A dualizmus

Az 1867-től 1918-ig tartó dualisztikus korszak tagolása magától adódik abból a körülményből, hogy a szabadelvű párturalom egész bukásáig, 1905-ig, leszorítva tartá azon erőket, melyek addig, gyér számban, jelentkeztek másirányú fejlődés érdekében. A nemzeti munkapártnak viszont ez új erők megerősödötten szegültek ellene a koalíció által felszabadítva, s egyébként a munkapárt szellemi képe is lényegesen eltért a szabadelvűpártétól. Kielégítő feldolgozása e korszaknak még csak pragmatikus alapon, a tények regisztrálásával sincs, e téren igen sajnálatos, hogy a magyar történetre sem oly munkánk nincs, minő Schulthess Europ. Geschichtskalender-e, sem aminő Egelhaaf többkiadásos legújabb német kortörténete, sem pedig a parlament tárgyalásainak e korból kb. 800 kötetet kitevő nyomtatványai nincsenek úgy feldolgozva, mint az osztrák Reichsratéi Kolmer nagy kiadványában. A feldolgozások többnyire pártpolitikaiak, így a szabadelvűpárti Beksics Gusztáv-é a Mill. Tört. 10. kötetében, így a négykötetes Politikai Magyarország, 1912, melynek régebbi történeti és jogi részei általában kritikán aluliak, kortörténeti fejezetei pedig koalíciópárti fecsegésekkel telvék. Történeti értékelésnek különben is útjában állnak azon pletykák és fecsegések, melyeket az aránylag közelmult kor embereiről szépírók (Eötvös Károlytól Krudy Gyuláig) és hírlapírók még évről-évre felmelegítenek és továbbköltenek. Ha valahol, úgy itt kötelességünk az ú. n. anekdótakincsek radikális eltávolítása.

Az első évtizedre l. Toldy István, Öt év története, 1867–72, 1891 (Deák-párti); Oláh Gyula, Az 1875. évi fúzió története, 1908 (balközép), Móricz Pál, A magy. országgyűlési pártok küzdelmei… 1867–74, 2 kötet, 1892 (balközép); Balla Antal szerkesztésében A magy. országgyűlés története, 1867–1927, egyenetlen kompilációk és szellemes, értékes tanulmányok gyüjteménye; Köpeczi Deák Albert, A parlamenti kormányrendszer Magyarországon, II. rész. A magy. pártok, 1912, Falk Miksa, Kor- és jellemrajzok (1902); az egész időszak legmegbízhatóbb feldolgozásait Kónyi Manó bevezetései és jegyzetei adják Deák leveleihez; v. ö. még Lederer Béla kiadásában Andrássy beszédeit, Busbach Péter, Egy viharos emberöltő, 2 kötet, 1898. A Deák-párt megalakulására Ferenczi, Deák élete, 3., 198. l. Kossuth Kasszandra-levelét l. Kónyi id. m., 5., 1. l. és Kossuth Iratai, 8., 5. l. Horváth Mihály, Kossuth Lajos újabb leveleire, 1868; Gyulai Pál, Kossuth levele Deák halálakor, Bpesti Szemle, 1876, 11. kötet, 167. l. Az idézetek Kossuth Irataiból, 8., 215., 265. l., 10., 68. l., 9,., 252. l., 8., 246., 498., 531. l., 10., 118., 151. l., 8., 107. l; Kossuth alakjának e „szerfölötti nagyítása” ellen szól Andrássy (ifj.), A kiegyezésről, 43. l. A demokrata körökről Toldy id. m., Félegyházára Kónyi, 5., 390. l. Tisza balközépi működéséről Móricz id. m., I. kötet, bihari pontokra Kónyi id. m., 5., 354. és 6., 157. l. A Deák-idézetek u. itt, 5., 275–6. l. A Reichsratra l. Walter Rogge, Österreich von Világos bis z. Gegenwart, 3. kötet, 1873, u. az, Öst. seit der Katastrophe Hohenwart-Beust, 2 kötet, 1879 és Richard Charmatz, Österreichs innere Gesch., 1848, 1907, 2 kötet (Aus Natur u. Geisteswelt), kitűnő feldolgozás, levéltári adatok alapján Wertheimer id. Andrássy-életrajza (nála Orczy Béla emlékiratai felhasználva, Kónyinál Horváth Boldizsáré, Lónyay Menyhérté, stb.). A honvédség felállítására Gyalókay Jenő kitűnő tanulmánya Berkó István, A magy. kir. honvédség története 1868–1918, 1928, c. műben. Az ó-osztrák antipátiára Wertheimer mellett l. Jos. Al. Frh. v. Helfert, Revision des ung. Ausgleichs, Wien, 1876, I. és II., a magyar álláspontban még mindig a 48-i „nagyzási hóbort” következményét látja. A honvédtüzérségre Wertheimer id. m., 1., 360. l., a határőrvidékre u. az, 1., 397–412. l., a horvát tárgyalásokra Ferenczi, Deák, 3., 130. stb., 348. stb. l., Wertheimer, 3., 369. stb. l. Csengery Antal, hátrahagyott iratai (id. Fontes-kiadás) 179–239. l. és Lederer id. m., Lukács Béla, Horvát törekvések, Bp. Szemle, 1885, 43. köt., Pap Dávid, A horvát pénzügyi kiegyezés, u. ott 1897, 89. kötet. A horvát közjogi viszony leírására lásd legjobb magyar közjogunkat, Nagy Ernő, Magyarország közjoga (államjog) 5. kiadás, 1905. A horvát kultúra emelkedésére l. P. Matkvić, Kroatien-Slavonien nach seinen phys. und geistigen Verhältnissen, Agram, 1873. Deák a vármegyék ellen Kónyi-nál, 5., 215. lap.

