metsch főudvarmester naplói, Aus der Zeit Maria Theresias, kiadta Rudolf Gf. Khevenhüller-Metsch u. Hans Schlitter, Wien 1907-től, a kötetek számozás helyett a közölt memoire-részek évszámaival vannak ellátva, én itt sorrendben számozva idézem; az 1755. austerlitzi tartózkodástól kezdve sorrendben: Khevenhüller 3, 254 l., Quinquin első említései 2, 11, 16, 25. ll., Esterházy hercegné 2, 172 l., Esterházy-Daun vita 2, 205 l., Laxenburg 4, 69 l. Holics 2, 172. l., Cseklész 1, 46. l., 1744 Pozsony 1, 236–239 l., Bethlen 1756–57-re 27. l. Az Albert herceghez írt mondatra Ad. Wolf, Marie Christine, Erzherzogin von Österreich, Wien 1863, l, 55 l., a Mária Krisztinának adott utasítások u. itt, 1, 65 l. Ferenc hercegnek kormánytársi kinevezésére és megválasztására l. Koller memorandumát, melyet ez II. József corregensi kinevezése alkalmából készített, Khevenhüller-Schlitter, id. m. 1764–67. kötet, 388. l. Haugwitz gróf működésére és egész kormányreformjára l. Arneth és Guglia művein kívül Ad. Beer, Die Staatsschulden und die Ordnung des Staatshaushaltes unter Maria Theresia (Arch. f. österr. Geschichte 82. köt., 1895); Guglia 2, 2 és 12 l. A királynő szavait a diéta sérelmi szokásairól idézi Horváth Mihály, id. m. 7, 300 l. A szövegben közölt részletek a Haugwitz-reformhoz Fellner-Kretschmayr id. m. 2/2, 73, 341, 84, 85, 89 lapról. Haugwitz 1748-i felterjesztése u. itt 242, 243 l. Sonnenfelsről Arneth, Guglia mellett Wilibald Müller, Jos. v. Sonnenfels, Wien 1882, Sonnenfels Polizey-, Handlungs- und Finanzwissenschaft-jának Wolfg. Beke munkájából latin fordítása is van. Principia politiae, commercii et rei aerariae, 3 kötet, Posonii 1807. A királynőnek idézett parasztvédelmi nyilatkozataira l. Eckhart Ferenc, Mária Terézia és a magyar parasztkérdés (= Gróf Klebelsberg Kuno-Emlékkönyv, 1925, 499. l., különösen 502, 504, l.) Uralkodására visszatekintő memoire-jait l. Arneth, Zwei Denkschriften der Kaiserin Maria Theresia (Arch. f. öst. Gesch. 47. kötet, 1871), főként 286, 296, 302, 295. l. (az idézés sorrendjében). Az 1751-i országgyűlésre Bartenstein több iratát kiadta báró Hornig id. Padányi Biró-naplóban. Az egészségügyi deputációra Fellner-Kretschmayr id. m. 2/2, 377. l. A közegészségügyi és népjóléti adatokra l. Franc. X. Linzbauer, Codex sanitariomedicinalis Hungariae, 1. kötet, 382. l., 2. köt., 8, 10, 91 l., továbbá Jsz. V/1, 497 (Győr vm.), IV/1, 762 (Nógrád), Perliczyre még Szinnyey, Magyar írók 10, 801. l. és Magyary-Kossa Gyula, Magyar orvosi emlékek I, Bpest 1929, 342 l., ezen óriási adattömeget nagy orvostörténeti szakértelemmel közlő munkában egyes fejezetek sokban érintik a szövegemben felhozott problémák elágazásait, így a köv. cikkek: Orvosi gyakorlat a régi Magyarországon (pl. 1755 után Magyarországra is kiterjesztett egészségügyi osztrák rendeletek 80. l.). A pestis-orvos (az 1738–42 pestisre, 121. l. a központi bizottságokra), Közegészségügy a régi magyaroknál. Georg Sticker, Seuchengänge in Ungarn, Budapest 1931, úgy látszik, alapvető művét, mely az orvostudományi vizsgálatba a földrajzi adottságokat is bevonja és Magyarországnak a keleti betegségek fentartásában kifejtett európai érdemeit méltányolja, már csak az utolsó korrekturánál használhattam. A vármegyei igazgatás belső nehézségeire tanulságos (Veszprémmegyét illetőleg) a fent idézett P. Biró-napló, főként 109. laptól kezdve. A további adatok, sorrend szerint, Linzbauer 2, 270, 440, 465, 440, Fellner–Kretschmayr 2/2, 385 (az óbudai állatorvosi akadémiáról), Linzbauer 2, 535, 617 (az irgalmasokra), 711, 778 (hirtelen balesetekről), 491, 684, 722. l., 1. 821. l., 2, 197 (az 1742. éhségről), 235 (sáskákról), 465, 404, l.; a szempci intézetre Finánczy id. m. 2, 305, l., Linzbauer 2, 404, 411, 430 (az árvaházakról), 467, 686. l. (szegényügy); a torturára a Sonnenfels-zel foglalkozó művek és Linzbauer 2, 703, 399, 635, 636 (börtönügy), 571, 634, 624. l. Az utcai világításra Kulischer, Allg. Wirtschaftsgesch., 2, 32, l., és Pásztor Mihály, A közvilágítás alakulása Budapesten (Statisztikai közlemények), 1930. 7. l. tűzbiztosításra Linzbauer 2, 410. l., tufára 2, 431, 434. l., gazdasági egyesületekre 2, 446. l., gazdasági dolgokra 649, 736, 301. l., az akácfa és fűzfa tenyésztésére Ernyey József, Az akácfa vándorútja és megtelepülése hazánkban (Kny. a Magy. Botanikai Lapokból), Budapest, 1927.

