Abszolutizmus

Az abszolutizmus korszakának történetére l. 1859-ig Berzeviczy Albert, Az abszolutizmus kora Magyarországon, I., 1922. és II. (1925), (az Akadémiától két jutalomra méltatva), rendkívül szorgalmas, részletes előadás, a kiadott anyag teljes felhasználásával, sok levéltári anyaggal; módszerileg még a politikai és régebbi kulturtörténeti (ez esetben irodalom, színház, stb.) dolgokra korlátozva, társadalmi kép külsőleges, gazdaság és általában szellemi fejlődés elhanyagolva. Beksics Gusztáv előadása a Millenn. történet 10. kötetében még jóformán teljesen aktahasználat nélküli. Walter Rogge, Österreich von Világos bis zur Gegenwart, I., 1872. osztrák-liberális felfogás, de van történeti távlata. Heinrich Friedjung művei (Österreich von 1848 bis 1860, 1918, 2 kötet, Der Krimkrieg u. die öst. Politik. 1911, Benedeks nachgelassene Papiere, 1904) modern osztrák liberális, tehát már erősen magyarellenes; centralizmusa érdekében Schwarzenberget és Bachot igazolni törekszik; nagy anyaga van, Josef Redlich, Das öst. Staats- u. Reichsproblem, Leipzig, 1920, stb., I., 2 részben és Exkurse, a témáját illető alkotmányjogi kérdéseket a kiadott anyag hosszadalmas elemzésével, de a levéltári anyag felhasználásával is tárgyalja. Mindezek Berzevichí mellett is konzultálandók. Rövid előadás: Richard Charmatz, Österreichs innere Gesch., 1., 2. (Aus Natur u. Geisteswelt). Memoárok közt id. Szögyény-Marich László Emlékiratai, 2. kötet, 1849–59, III. kötet, 1860–61, Jos. Karl Mayer, Das Tagebuch des Polizeiministers Kempen 1848–1859, Wien, 1931.

Az erdélyi viszonyokra Friedenfels id. Bedeus v. Scharberg életrajza, Kónyi, Deák beszédei, 2–4. kötet; a legfontosabb okiratok és akták (októberi diploma, stb.) itt és a Szögyény-mű függelékében kiadvák, eredeti kiadásaik az osztrák Reichsgesetzblattban és E. Bernatzik, Die öst. Verfassungsgesetze, Leipzig, 1906. A politikai adatokat legnagyobbrészt Berzeviczy művéből vettem át, ahol egyéb szövegre nem hivatkozom.

A Palmerston-idézet az osztrákokról Károlyi id. m., 1., 578. l. Az orosz cár szerepére az amnesztia dolgában Steier id. Haynau és Paskievics, 2., 269., 314. ll. Haynau a forradalom száz évre megakadályozásáról u. itt, 420. l., több vérlázító büntetésről, így Maderspach Viktorné megvesszőzéséről Hentaller Lajos, Vérrózsák, 2., 157. l. A viddini levélre l. Szilágyi Sándor, Kossuth a forradalom végnapjairól, Pest, 1850, és Hajnal István, A Kossuth-emigráció Törökországban, 1., 1927 (gróf Klebelsberg-féle Fontes közt) 34. és 472. l. Vayra l. id. Emléklapok, Albrecht főherceg pompás, találó jellemzése Károlyi Árpád-tól, Gróf Széchenyi István döblingi irodalmi hagyatéka, 1. kötet (gróf Klebelsberg-féle Fontes-kiadvány), 1921, 7. l. A szentkorona megtalálására Hanns Schlitter, Kempens Denkschrift über die Auffindung der Stefanskrone, Wien, 1819 (Kny. Aus der Regierungszeit K. Franz Josef I.-ből, Wien, 1819), u. az. Versäumte Gelegenheiten, 1920, az 1849 március 4-i alkotmány levéltári történetét adja, mindenütt fontos aktapublikációval. Dobrzánszkyra Berzeviczy id. m., 1., 217. l. A Bach-korszak közigazgatásának kitűnő jellemzése Szögyény memorandumában, id. m., 273. stb. ll., az ugatásra 305. l., aktaszámok 318., 320. l. Beksics 432. l. után sokan, így Berzeviczy is azt tartják, hogy a Bach-korszak érdeme az igazságszolgáltatás kiépítése; nézetem szerint ezt csak éppúgy végezte, mint az egész új közigazgatást: a rendiségnél modernebb elvek szerint, de rosszul és megbízhatlanul, magyarellenes politikai éllel.