Az államháztartást illető parlamenti tárgyalásokat adja Matlekovits Sándor, Magyarország államháztartásának története 1867–93, 1894, hozzá „Adatok” kötetben tabellák, itt 394. l. zárszámadások. A pénzügyi és gazdasági kiegyezések történetét felületesen, de egyedül adja Milhoffer Sándor, Magyarország közgazdasága, 1904, 2. kötet (Akadémiától jutalmazva), értékére v. ö. Századok 1905 bírálatát. A vasútügyre előzmények: Hollán Ernő, Magyarország vasúthálózatának rendszere, Bécs, 1856, u. az, Magyarország forgalmi szükségei stb., Pest, 1864, Lónyay Menyhért, Az Orsz. M. Gazd. Egyes. két emlékirata és hazánk vasúti kérdése, Bp. Szemle, 1865, 3. kötet, Várady, Országgyűlési levelei, 2 kötet (sok személyes adat), Heltai Ferenc szakszerű előadása A magyar államvasutak, Bp. Szemle, 1886, 46. kötet u. az, A helyiérdekű vasutak ügye, u. itt 1888, 53. kötet. A Péreire-bankházra l. Kulischer id. m., 2., 538. stb. l., Ludwig Schönberger, Die ung. Ostbahn, ein Eisenbahn- u. Finanzskandal, Wien, 1873, a Keleti Vasút parlamenti tárgyalásait l. Matlekovits id. m., 2., 43. stb. lap, továbbá Móricz id. m., 1. 63., 2., 35., 45. l., Oláh id. m., 206. l. Az 1873-i krachot megelőző középeurópai hangulatra lásd Georg Steinhausen, Deutsche Geistes- u. Kulturgeschichte von 1870 bis z. Gegenwart, 1931, 66. l. Az első évek állampénzügyi viszonyaira még l. B. Pongrácz Emil és Lukács Béla, A m. kir. pénzügymin. öt évi működése 1867–71, és Lónyay Menyhért előterjesztése, Az államvagyonról, Buda, 1869. Csernátony és általában a közélet hangjára l. Gyulai Pál id. Jókai-cikkét, utóbb az ellenzéki publicisztika idealista képet adott róla, l. Halász Imre, Egy letűnt nemzedék, 1911, 106. l. A költségvetési adatok Milhoffer id. m., 2., 94. stb. l.