Az iskolaügyet bevezető külföldi viszonyokra l. Johann Peter Kirsch, Kirchengeschichte, IV/1. kötet, L. A. Veit, Zeitalter des Individualismus 1648–1800, ahol a legújabb irodalom is, főként 298. l. Mária Terézia iskolaügyi működésének alapos, ismeretlen levéltári anyagot felhasználó, külöldi viszonyokat is tekintetbe vevő hatalmas feldolgozása: Fináczy Ernő, A magyarországi közoktatás története Mária Terézia korában, Budapest, 1899, 2 kötet, melyre itt leginkább támaszkodtam; az általánosságokra 2, 21. l., az osztrák viszonyokra Fináczy mellett Uhlirz, id. Handbuch 372. l., Fináczy 1, 270, 235. l., továbbá Molnár Aladár id. Közoktatás története, 252. l., Barkóczyra Fináczy 1, 276. l., Niczkyre 1, 310. l., a további adatokra 2, 129, 143, 176, 155, 181, 182. l., u. itt az egész Ratio ismertetése, Ürményi működése; a papnevelésre 2, 133. l. A Ratio és a barokk műveltség kapcsolata korábbi előadásomból folyik. A Ratiobeli felvilágosodási és barokk elemekre l. Kornis Gyula alább idézendő nagy művét, 1. 33, 34 l. Pál Gáspárra Fináczy 2, 296. l.

A jobbágykérdésre az osztrák irodalmat (benne Grünberg alapos id. művét) l. Uhlirz id. m. 355. 370. stb. l. Csongrád felemelt szolgáltatásaira Kovács Katalin, Csongrád város a XVIII. században, 1929 (diss.), 32, 37. l., hasonló esetek Acsády jobbágyság-történetében. Az 1764. országgyűlés tárgyalásaira Horváth Mihály id. m. 7. 352. l. és u. az, Az 1764. országgyűlés története (Kisebb történelmi munkái 1, Pest, 1868, 375. l.), ahol a rendi szűkkeblűségnek erélyes elítélése és Mária Terézia eljárásának helyeslése található. Mária Terézia és a parasztok viszonyára l. Eckhart Ferenc id. értekezésén kívül Szabó Dezső, Mária Terézia és a parasztok (= Gróf Klebelsberg Kunó-Emlékkönyv, 513. l.), az idézeteket e két értekezésből vettem. Az urbariumot l. Car. Pauly, Constitutio rei urbarialis regni Hungariae, Viennae, 1817, pars III., 341. l. német fordításban kiadta Friedr. Nicolai, Beschreibung einer Reise durch Deutschland u. die Schweiz i. J. 1781, 6. kötet, Berlin u. Stettin, 1785, Beylagen 1. l.: magyarázata az akkori viszonyok alapján Car. Pfahler, Jus Georgicum regni Hungariae, Keszthely, 1820, 56. laptól (Pfahler és Pauly alapvető szerzők az urbárium óta kifejlődött jobbágyviszonyokra; az eddigi feldolgozás elhanyagolta őket), továbbá Acsády id. m. 379. l.

A vallási viszonyokra: állam és vallás kapcsolataira és toleranciára a legújabb adatok alapján Kirsch–Veit id. m. 406–444. l. A hazai viszonyok katholikus feldolgozása Karácsonyi János, Magyarország egyháztörténete főbb vonásaiban, Nagyvárad, 1915, aki azonban épp a XVIII. századi dolgokra igen rövid; részletesebb a protestáns feldolgozás: Zsilinszky Mihály, A magyarhoni protestáns egyház története, Budapest, 1907, 331. laptól. Szentiványi Márton felhasznált művei: Miscellanea, pars IV. Dilemmata 1699, Consultatio saluberrima de reducenda stabili ac constanti tranquillitate et pace in Hungaria; Lutheranorum nunquam et nusquam, 1717. Az idézetek a pesti comissio irataiból Pe. Bod id. magyar egyháztörténetéből, Lugduni Batav. 1889, 3, 160. l. A győri püspökségbeli nem artikuláris helyek protestáns egyházaira Kelemen Athanáz, Keresztély Ágost herceg kath. restaurációs tevékenysége a győri egyházmegyében, Pannonhalma 1931. (Diss.)