Az úrbériség eltörlését és az új gazdasági-társadalmi viszonyokat illetőleg Berzeviczy id. m. egészen felmondja a szolgálatot; az egyes pátenseket kronológiailag, kiadatásuk rendje szerint illeszti be könyve különböző helyeire (így 2., 64., 95., 129. stb. ll.). A 48-as szándékokra l. Szabó Ervin id. m., 328. stb. ll., egyébként a tényleges lefolyásra az adatok összeállítása Loránth Mária. Adatok az úrbéri kárpótlás történetéhez, 1849–53 (diss.) és Tóth Lajos, Úrbéri kalauz, Pest, 1872, Erdély sokkal bonyolultabb viszonyaira Jos. A. Ritter v. Grimm, Das Urbarialwesen in Siebenbürgen, Wien, 1863; Tóth id. m., 276. stb. ll., a bérföldekről, melyeket Bach kormánya egyáltalában nem váltatott meg. Az állami pénzügyekre Beer id., Die Finanzen Österreichs, 202. laptól, továbbá Carl Freih. v. Czoernig, Österreichs Neugestaltung 1848–58. Stuttgart u. Augsburg, 1858, új adókra, állami javak eladására, 530. laptól az úrbériség megszüntetéséről is; u. az, Das österr. Budget für 1862, 2. kötet (3. kiadás), Wien, 1862, benne a budget adatai és összehasonlítások más államokkal; v. ö. R. Charmatz, Minister Freih, v. Bruck, Leipzig, 1916. Az Esterházy-ügyre Weszely József, A Herceg Esterházy-féle katasztrófa, Pest, 1865. Deák álláspontjára Kónyi id. m., imádságára (pohárköszöntő), 2., 407. l., Ferenczi id. m. és báró Wlassics Gyula, Deák Ferenc, Bpest, 1923, főként abszolutizmus- és kiegyezéskorbeli jellemzés. A Nagyidai cigányokra Voinovich Géza, Arany János életrajza, 1849–60. 1931 (Akad.), 127 laptól, a flagelláns kifejezés is innen. A hírlapirodalmi és általán közéleti viszonyokra nagy anyagot nyujt Angyal Dávid, Falk Miksa és Kecskeméthy Aurél elkobzott levelezése, Bpest, 1925 (gróf Klebelsberg-féle Fontes-kiadvány), v. ö. Szinnyei Ferenc, Novella- és regényirodalmunk az abszolutizmus korának elején (Akad. Ért.), 1929. Az ókonzervatívok működésére nagy anyag Kónyi id. m., Wertheimer, Zur Gesch. der ung. Altkonservativen, Ung. Rundschau, 1913, 737. l., 1914, 52. l. Halász Imre, Egy letűnt nemzedék, 1911, 197. l., Wertheimer nagy Andrássy-életrajzának is az eredeti szövegét idézem: Graf Julius Andrássy, sein Leben u. seine Zeit, I., (Stuttgart, 1910). Az emigrációra Berzeviczy id. m. idevágó fejezetei, a gróf Klebelsberg-féle Fontes tervbevett nagy emigráció-történeti publikációjából eddig csak Hajnal id. műve jelent meg, mely az anyagot pszichológiailag is kitűnően használja fel. Az olasz háborúval kapcsolatos dolgokra Kossuth id. Irataim-ban sok, ezek kritikai feldolgozása még hiányzik. A Mack-féle összeesküvésre Berzeviczy id. m. (régebbi: Hentaller Lajos, A balavásári szüret, Bpest, 1894, romantikus előadás), v. ö. Hegyesi Márton, Bpesti Szemle, 1899, 97. kötet, 110. l., továbbá Ürmössy Lajos, Tizenhét év Erdély történetéből, 1849–1866, Temesvár, 1894, 1., 81. l., Deák Farkas, Fogságom története, Kolozsvár, 1869. Az emigráció új államkoncepciójára sok adat; Klapkára Berzeviczy id. m., 2., 277. l. Klapka, Der Krieg im Orient 1855 alapján; Kossuth a szociális nemzetiségről, memoárja Mazzinihoz: Eugenio Kastner, Mazzini e Kossuth, Firenze, 1929, 124. stb. ll., a Duna-konföderációra adatok kitűnően összegyüjtve és konfrontálva Kónyi id. m., 5., 11–77. ll., v. ö. Jancsó id. Szabadságharcunk és a dákóromán törekvések, 204. laptól. Az 1859-i magyar légióról l. Attilio Vigevano, La legione Ungherese in Italia 1859–67, Roma, 1924, és Vitéz Berkó István, Magyar önkéntes csapatok az 1859-i háborúban (kny. a Hadtört. Közleményekből, 1930). A magyar-olasz kapcsolat valódi adattára Tóth László és Zambra Alajos, A Garibaldi-emlékkiállítás leíró katalógusa (A Magy. Nemz. Múzeum emlékkiállításai, VI.), 1932. Az államadóssági stb. adatok Czoernig, Beer id. m., a nyugtalanság magas fokára, l. Károlyi id. Döblingi hagyaték, ahol ez éveknek kitűnő, részletes rajza. A protestáns-ügyre Zsilinszky id. Magyarhoni protestáns egyház története, 687–725. ll. pátenst l. Szögyény id. m., 3., 129. l. Széchenyire Károlyi id. m., mesteri előadás, a legnagyobb magyar utolsó éveinek finom pszichológiájú, teljes anyagot hozó rajza. Viszonyainkra, melyekben történeti események és személyek dolgai „szabadon” kezeltetnek, jellemző, hogy a fentemlített „Mari néni”-felfogás Károlyi e műve után sem riadt vissza Széchenyinek s vele Jósika Samunak, Görgen igazgató-orvosnak és másoknak Ferenc Józsefék által való formális legyilkoltatásáról. A Rückblick (Bernhard R. v. Meyertől) és a Blick újra kiadva, teljes levéltári anyaggal; a Döblingi hagyaték 3. kötetében Tolnai Vilmos-tól, 1925. Wenzel Lustkandl műve: Das ung.-öst. Staatsrecht, Wien, 1863, erre Deák Ferenc, Adalék a magyar közjoghoz, Pest, 1865, (kny. a Bpesti Szemléből).

