Kútfők és irodalom.

Nemzeti és rendi politika

Az európai nacionalizmus kifejlődésére az általános irodalomból l. különösen: Georg Jellinek, Allgemeine Saatslehre, 1914 utáni kiadásaiban az új irodalommal; u. az, Die Erklärung der Menschen- u. Bürgerrechte 1927. kiadása.

Friedr. Meinecke, Weltbürgertum und Nationalstaat, 6. kiadás, 1922, azóta újabbak; Wilhelm Hasbach, Die moderne Demokratie, Jena, 1912, 1921. René Johannet, Le principe de nationalité, Paris, 1923; a német fejlődés legmodernebb előadása Franz Schnabel, Deutsche Geschichte im XIX. Jht., 1. kötet, Die Grundlagen, 1929. A magyar fejlődés előzményeire l. e mű korábbi köteteit. A magyar nemzetiség lelki öntudatosulását és annak politikai következéseit megrajzoltam a Klebelsberg-féle Fontes-sorozatban: Iratok a magyar államnyelv kérdésének történetéhez, 1790–1848, 1926, ennek bevezető részében, főként 27–31. l., Csokonaira 93. l. A nyelvújítás modern története, Tolnai Vilmos, A nyelvújítás (Magy. Nyelvtud. Kézikönyve), 1929. Virág Benedek verseiből l. Gróf idősb Ráday Gedeon emlékezete, Dávid barátomhoz, Lantomhoz, A táborból megtért hazafiakhoz; Berzsenyitől, A magyarokhoz, 1905 A felkölt nemességhez, Ulmai ütközet, 1805, A tizennyolcadik század, Vitkovics Mihályhoz, 1815; Csokonaitól, 1790, Diétai Magyar Múzsa, A magyar gavallér, stb. – Pálóci Horváth Ádám, Magyarországnak belső ismérete, vagy egy kis rövid statistica az oskolák számára., 1814, Veszprém, 1817. a jobbágyságról, 36. sk. ll. Az új barokk történetírásra l. csétsényi Svastics Ignác plébános, Magyarok históriája, 3 köt., II. kiadás, 1805; a pusztaszentlőrinci ünnepre l. Johann v. Csaplovics, Gemälde v. Ungarn. Pesth, 1829, 2., 17. Berei Farkas András nagyszámú műveiből az idézetre l. Miskolci gyűlés és a verselő múzsának… utazása, 1810. József nádor a Georgikonban: Molnár János, Magyar Könyvház, 18. kötet, 65. l. A Kármán-idézetet hasonlóan használta fel Farkas Gyula, A magyar romantika, akad. kiadás, 1930, 82. l., ezen munka nagy irodalmi anyag ismerete és idézete alapján lényegesen előbbre vitte többek közt az ekorbeli magyar nemzetiség ismeretét is, – eredményeit csak helyszűke miatt nem használom fel többhelyütt. Az ekorbeli gazdasági irodalomból kiválik Mitterpacher Lajos, Elementa rei rusticae, 3 kötet, 1779–94, Rumy Károly György, Populäres Lehrbuch der Oekonomie, 2 kötet, Bécs, 1808, Pethe Ferenc, Pallérozott mezei gazdaság, I. darab, Sopron, 1805 (1–776. l.). Pethe hetilapjából, a Nemzeti Gazdából, l. 1817. évfolyam, I., 6. l. Az Idő Lelkének a mezei gazdaságra várható behatása, továbbá 1817, II. 82, 1817, I. 225, 305, 1818, I. 265, 1817, II. 256, stb. ll. Albrecht Thaer, Grundsätze der rationellen Landwirtschaft, 1809–12, a romantikus ellenzésre l. Schnabel i. m. – Különben a német romantikusok nem ismerik el a magyar rendi alkotmány konzerválásának szükségét, v. ö. Friedr. Schlegel., Vorlesungen über die neuere Gesch., Wien, 1811, 560. l. – Vallásra: Berzeviczy Gergelytől, Üb. den gegenwärtigen Zustand der Protestanten in Ungarn, Göttingen, 1803, II. kiadás, 1860, Laur. Hohenegger, Beleuchtung der Gregor Berzeviczyscher Schrift… Gran, 1825. (Báthory Gábor), Az evangéliomi keresztyén tolerantia, III. kiadás, Pest, 1822. továbbá Kolmár József, Egy szó a maga idejében a vallásbeli türedelem gyarapodásáról, Révkomárom, 1814. A katholikusokra l. Karácsonyi János id. egyháztörténetét, továbbá Ignaz Beidtel, Gesch. der österr, Staatsverwaltung, 1740–1848, kiadta Alf. Huber, Innsbruck, 1896, 2., 161. laptól; Meszlényi Antal, Severoli bécsi nuncius egyházpolitikája, 1802–16, Budapesti Szemle, 1932, 238., 431., stb. ll. Németh Mihály, Kettős kincs, azaz a jámbor és hasznos magyar nevendék földmívesnek rendes oktatása, Győr, 1793, főként 210–213. ll. Fejér György, Mária Krisztus Urunk annya Nagyboldogasszony, Pest, 1832. Kis János, A vallástalanságról s a vallásbéli buzgóság meghidegedésének okairól különösen a protestánsok között, Sopron, 1815, 2–4. ll., Kis János fejlődésére l. Emlékezései életéből, Olcsó Könyvtár, 1890. Általában e korszak szellemi áramlataira igen nagy anyagot a legszélesebb látókörből tekint át Kornis Gyula nagy műve, A magyar művelődés eszményei, 1777–1848, 2 kötet (1927), melynek rendkívül érdekes adatait helyszűke miatt nem tudom mindig használni. Hasonlóképen tartózkodnom kell a Kazinczy-féle levelezés (Váczy József kiadásában) igen sok idevágó részletének idézetétől. A neohumanisztikus hatásra l. Kornis id. m., 2, 217 stb. ll.

