Kossuth

A nyugati liberalizmusra l. Wilhelm Hasbach, Die moderne Demokratie, 2. kiadás, Jena, 1921, továbbá tőlem, Három Nemzedék. 134. l., s az ott felhasznált írók: Laboulaye, Thureau-Dangin, Villemain, Seilliére, Stillich, Klein-Hattingen, Mieses könyveit, Henri Baudeillart, Publicistes modernes, 1863; Hans Zehntner, Das Staatslexikon von Rotteck u. Welcker. Eine Studie z. Gesch. des deutschen Frühliberalismus, Jena, 1929 (List-Studien, 3.). A hazai liberalizmus terjedésére általánosságban tőlem, Három Nemzedék. – Bölöni Farkas Sándor, Utazás Északamerikában, 2. kiadás, Kolozsvár, 1835. Szemere Bertalan, Utazás külföldön, 2. köt., 2. kiadás, Pest, 1845. Lammenais, Paroles ďun croyant, 1833, az egyik idézethez Rácz Károly, Debrecen, 1871, fordítását használtam. A reformkor gondolatvilágának még nincs oly részletes és pontos analízise, aminőt a XVIII. századi felvilágosodásra és kezdődő nacionalizmusra Baranyay Zoltán, Concha Győző, Fraknói Vilmos és Eckhardt Sándor id. műveiben bírunk. Magisztrális bölcseséget és termékeny szempontokat nyujt Concha Győző, Pulszky Ferenc. Élet- és jellemrajz, 1903, aki a 30-as és 40-es éveket magyar renaissance-nak nevezte; szerinte csak Széchenyi és Kossuth hittek a jövőben, a többiek látták, hogy az országgyűléssel nem lehet reformot csinálni; Concha beszél itt „pozitívista áhítatról” és felismeri a kor vallástalanságát: „A nemzeti és szabadsági célokért való lángolás a nemzet tagjai nagy részében a vallási hevülés magaslatára emelkedett.” Görög Imre, A nemzeti reformkorszak előzményiről, 1912 (Békefi Remig-Emlékkönyv, 389. l.), felismeri a reformkor egységét és hogy az elméleteivel öntudatosította a nemzetet, ami lehetővé tette számára, hogy az utókoron uralkodjék. Mályusz Elemér, A reformkor nemzedéke, Századok, 1923, elsőnek kísérli meg a korszak társadalmi alapjait megvizsgálni és a bocskoros nemesség jelentőségére rámutatni; igen értékes adatokat nyujt, konstrukciói közül azonban az 1793-as operátumok végre nem hajtásából következő végzetes hiátuszt, s ezzel kapcsolatban Széchenyi jelentősége leszállítását, továbbá az egytelkes nemesség megadóztatását, mint a reform végső elősegítőjét nem tudtam elfogadni. Értékes útmutatásokat nyujt egy elhanyagolt kútfőcsoportra, e korra is, u. ő. A helytörténeti kutatás feladatai, Századok, 1923. A kérdés ez oldalára értékes irodalmi utalásokat nyújt Müller Lipót, Francia politikai eszmék a reformkor irodalmában, Egyet. Philol. Közlöny, 1923, továbbá a Jungdeutschland hatására Pukánszky Béla Goethe-cikke, Ungar. Jahrbücher, 1931. A 40-es években összetorlódó három nemzedéket, s azok jellemzését úttörő módon, nagyszámú irodalmi utalással adja Farkas Gyula szép könyvében, A „Fiatal Magyarország” kora (A Magyar Szemle Könyvei, V.), 1932. – Pulszky a kereszténységről idézve Concha id. m., 24. l. – Kolbra és tokaji borára Pulszky Ferenc memoárjai, 1., 92., 142. ll. Victor Hugóra Müller id. m., továbbá Farkas id. m., 255. stb. ll. Az Athenaeumbeli Honi Utazás Nagy T.-től, 1839, I.,325. l. Kossuth a változásról Pulszky id. m., 1., 71. l. szerint. A francia és angol írók hatására sokat közöl, sajnos, nem történetírói, hanem pártember tollával Beöthy Ákos, A magyar államiság fejlődése, küzdelmei, így 2/I., 373. lapon Deák mondása Lamartine olvasásáról. Az elvi tájékozatlanságot még oly komoly politikusoknál is megállapítja Csengery Antal, id. Magyar szónokok könyvében, minő Szentkirályi Móric, Tocqueville hatásáról az európai demokráciák irányára l. Hasbach id. m.