A szereplő személyek és pártpk szellemére összefoglaló rajzok: Halász Imre id. m. (régi Deák-párti, de feldolgozása liberális-koaliciós), Sebess Dénes, Két Magyarország (ó-liberális, 48-as színezettel), Pethő Sándor, Sorsok (1913), u. az, Politikai Arcképek, 1911, u. az, Viharos emberöltő (e három műben főként Sennyey Pál, Grünwald Béla, Ugron Gábor, ifj. Andrássy Gyula kitűnő történeti portrék, a két első erősen nagyítva), u. az. Világostól Trianonig, 1925 (a XIX. stz.-beli kül- és belpolitika gyakran elrajzolva ellenzéki szempontból). Ferenc Józsefre az irodalmat l. Török Pál, I. Ferenc József, Századok, 1931, aki kísérletet tesz a sok egymásnak ellenmondó mémoire és anekdóta, valamint vásári munkák kritikájára; a császár-király személyét kitűnően jellemzi Oskar Freih. v. Mitis, Das Leben des Kronprinz Rudolf, 1928, 77. l. Tisza Kálmánra kitűnő rajz: Gratz Gusztáv, Modern magyar államférfiak, I., Tisza Kálmán, Huszadik Század, 1902, I., szerinte Tisza I. Kizárólag a magyar politikai gondolkodás produktuma maradt”. Tisza-párti előadás: Memor, Tíz esztendő, 1875–85, 1885. A választójogra l. Kovács Alajos, A magy. választójogi reformok számszerű hatása, 1925; a lélekszámokat az 1873. helységnévtárból írtam ki. A szabadelvűpártból kiváló alakulatokra l. Beksics Gusztáv poszthumusz művét, A szabadelvűpárt története, 1907, gróf Apponyi Albert, Emlékirataim, Ötven év, 2. kiadás (mesteri védelme közjogi szerepének, mely az ó-konzervativoktól a függetlenségi párthoz vitte, hibáztatásával kevésbbé lényeges állásfoglalásainak, így a bosnyák-kérdésben, részben az egyházpolitikában). Sennyey jelentősége Halásznál és Pethőnél túlbecsülve. Fontosak a külön kiadott beszédgyüjtemények, így Szilágyi Dezső beszédei, kiadta Fayer Gyula, 4 kötet, 1906, gróf Apponyi Albert Beszédei, 2 kötet, 1872–95, 1897, Jókai Mór politikai beszédei, 2 kötet, kiadta Takács Sándor (szép bevezetése főként Jókai 67 előtti szereplésével foglalkozik; a beszédek közt sok polémia Szilágyi Dezsővel). A pártprogrammokra nézve Mérei Gyula tanítványom készülő disszertációját használtam, a hírlapokbeli idézeteket innen vettem. Az okkupáció hatására Apponyi, Ötven év, 29., 67. stb. l. A 78-i programm Szilágyi, Beszédei, 1., 206. stb. l., az 1884-i a Budapesti Hirlapból. A függetlenségi pártra fontos: Madarász József id. emlékiratai és Irányi két id. Megjegyzések füzete; az 1872 januári programm a Magy. Ujságban, a 74 márciusi a Debrecen-ben. Az Ugron-idézetek Ugron Gábor, Beszédei, 1881–84-ből, 1–3. l., 1884–87-ből, 240 l., a Kossuth-idézetek Kossuth, Iratai, 8., 498. l., 10., 395. és 393. stb. l.