Ferenc király történetére ma is a leghasználhatóbb Horváth Mihály id. nagy magyar történetének 8. kötete (1823-ig), utána ugyancsak tőle, Huszonöt év Magyarország történelméből, 1823–1848, III. kiadás, Budapest, 1886, 3 kötet, ő talán az egyetlen, aki e korra a főfontosságú országgyűlési irományokat és naplókat átnézte és itt-ott levéltári anyagot is használt; beosztása, mely szerint már 1802 óta ébredés korszaka van, nem fogadható el, sem 1825-nek, mint korhatározó évnek különben általánosan elfogadott felvétele. Nagy diplomáciai anyagot hoz, európai vonatkozásokban, Wertheimer Eduard, nagyszorgalmú, boldogult történetírónk: Gesch. Österreichs u. Ungarns im ersten Jahrzehnt des XIX. Jhs. 2 kötet, Leipzig, 1884, 1890 (Wertheimer műveinél lehetőleg az eredeti német szövegeket használom). Anton Springer, Gesch. Österreichs seit dem Wiener Frieden, 1809, Leipzig, 1863, 1. kötet, liberális felfogású, sokban igaztalan, de részletes előadás, szintén az országgyűlési iratok alapján is. Viktor Bibl, Der Zerfall Österreichs, I., Kaiser Franz u. sein Erbe, 1922, levéltári adatokat is hoz, erősen elfogult neoliberális előadás; Heinr. R. v. Srbik, Metternich, der Staatsmann und der Mensch, 2 kötet, München, 1925, a legrészletesebb és legpontosabb irodalmi és levéltári tájékoztatást hoz, Ferenc utolsó évtizedeire nézve Metternich felelősségét erősen leszállítja, s egyébként alakját megkísérli szellemtörténeti magaslatra emelni, anélkül, hogy a szó szoros értelmében Metternich „becsületmentését” kísérelné meg. Uhlirz i. m. 2. kötete kitűnő, rövid előadást és teljes bibliográfiát nyujt, a cseh, sőt a magyar feldolgozásokról is ez egyetlen összeállításunk. Kútfőink jegyzékét l. Bartoniek Emma id. munkájában. – A Milleniumi Történet erre a korra alig használható kompiláció, s miként látható, jóformán a 80-as évektől kezdve, legalább félszázadon át nem nyúlt hozzá tudományunk ehhez a korhoz, miből következnek egyrészt előadásom nehézségei, másrészt az, hogy sokban oly anyagot hozok, amely sem Horváthnál, sem a Mill. Történetben nem található. Kútfők dolgában elsősorban az országgyűlések egykorú aktái (irományai) és diáriumai (naplói) jönnek tekintetbe, továbbá Domanovszky Sándor hatalmas publikációja (a Klebelsberg-féle Fontesben), József nádor iratai, eddig két kötet, 1925 és 1929. egészen 1807-ig bezárólag, óriási aktatömeg modern feldolgozásával.