Az októberi diploma stb. fejleményeire Kónyi id. m., a diplomát tisztára a magyar konzervativok művének mutatja be Redlich id. m., 470. stb. ll., az Exkurse közt fontos darabok, így Szécsen Antaltól, 243. l. Az Almássy-féle összeesküvést és benne Asbóth szerepét tisztázta Steier Lajos id. Beniczky-művében, 705. laptól. Vay kancellárságára tőle, Emléklapok, aktákkal. A húsvéti cikkre l. Kónyi id. m., 4., 305. l., a Debatte-cikkek u. itt, 318. l., Andrássy a delegációkról, 335. l. Az ú. n. Klapka-legióra Kienast A., Die Legion Klapka, Wien, 1900, és Ed. v. Wertheimer, Bismarck im politischen Kampf, Berlin, 1930, 232. laptól. A kiegyezés történetére főkép Kónyi, Deák (sok memoár-részlettel, összes nevezetesebb akták történetével), Wertheimer id. Andrássy-életrajza; néhány adat Lederer Béla, Gróf Andrássy Gyula beszédei, 1., 1891. Beust, Aus drei Vierteljahrhunderten, 2 kötet, Stuttgart, 1887. A tizenötös albizottság tárgyalására fontosak Csengery feljegyzései: Csengery Lóránt (bevezetéssel ellátta B. Wlassics Gyula), Csengery Antal hátrahagyott iratai és feljegyzései, 1928 (gróf Klebelsberg-féle Fontes közt.), 54. laptól. A kiegyezés közjogi és történelmi méltánylására l. (ifj.) Gróf Andrássy Gyula, Az 1867-i kiegyezéstől, Bpest, 1896, Réz Mihály, Magyarország és Ausztria közjogi viszonya, Bpest, 1910; u. az, A kiegyezésről (a közjogi konzervatívizmus alapindokai), (1905); v. ö. tőlem, Három nemzedék, 273. laptól.