Andrássy külpolitikájára szinte végleges megállapítások Wertheimer id. m., adataimat innen vettem. V. ö. még Carl R.v. Sax, Gesch. des Machtverfalls der Türkei, Wien, 1908 és Horváth Jenő, Magyar diplomácia, 1928. A porosz konzul nyilatkozata Wertheimer, 1., 514. l., Blaznavac-é 2., 45. l. Szilágyi a vád alá helyezésről, Beszédei, 1., 217. l., a mérsékelt ellenzék okkupációs politikájára u. itt, 3., 15. és 35. l., Apponyi, Ötven év, 91 l. A német és hármas szövetség, szerb és román szövetségek titkos okmányainak kiadása A. F. Pribram, Die polit. Geheimverträge Ö.-U.-s., 1879–1914., 1920. A pénzügyek javulására Milhoffer id. m., 2., 102., 106. stb. l. Fenyvessy Adolf, 13 év az o. nemzeti bank történetéből, Bp. Szemle, 1876, 11. kötet. A vasútügyek a felsoroltak mellett Szabó Jenő, Tisza Kálmán, mint vasúti politikánk nagymestere, Bp. Szemle, 1912, 152. kötet, u. az, Baross Gábor rendszere és művei, u. ott, 1894, 78. és 79. kötet, u. az, Baross művének és rendszerének utóhatásai, u. ott, 1912, 149. kötet, v. ö. 1894, 80. kötetben gróf Tisza Istvánnal folytatott polémiáját. L. még a közlek. min. id. kiadáványát. A bank- és kereskedelmi kérdésekre Milhoffer id. m., Fenyvessy Ferenc, Magyarország kereskedelmi mérlege, Bp. Szemle, 1876, 10. kötet, Láng Lajos, A vámpolitika az utolsó száz évben, 1904. 242. laptól, Al. Matlekovits, Die Zollpolitik der ö.-u. Mon. u. des Deutschen Reiches seit 1868, Leipzig, 1861; osztrák szempontból Rudolf Sieghart, Zolltrennung u. Zolleinheit, Wien, 1915, v. ö. még Ivan Žolger, Der staatsrechtliche Ausgleich zwischen Ö. u. U., Leipzig, 1911. Jos. Püregger, Fünfzig Jahre Staatsschuld, 1862–1912 (1913), (benne az 1867-i pénzügyi tárgyalások története, 187. l.), Max Reinitz, Das öst. Staatsschuldenwesen von seinen Anfängen bis z. Jetztzeit, München u. Leipzig, 1913. A kiegyezést illető magyar álláspontot polemice Apponyi, Andrássy, Wlassics és a vámkérdésben Eckhart Ferenc fejezték ki. Hatvanhét hadügyi rendelkezéseire l. (ifj.) Andrássy id. műve, Angyal Dávid, Deák Ferenc emléke és a katonai kérdés, Bp. Szemle, 1904, 117. kötet (itt a kiegyezés állandóságára Deák-idézetek), a szövegbeli Deák-idézet Kónyi, 6., 45. l.; Rudolf trónörökösre Mitis id. m., 316., 60., 426. l. A véderővita és katonai összeütközések hosszas előadása az id. általános művekben, így Balla id. m. is. A főispánok stb. számáról Gratz id. m. A közigazgatási vita Apponyi-idézete Apponyi, Beszédek, 2., 100. l. A kérdés egész hátterére kitűnő Grünwald Béla, Kossuth és a megye, 1885.

Az egyházpolitikai országgyűlési tárgyalások a naplókból kiadva Linder György–Zeller Árpád, A magy. egyházpolitika 1847–94., 2 kötet, 1894, kath. feldolgozások: Keményfy Kálmán Dániel, Ötven év alkotmányos egyházpolitikája, Esztergom, 1898, legújabban K. Török Mihály Miklós, A magy. egyházpolitikai harc története (Szt. István-könyvek), 1933, Zichy Nándor szereplése részletesen Bonitz Ferenc, Gr. Zichy Nándor, 1912. Az egyházellenes idézetek Linder–Zeller, 1., 685., 897., 921. l. Keményfy id. m. 153., 215., 217. l., az aranyosmarótiakra Zeller, 2., 418. l., továbbá Linder, 1., 933. l. Wekerle pénzügyi alkotásaira Milhoffer id. m., 2. kötet, Radnóti József, Kornfeld Zsigmond.

Közjogi vita folytatására l. Gratz Gusztáv, A magyar válság, Huszadik Század, 1905, II., 130. l., (Tisza óta a nemzeti hiúság politikája két pártban), aki Bánffyt is elítéli. Ischli klauzulára Apponyi, Ötven év, 244. stb. l. Széll-kormányt kitűnően ítéli meg Gratz id. m., jó Balla id. m. e része is.