A közjogi fejlődést az országgyűlési nyomtatványok folio-kötetei után rajzolom, melyeket eddigi jogtörténetünk és közjogi irodalmunk, sajnos, nem vett tekintetbe. A leges fundamentalesnek tudtommal első összeállítása közjogi tankönyvben, Ant. Faber, Compendium institutionum statisticarum, Pozsony, 1834, 2. kötet, 5. l. A pactum regiminisre, 1807, Irományok, 433 l., üzenet; a prímás szavai, 1792, Naplók, 57. l., az 1807. idézet, Irom., 293. l., az 1812. felirat, Irom., 1., 249–265. l. Az 1808. megnyitóbeszéd, Napló, 37. l. Az 1820. beszédet idézte Springer id. m., 1., 328 l., az Augsburger Allgem. Zeitungból, ahol szó szerint közölve. Az 1825. megnyitóbeszéd, Napló, 1., 41. l.

Ferenc abszolutizmusára l. az id. német műveket általánosságban Meinecke id. Idee der Staatsräsonját, továbbá Fritz Hartung, Die Epochen d. absoluten Monarchie i. d. neueren Gesch., Hist. Zschr., 1931, 145. kötet. A kabineti és rendőruralomra l. az id. művek mellett Hock, Der österr. Staatsrath, továbbá Sybel, Vivenot, Fournier, Schlitter műveit és aktapublikációit (id. Uhlirznál), August Fournier, Die Geheimpolizei auf dem Wiener Kongresse, bevezetés, 1913. Rainer főhercegre l. Wertheimer, Budapesti Szemle, 1894, 77. kötet, József nádor tárgyalásaira a rendőrségről, Domanovszky, id. m., 1., 204. l., továbbá 222., 388. l. Az 1807. Armbruster-kísérletre l. Wertheimer, Az 1807. évi magyar országgyűlés, Századok, 1896; Piringer, Ungarns Banderien, 2 kötet, 1810; Gustermann, Die Ausbildung der Verfassung des Kgrs. Ungarn, 2 kötet, 1811, a tübingai pályakérdésre, Heinrich Gusztáv, Kazinczy F. tübingai pályaműve a magyar nyelvről, Régi Magyar Könyvtár, 37., Bpest, 1916 és tőlem, Iratok, 72., 304. l. A Kaunitz-féle idézet a divideről, Mályusz, id. m., 387. l., hasonló nyilatkozat Schmidfeld tábornoktól, u. ott, 237. l. Baldacci magyarellenességére l. id. művemet, Iratok, a bevezetést és 70., 292., 293., 304. l. az ő votumait.

József nádor 1801. beadványa Domanovszky, 1., 443. l., 1810-i nyilatkozatára Wertheimer, József nádor eszméi Magyarország és Ausztria regenerálásáról, Bp. Szemle, 1881, 26. kötet és ugyanő, Az 1811/12. magyar országgyűlés, Bpest, 1899 (Olcsó Könyvtár, 1826–29). A Pálffy-Davoust-esetről, Domanovszky 2., 192. s. köv. ll., Almásy-esetre, u. ott, 2., 562. l. Baldaccira és általában az udvari viszonyokra l. Krones, Zur Gesch. Österreichs im Zeitalter der franz, Kriege u. der Restauration 1792–1816, mit besonderer Rucksicht auf das Berufsleben des Fr. v. Baldacci, Gotha, 1886 és u. az. Aus Österreichs stillen u. bewegten Jahren 1810–15, Innsbruck, 1892 (János fhg. naplóival). József 1807. megnyitója, Napló, 13. l., 1805. megnyitója, Napló, 28. l.