Kossuthnak tudományos komolyságra számot tartható életrajza ma nincsen, sőt ahhoz az előmunkálatok is hiányoznak, pl. a tőle, azután Helfy Ignác-tól és Kossuth Ferenc-től 13 kötetben kiadott Iratoknak egyszerű kútfőkritikája is hiányzik, holott enélkül e félszázad különböző éveiből származó feljegyzések kútfőileg alig értékelhetők. A Viszota id. Széchenyi–Kossuth-vita köteteiben közölt Kossuth-naplótöredékek mutatják, mennyire szelektált az öreg Kossuth iratai kiadása közben. Munkámban ennélfogva a Kossuthra vonatkozó részleteknél még nagyobb kútfői mérlegelésre és előmunkára volt szükségem, mint más tárgyaknál. Hogy a Kossuth-irodalom e teljes hiánya menyire szégyene tudományunknak, erről jobb nem beszélni. A Pesti Hírlap alapítására Viszota id. m., 1. kötet bevezetése, továbbá idősb Szőgyény-Marich László országbíró Emlékiratai, kiadják fiai, 1., 1903, 14. l. Kossuth e korbeli külsejére Kohl. id. m., 1., 230. l. és John Paget memoárjai, német kiadás, Leipzig, 1842, 1., 27. l. A Pesti Hírlap cikkeit Kossuth, Iratai 12. kötetéből idézem, a köv. sorrendben: 41. l. (1841. 26. számból), a botkérdésre értékes adatok és felfogás Fayer id. m., 1., bevezetés, Iratok, 12. kötet, 22., 237., 63. ll. A vármegyei kérdésben tanúsított ellenmondásra rámutatott Csengery Antal 1850-ben készlt éles művében, Adalék Kossuth jellemzéséhez, Csengery Összegyüjtött munkái, 2. kiadás, 1884, 2., 395. l.

A bécsi kormányviszonyokra Springer, Srbik, stb. id. művek, Tagebücher des Carl. Fiedr. Freih. Kübeck v. Kübau, Wien, 1909, összesen 4 kötet, sok adattal Metternich és Kollowrat harcaira és ügyvitelére; Heinr. v. Sybel, Die öst. Staatskonferenz v. 1836 (Hist. Zeitschr., 38., 1877), A. Fournier, Gr. Kollowrat u. die öst. Staatkonferenz v. 1836 (Hist. Studien u. Skizzen, 3., 1912), Kollowrat cseh érzületére adatok nálam, Iratok, 105. sk. ll. A főrendi ellenzék pontjait l. Horváth, Huszonöt év, 2., 127. l., 1839–40. országgyűlésre ugyanő, Konkoli Thege Pál, Az 1840. évi országgyűlés, 2 köt., Pest, 1847. Szentkirályi Móric, Eszmetöredékek a vármegyék rendezéséről (Bpesti Szemle, 1867, 7. kötet), 162. lapról a Szentkirályi-idézet; a vármegyék statutorius joga ügyéről Fayer id. m., 1., 43. sk. ll., Kállay Ferenc, Az eskütt székről tekintettel az alsó-táblai szónoklatokra, Pest, 1844 (Szabolcs határozata id. a Pesti Hírlapból); ifj. Dombováry Géza, Fenyítő eljárás és büntetési rendszer Pest megyében a XIX. sz. első felében, Bpest, 1906, a pestmegyei levéltárból gazdag anyaggal; Viszota id. m., 1., római 86. l., kitűnő tárgyalás Zayzon Sándor, A centralisták és a megye reformja (Bpesti Szemle, 1917, 171. kötet). A vallásügyre Roskoványi és Várady id. m., Ferenczi id. m., 1., 310. l., Horváth id. m., 2., 280. l. V. ö. még Réz Mihály, Gr. Dessewffy Aurél (Bpesti Szemle, 1905, 124. köt.); mindezen kérdésekre fontos Csengery, Magyar szónokok, továbbá Dessewffy Aurél Összes művei, kiadta Ferenczy József, 1887, Gr. Dessewffy