A szövegben idézett művek: Opusculum theologicum, in quo queritur, an et qualiter possit princeps, magistratus, dominus catholicus in ditione sua retinere hereticos, vel contra stb. Tyrnaviae 1721 (nem hihető, hogy Timon Sámuel írta volna); Otia Bachmegyeiana, documenta veritatis fidei rom.-catholicae, Tyrnaviae 1733; Padányi Biró Márton, Enchiridion de fide, heresiarchis ac eorum asseclis stb. Jaurini 1750; Jo. Damiani, Justa religionis coactio seu apodixis, Budae 1763 (II. kiadás?); P. Szerdahelyi Gábor S. J., Lelki szem-gyógyító, avagy a szenteknek... vak nem-catholicusoknak megvilágosítására való könyvecske, latinból ford. Kassa (1725). A nagykőrösi viszonyokra Galgóczy Károly, Nagykőrös város monographiája, Budapest, 1896, 79. l. Az ág. evang. urak jegyzéke Andreas Schmal, Adversaria c. művéből, ed. Fabó András, Monumenta evangelicorum Aug. Conf. in Hungaria historica, 2, Pest, 1863. A III. Károly-korabeli tárgyalásokra l. Pe. Bod id. m. és Jo. Ribini, Memorabilia aug. conf. in regno Hung. 2. köt., továbbá Schmal id. m., iratok kiadva Ge. Fejér, Jurium ac libertatum religionis et ecclesiae cath. ...codicillus diplomaticus, Budae 1847, a Carolina resolutio itt 389. l. A restringált és privilegiált vármegyére Payr Sándor, A vadosfai artikuláris egyházközség Rábaközben, Budapest, 1910, 30. l. Althan gróf tiltakozására l. Fejér id. Codicillus, 350. l., Aug. Roskoványi, Monumenta catholica pro independentia potestatis ecclesiasticae ab imperio civili 3, 146–153. l.; Gyöngyösi Pál, Altare pacis... super tumulum opusculi theologici. Basileae 1722; régebbi polemikus művek olvasására l. Rettegi György emlékiratait, ed. Torma Károly, Hazánk, 1884, 219. l. Tipikus e korbeli mű Schmal id. munkája. A világi elem térfoglalására l. Révész Imre: A magyarországi protestantizmus történelme (=Hóman Bálint, A magy. történettudomány kézikönyve, III. 4), 52. l. A Mária Terézia korabeli helytartósági rendeletek eddig csak a II. József-féle tolerancia után keletkezett, panasziratjellegű protestáns művekből ismeretesek, kivéve néhányat, melyet Padányi Biró Márton, id. Enchiridionja adott ki (így az aposztaták ellen 1749-ből, 154. l.); v. ö. Heinr. Ludvig Lehmann v. Detershagen, Von dem Zustande der Protestanten in Ungarn seit der Reformation bis auf Joseph d. II. Regierung, Bern 1789, és Intoleranz des kath. Klerus gegen die ung. Protestanten, 1792. Nevezetes Barkóczy érsek beadványa a protestans vallásgyakorlat megszorítására 1763-ból, ed. Paul Lichner, Johann Pogners Verzeichniss, Pressburg 1861, 127. l. Althan püspök fogadtatására protestáns városban Galgóczy id. m. 79. l., katholikus papok vizsgálata protestans templom építése dolgában (anekdotikusan) Győrffy István, Nagykúnsági Krónika 1922, 86. l. Vadosfára Payr Sándor, Fábri Gergely dunántúli ev. püspök és az 1751. évi vallási zavargás Vadosfán, Budapest 1891 (Luther-Társaság 19. kiadványa); egykorú kath. előadás Horváth István madocsai apát beszéde: ... Vadosfai nevű nemes helységben római anyaszentegyháznak győzödelme, Sopron 1753. Alföldi viszonyokra l. Zsilinszky, Csongrád vm. tört. 2, 111. l. A protestáns iskolaügyre alapvető ma is: (id.) Révész Imre, Adalékok a magy. protestáns iskolák autonómiájának történetéhez, Sárospatak 1869; v. ö. még (ifj.) Révész Imre id. történetét a Hóman-féle kézikönyvben. A cenzurára alapvető, levéltári kutatások alapján Schermann Egyed, Adalékok az állami könyvcenzura történetéhez Magyarországon Mária Terézia haláláig, Budapest, 1928 (a Szent István-Akadémia felolvasásai), aki Fináczy id. művének a cenzurára vonatkozó részeit is több helyt helyesbíti.