Az ausztriai császári cím kérdéséről, Tezner, és az osztrák iskola felfogásával szemben igen jó hazai kutatásaink vannak: Nagy Ernő, Az ausztriai császári cím felvételéről, Akad. tört. Értek., 1897, Illés József, A magyar címer és kir. cím története 1804-től kezdve, u. ott, 1916, v. ö. Csánki Dezső, Az új magyar és ú. n. közös címekről, Századok, 1916. – Angyal Dávid, Magyar politikai perek a XIX. század első éveiben, Századok, 1916 és u. az, Szakaszok Magyarország újabb történetéből, Kultúra és tudomány, 1928. Károly fhg. kísérleteire l. Domanovszky id. m. több fontos aktáját, továbbá az ismert Angeli- és Criste-féle műveket. Horváth Mihály az önzésen csodálkozik, 8., 240. l., az 1802. katonai idézet, Napló, 105. l., a népszámlálásról, 108. l., a kuriális jobbágyok nem-adózásáról, 134. l., köztárról, 354. s köv. ll. Az 1805. országgyűlés december 2-i nagy felirata, Irom., 457–71. l. Az 1802. országgyűlés vadászati tárgyalásaira. Napló, 332., 346. ll. Az 1807. országgyűlés katonaállítási vitái, Napló, 72., 78., 249. ll., a liberum oblatumról, 126. sköv. ll. A Vay Miklós-ügyre, Domanovszky, 2., 771. l. Az 1808. katonai tárgyalásokról, Napló, 126., 164., 277., stb. ll.

A devalvációra és azzal összefüggő kérdésekre alig van modern feldolgozásunk, kivéve Emmerich Zempléni, Wirtschafts- u. Finanzgeschichtliches zur Bankozettelperiode in Ungarn, Ung. Jahrbücher, Berlin, 1928, 87. l., aki az infláció hatásáról és a rendi fináncpolitika modernizálódásáról tájékoztat. Régebbi irodalom: Adolf Beer, Die Finanzen Österreichs im XIX. Jh., 1877. Jos. R. v. Hauer, Beiträge z. Gesch. der öst. Finanzen, 1848 (használható, pontos), Kautz Gyula, A nemzetgazdasági eszmék tört., id. m., továbbá Springer és Horváth is foglalkoznak a kérdéssel. A legujabb osztrák irodalom, Stiassny, Hoffmann v. Wellenhof, stb., idézve Johanna Kraft művében, Die Finanazreform des Gr. Wallis u. der Staatsbankerott v. 1811, 1927, mindezek a kérdések magyar oldalára is adatokat hoznak. A hazai lotto-adminisztratióra, Schwartner, Statistik, 2., 329. l. Az 1811. országgyűlés pénzügyi felfogására nevezetesek feliratai, főként Irom., 25., 93–114., 196., 249–265., 507. ll., az ideig-óráig hasznothajtó elvekről, 258. l. Az államcsíny-kísérletre Krones, Aus Österreichs, stb. 42., 78., 133. l. Bibl., Der Zerfall…, 206. stb. ll. Az 1825-öt megelőző vármegyei ellenállásra l. Horváth, 25 év, 1. kötet, Platthy felirata u. itt, 113. l. A jobbágyvitára, Napló, 5., 509–13. l., Nagy Pál 1825 nov. 5-i felszólalására Guzmics Izidor naplója, kiadta Vaszary Kolos, Adatok az 1825. országgyűlés történetéhez, Győr, 1883, 117. l. Felsőbükki Nagy Pálról egyetlen összefüggő munka Csengery Antaltól, Magyar szónokok és státusférfiak, 1851, ma már elavult, előadásának hitelessége sem biztos. A nyelvkérdés egészében id. Iratok c. művem alapján. Az 1827-ben kiküldött bizottságok operátumai 1830- és 1831-ben nyomtatásban is megjelentek, feldolgozva közülök egyedül az irodalmi bizottságé van, Kornis id. m., 2., 3. l. Merényi Oszkár, A magyar lélek és ideáljai a XIX. század első évtizedeiben, Kaposvár, 1930, egyoldalú irodalmi szemlélet, a vonalak benne összegabalyodva.