Emil, Alföldi Levelek, Budán, 1842 (adó- és házi adó-kérdésre); Viszota id. m., 1., római 79. k., Kossuth Széchenyiről, naplótöredéke Viszota id. m., 2., 627. l. A centralistákra Zayzon, Csengery id. m., Beksics Gusztáv, A magyar doctrinairek, Bpest, 1882, doktrinérlétükre és Széchenyitől eltérésükre l. Angyal Dávid, Szalay László emlékezete (akad.), 1914, 33., s az 1840-i Budapesti Szemle, továbbá Lukács Móric Munkái, kiadta Gyulai Pál. 1894, 2 kötet, Gyulai bevezetése. Papp Ferenc, B. Kemény Zsigmond (akad. kiadás), 1922, 2 kötet, innen a Kemény-idézetek; a Szalay-idézetek Szalay László, Publicistai dolgozatok, 2., 1847, 252. l.

Az 1843–44. országgyűlésre már Kovács Ferenc, Az 1843–44. magy. országgyűlési alsó tábla kerületi naplója, 6 kötet, Bpest, 1894, Ferenczi id. m., 1., 366., a zalai választásról; a büntetőtörvénykönyv bizottsági történetére Fayer id. m., aki kimutatta, hogy nem a badeni mintát utánozták, a városi kérdésre ismeretlen adatok Takáts Sándor, A városi követek küzdelme a személyes szavazatjogért az 1825–48. országgyűléseken (Bpesti Szemle, 1932), Bánk Ernő, A szabad kir. városok kérdése az 1843–44. országgyűlésen, Bpest, 1914 (Diss.), (Frank), A városi ügy Magyarországban és a pesti tanács (németből), Pest, 1848 (leleplezésekkel). Lukács Móric id. művei, 2., 77. l. sk. ll. (Allg. Zeitung cikkei); a telekadóra Viszota, id. m. 1., római 171. l.; 2., római 50. laptól, továbbá Horváth és Ferenczi id. m. A Partiumra Taborsky Ottó, Az 1836 : 21. t.-cikk létrejötte (Századok, 1930); a vámkérdésre Niklai Péter, A kereskedelmi választmány jelentésének tárgyalása az 1843–44. országgyűlésen és előzményei, 1912; a felszólalások száma Bánk id. m. 37. l.

Az individualizmus hatása XIX. századi történetünkre még nincs figyelembe véve. A zenetörténeti adatok a Magyar Zenei Lexikon cikkeiből, főként Major- és Szabolcsi-cikkek; a színészetre Bayer művei és nagy irodalom (Kádár Jolán művei a pesti német színészetről) mellett két dissertatio: Magyar Bálint, A Nemzeti Színház előtti magyar színészet történetének vázlata és Biró Lajos Pál, A Nemzeti Színház története, 1837–41, 1931. A szépirodalomra, regényekre főként, kitűnő, rendkívüli adatgazdagsággal Szinnyei Ferenc, Novella- és regényirodalmunk a szabadságharcig, 2 kötet (akad. kiadás), 1825, adataimat tőle vettem. Deák Pesten, Ferenczi, id. m. 1., 360. l. V. ö. Horváth Henrik, A régi Pest (Magy. Művészet, 1929). List Fridrik, A politikai gazdálkodás nemzeti rendszere, ford. Sárváry Antal, 3 kötet, Kőszeg, 1843. Földes Béla, List Fr.; Emlékirat a magyar közlekedésügy reformjáról, 1916, felületes bevezetés, hanyag kiadás Sieghart adatai alapján. Az 1843–44. országgyűlés közlekedési dolgaira Lukács Móric id. m. 2., 349. l. A Védegyletre Horvát Elza, A Védegylet története, 1911 (Műv. Tört. Értekk. 