Az államtanáccsal kapcsolatos kormányzástörténeti részre l. Carl Freih. v. Hock (ed. Herm. Ign. Bidermann), Der österr. Staatsrath 1760–1848, Wien 1879, főként 11, 18, 21, 86, 58, 79, 80. ll.; az államtanács első éveiből az iratok bő regestáit adja H. Schlitter az id. Khevenhüller-emlékiratok függelékeiben. Az osztrák közp. hivataltörténetre nélkülözhetetlen mű: Ignaz Beidtel, Gesch. d. öst. Staatsverwaltung 1740–1848, 2 kötet, Innsbruck 1896, kiadta Alfons Huber, sok személyes tapasztalat alapján írva. A hétéves háború alatt Mária Terézia személyes lépéseire adó és katona érdekében nagy anyagot nyujt az esztergomi érseki könyvtár Batthyány-iratainak Contr. VIII. 1. sz. kéziratos kötete, mely Batthyány Lajos nádor hivatalos levelezését tartalmazza, a felhasznált részek főként 84. és 609–621. lapról, a nádor 1758 dec. 13. jelentése az egyes ajánlásokról 523–543. l. Pálffy Miklósra l. Marczali Henrik, Gróf Pálffy Miklós főkancellár emlékiratai Magyarország kormányzásáról, Akad. tört. Ért. 1884; az 1752. főispáni utasítás Orsz. Levéltár id. Lad. K. Fasc. B. n. 25, 61. l., egyes részletek a főispáni utasításokból Linzbauer id. m. Festetich és Koller beadványai Khevenhüller-Schlitter, 1764–67. kötet, 382, 389, 390. l. Benczur és Kollár műveire használtam Hóman Bálint fentemlített kéziratos munkáját a XVIII. századi magyar történetírás történetéről, l. továbbá Jos. Benczur, Vngaria semper libera, Vindobonae 1764, u. ettől, Eusebius Verinus álnév alatt, Commentatio juridica critica de hereditario jure... 1771, Ad. Franc. Kollar, De originibus et usu perpetuo potestatis legislatoriae circa sacra... Vindobonae 1764, u. az, Historiae diplomaticae juris patronatus... libri ters, 1762, tót érzésére az idézetet l. Rapant id. művében, 492. l., a könyvével kapcsolatos vita részletes ismertetését l. Franz Krones, Ungarn unter Maria Theresia u. Joseph II. 1740–90, Graz 1871, a Vexatio dat intellectum mélyenjáró elemzését és a rendi szellem szigorú elítélését l. Concha Győző, Hatvan év tudományos mozgalmai között, 1. köt. 1928, 202. l. (először megjelent Századok 1880.), továbbá Horváth Mihály id. értekezését.

A gazdasági, vám- és kereskedelempolitikai viszonyok modern leírását adja a teljesen ismeretlen levéltári anyag alapján Eckhart Ferenc nagy munkája: A bécsi udvar gazdasági politikája Magyarországon Mária Terézia korában, Bpest, 1922; szövegemben csak e munkára támaszkodtam és összes idézeteim tőle valók; Hornigk művére l. a Magyar Történet 5. 346. lapját; a Zinzendorf-féle számításra Eckhart id. m. 266. és Károlyi Árpád, Magyarország társjoga az udvari kincstár javaihoz és az uralkodócsalád hitbizonyi vagyonához, Bpest, 1922.

A Mária Terézia-rendre J. Hirtenfeld, Der Militär Maria Theresien-Orden u. seine Mitglieder, Wien 1857, az az első promotióra 1, 32. l., a Szent István-rend alapítására vonatkozó iratokat kiadta H. Schlitter, az id. Khevenhüller-emlékiratok 1764–67. kötetében, 293, 324. l.; az aulae familiárisokra l. Fináczy id. m. 2, 405. l.; az apostoli királyi címre Fraknói Vilmos, A magy. kir. kegyúri jog, Bpest 1895, 471. l.; Szent István jobbjára l. Gábor Gyula, A Szent István-napi ünnep története, Bpest (1927), u. itt az „Óh dicsőséges szent jobb kéz” története. Thallóczy Lajos, Pray György és a magyar korona melléktartományai, Századok 1888; a szepesi városok visszaszerzése és annak diplomáciai háttere aktaszerűen levéltári adatokból: Divéky Adorján, A Lengyelországnak elzálogosított 16 szepesi város visszacsatolása 1770-ben, Bpest 1929. (Akad.): a Bessenyei-idézetekre l. Bessenyei György, Tariménes utazása, kiadta a m. kir. V. ker Berzsenyi Dániel reágimnázium ifjúsága 1930. 23, 26. l.