A francia háborúkban való részvételünkre sem modern, sem régebbi feldolgozásunk nincsen, s ezért a bécsi cs. és kir. hadilevéltár osztrák szempontú kiadványaihoz kell fordulnunk (Kriege unter der Regierung des K. Franz c. sorozat), melyben a magyar csapatok működése valósággal el van rejtve. Egyetlen hadjáratról van modern feldolgozásunk: Pilch Jenő, Magyar csapatok az 1812. évi hadjáratban (Had-tört. Közl., 1913), mely megmutatja, hogy a magyar hadi vitézség iránti szeretettel – de munkával is – minő értékeket lehetne még teremteni. Dormándy Géza, Magyar csapatok az 1813. drezdai csatában, u. ott, 1914, már csak Glaise v. Horstenau-nak a fenti bécsi sorozatban megjelent (Befreiungskriege) művéből veszi adatait. Az egyes tábornokok életrajzi adatait l. Hirtenfeld, Der Militär Maria Theresien-Orden u. seine Mitglieder, Wien, 1857, ennek egy kivonata magyarokról, Had-tört. Közl. 1891. Krayra újabban Julier Ferenc, Magyar hadvezérek. Mecséryre Gyalókay Jenő, Hadtört. Közl. 1922–1923; önéletírása, u. itt, 1924. Simonyiról Nagy Pál nagyváradi akad. tanár „példás élete leírása”, Pest, 1819, csinálta még életében a legendákat, ezek kritikáját l. Nagy Gézá-tól, Hadtört. Közl., 1911. Az egyes vitézi vonásokra Kiss Károly, Magyar alvitézek hőstettei az újabb időszakban, Tudom. Gyüjtemény, 1828–30, továbbá ezredtörténetek, melyek még rendszerezendők volnának, a Marbot-esetet l. Mémoires du général Marbot, Paris 1892, 1, 224–230, l. v. ö. Budapesti Szemle, 1892, 71. kötet, 17, l. Fedák Mihályra Gárdonyi Albert, Hadtört. Közl., 1918, Mecséry Aspernnél, u. itt, 1895, 269. l., Kövesdy káplárra Pilch Jenő, u. itt, 1893, Fazekasra Tóth Rezső Fazekas Mihály versei, Régi Magy. Kvtár, 9. l. Berkó István, Melyik hát a legkülönb katona? Hadt. Közl., 1928. E kapcsolatban említhető Széchenyi szerepe a lipcsei csatában: N. Thurzó Kálmán cikke erről, u. itt, 1914. – A nemesi felkelésre: 1797-re Gömöry, Hadtört. Közl., 1888, Daróczy, u. itt, 1915; 1800-ra Angyal és Gyalókay, u. itt, 1915, 1805-re kitűnő és minden egyéb insurrecctiót alapjában megvilágító Gyalókay Jenő. A magyar insurrectió 1805-ben, u. itt 1925, a katonai szempontot a felkeléssel, mint ultima ratióval szemben ő fejti ki, v. ö. u. az, A magyar insurrectió reformtervei, Századok, 1925. 1809-re több értekezés mellett R. Kiss István, Az utolsó nemesi felkelés, 2 kötet, 1909, 1911, a másodikban a felkelők nézjegyzékei. Kisfaludy Sándor felkeléstörténete, kiadva Gálos Rezső, Kisfaludy Sándor hátrahagyott munkái, Győr, 1931., Hazafiúi szózata Angyal Dávidtól kiadott minden munkáiban, az idézet innen, 8. köt., 57–59. l. Érdekes Hohenegger Lőrinc győri kanonok naplója. Tudom. Gyüjt. 1820. Napoleon proklamációjára az irodalmat és fontos megállapításokat l. Horánszky Lajos, Bacsányi János és kora, 1907. c. művében, továbbá Wertheimer, Beziehungen Napoleon I. zu Ungarn, Ung. Revue 1883, André Leval, La révolution française, Napoleon I. et la Hongrie, Budapest, 1921 (401 idevonatkozó magyar mű bibliográfiája).