53). A Széchenyi-Kossuth-féle vállalati nézeteltérésekre Viszota id. m. 2. köt., Ujhely Géza, A vukovár-fiumei vasút története, Bpest, 1907 (aktákkal és Kossuth leveleivel, melyekben Széchenyi iránt nagy elkeseredés), továbbá Friedreich id. m. 2. kötet, Gonda és Lipthay id. m., Peter Paleocapa, Gutachten über die Regulierung der Theiss, Pest, 1847. Zelovich Kornél, A budapesti Lánchíd, 1899. Fenyvessy Adolf, A Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesület 50 éves története, 1840–89, Bpest, 1890. Pólya Jakab, A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank keletkezésének és 50 éves fennállásának története, 1892. Fogarasi János, Magyar Bank, Pest, 1841. Fenyvessy Adolf, Az első magyar vasút (Bp. Szemle, 1883, 34. köt.), az 1836 : 25. t.-c. részletes története. V. ö. még Lónyay Menyhért, Hazánk anyagi érdekeiről, I. Közlekedési eszközök, Pest, 1847 és a Magyar Gazda évfolyamait. Az osztrák vasúti ügyekre az irodalom Uhlirz id. m. 589. l. és a Rotschild-érdekeltségre Corti id. m. Az egész útépítés, vízszabályozás és vasútkérdésre a m. közmunka és közlekedési minisztérium kiadásában A hazai közmunka és közlekedési ügyek története és fejlődése, Bpest, 1885.

A jobbágyságra: a számadatok Fényes id. m. 1., 117. l., a hitbizományi adatokra A magy. hitbizományok átalakításáról (báró Dercsényi János pályázatára, akad. kiadás), Pest, 1847, végén tabellák; jobbágyviszonyokra tanulságos Királyi Pál II. számú pályaműve, Robot és dézsma erkölcsi és anyagi, mező- és státusgazdasági tekintetben, gr. Batthyány Kázmér pályázatára, Pest, 1845 (a Hetényi és Ploetz Adolf-féle másik két pályamunka is értékes); az örökváltsági esetek jegyzéke Ploetz id. m. és Horváth id. m. 3., 112. l. Felső-Lövőre: Rövid értekezés az úrbéri terhek megváltásáról egy rövid tudósítással: miként eszközölte azt Felső-Lövő községe, Pest, 1842. (2. kiadás, 1843.) Bezerédy István 1838-i, illetőleg 1846-i szerződésére a medinai jobbágyokkal l. Leopold Samu cikkét, Bp. Szemle, 90. (1897), 39. l. Az ügyvédekre Dombováry id. m., társadalmi törekvéseikre és gyűlésezésükre ifj. Palugyay Imre, Ügyvédek, Buda, 1841. A kisnemességre Szücs Ábrahám, A pipás nemesek véleménye az adó, házi adó, örökváltság, ingatlan bírhatás, emancipatio, hitel, ősiség, magyar és deák nyelv iránt, Kecskemét, 1844 (a házi adóra l. még Királyi Pál id. m. is). Petőfi nemzedékére l. Farkas id. m. A népiességnek irodalmi megvalósítására, e rendkívül bonyolult processzusra l. Horváth János klasszikus megállapításait, A magyar irodalmi népiesség Faluditól Petőfiig (akad. kiadás), 1827; Horváth egyik alapgondolata, hogy a népiesség „hagyomány-istápoló mozgalom”, politikai és társadalmi történetünkre alkalmazva is igen termékeny lehetne, amire azonban itt nincs terünk. Táncsics (Stancsics) Mihály művei 12 kötetben, Pest, 1873-tól, itt Hunnia függetlensége (12. kötet, először 1846, Halle (?), és Pazardi (2. kötet, először 1836, Kolozsvár) jönnek tekintetbe, az idézet Hunnia 190. lapról; műveltségi állapotára jellemző Gyásznapok emléke levelekben, melyeket feleségének írt, Budapest, 1848.