Forradalom

A forradalom kifejezés 48-ban és utána hosszú időn át általánosan alkalmaztatott, legyen elég itt gróf Teleki Sándor-tól, Emlékeim, Bpest, 1., 31. l. idézni: „e helyen avattattam fel (Bem vezetése alatt) a szabadságharcok katonájává, áldalak téged szent forradalom”. Viszont evidens, hogy Windischgraetz támadása óta forradalom helyett szabadságharcról kell beszélnünk. V. ö. Horváth Mihály, 25 év, 3., 325. l. külön fejezet címét: „Az átalakulás forradalomszerű keresztülvitele.” Apponyi kísérletére levéltári anyagot hoz Hanns Schlitter, Aus Österreichs Vormärz, III., Ungarn (Amalthea-Bücherei, 12.), 1920, igen fontos Szögyény-Marich László id. memoárjai. Deák 1845 végi id. levele Kossuthhoz Kónyi-nál, Deák beszédei, 2., 158, l., a kormánypártra Horváth, id. 25 év, 3., 184. laptól, az Ellenzéki Nyilatkozatra Kónyi id. m., 2., 163. l. – István főherceg a szubverzív tendenciáról, Schlitter id. m. 39. l., a választási alapról, 40. l., Kossuth választási költségéről, Károlyi alább id. műve, 1., 599. és báró Podmaniczky Frigyes, Naplótöredékek, 2. köt., 181. sk. ll. A tolnai középnemesi választási harcokra l. tőlem, Három nemzedék, 164. l., Pulszky választására az ő id. memoárjai, 1., 111. l. – Kossuth 47-i országgyűlési szerepére Schlitter, Horváth 3. mellett legrészletesebb Viszota id. m., 2., római 250. laptól, Somssich–Kossuthra az előbbi feljegyzései Kónyi-nál, 2., 186. l. „A Pecsovicsok utolsó fortélya” szerzőségére Viszota id. m., 2., római 303. l. A politikai klubokra és azok gondolkodására tanulságos B. Szabó László, Széchenyi, Petőfi és az Ellenzéki kör 1848-ban, Bpest, 1930.

1848 és 1849 történetére rengeteg adat ismeretes, egykorú iratok, nyomtatványok, majd minden nevezetesebb szereplő emlékiratai. A tényleg lefolyt dolgok pontos ismeretétől azonban a legutóbbi időkig távol voltunk; akadályozta ezt először az a sajnos körülmény, hogy a 48–49-i magyar kormányok és hadseregek legtöbb hivatalos irattára 49-ben a bécsi kormány kezére jutván, ez zár alatt tartotta őket éppen úgy, mint a saját egykori központi hatóságainak iratait; ezen kétoldali hivatalos anyag ismerete nélkül, a személyes emlékiratok egymásnak ellenmondó adataira támaszkodva lehetetlen volt megbízható képet alkotni; 1918 után felszabadultak ugyan a bécsi levéltárak, sőt a 48–49-es magyar hatóságok iratanyaga vissza is került Budapestre, de tudományos kihasználásuk – leszámítva szenzációéhes riporteri közléseket – csak lassan indult meg, lényeges hasznunk eddig csak Steier Lajos, Gyalókay Jenő, Thim József és Károlyi Árpád alább id. műveiből van. Második hátráltató momentum volt, hogy az egész 48–49-i történet a Kossuth–Görgey-ellentét miatt, Gyalókay találó kifejezésével, elposványosodott; hogy pedig ez lehető volt, arra az 1918 előtti politikai viszonyok folytak be, amikor a közhangulatban nagyrészben uralkodó függetlenségi és 48-as párt ragaszkodott, Kossuth hírneve érdekében, Görgey minden áron való elítéléséhez; egyéb kérdések hasonlókép a pártpolitika szempontjainak szolgálatába kerültek; ugyanakkor az Arany János mögött álló Budapesti Szemleköre, élén Gyulai Pállal, a 67-es kiegyezési politikát helyeselve lépett fel Görgey igaza érdekében, anélkül, hogy a tömegre hatása lett volna; e tekintetben helyesen írja Réz Mihály, Magy. Figyelő, 1914, IV., 133.: „Közönnyel halad tova útján, vad érzéketlenséggel a tömeg; nemzedék megy és nemzedék jön, s nem halljuk az önvád szavát.” A valóságban 48 csak akkor írható le világosan, ha a 67-es fejleményektől tökéletesen eltekintünk és mindent csak az akkori dolgokkal kapcsolatban szemlélünk. Mivel ily objektív áttekintésünk tulajdonképen ma sincs még e korról, kénytelen voltam előadásánál sokkal inkább elmélyedni a pozitív tények felsorolásába, semmint ezt művem természete és ökonomiája ajánlta volta. – A hivatalos anyag megnyitása előtti állapotot kitűnően jellemzi, nemcsak a hadtörténet szempontjából, Gyalókay Jenő ezredes, ma hadtörténészeink egyik vezetője (A debreceni ütközetről, Hadtört. Közlk., 1927, 48. l.): „Nemzetünknek talán egy háborújáról sem írtak össze annyi valótlanságot az olvasók hiszékenységében bízó krónikások, mint éppen az 1848–49. szabadságharcról. S hozzátehetjük, talán semmiféle más háborúnk leírásában se látjuk azt az egyoldalúságot, amely utolsó függetlenségi harcunk eseményeinek tárgyalásában úgyszólván lépten-nyomon szemünkbe ötlik”, ennek egyik oka a levéltári anyag elzárt volta, s „így tolódott el lassankint az érdeklődés súlypontja a nemzetnek az osztrákokkal, oroszokkal, valamint a fellázadt nemzetiségekkel vívott élet-halálharcáról, a két vezető férfiú, Kossuth és Görgey személyére, s a közöttük kifejlődött ellentétre. Ez utóbbinak feszegetése a közhangulatnak is megfelelt. Könnyebb téma volt, mint a hadműveletek tudományos tárgyalása”, állítani és cáfolni vég nélkül lehetett, bizonyítéka egyik félnek sem volt a lezárt levéltárak mellett. „Azon fordult meg tehát minden, hogy kinek hisznek jobban, a vádlónak-e, avagy a védőnek. Minthogy azonban a vádlott, közvetve vagy közvetlenül, legtöbbször az a Görgey volt, akinek homlokára az árulás bélyegét kellett sütni: természetes, hogy a védőket a sokkal számosabb és hangosabb vádlók röbvidesen letorkolták. Ennek az áldatlan tollharcnak főként a történelmi igazság adta meg az árát.” – Ma már az árulás vádja egyébként is eliminálva van, abban komoly és művelt magyar ember nem hisz többé; persze, még időbe fog telni, míg a valóságról az újságolvasó publikum is végkép meg lesz győződve.

A feldolgozások közt ma már bátran elmellőzhetők az ily személyes érzésektől inspirált munkák, igy Hentaller Lajos (48-as párti képviselő), Kossuth és kora, 1894, és Görgey mint politikus, 1889, a Görgey-szidalmazás pendantjaként a Kossuth-szidalmazás: Zimándy Ignác, Kossuth Lajos a világtörténelem ítélőszéke előtt, Bpest, 1896. – Hogy a Kossuth–Görgey-ellentét politikai felfogása minő ahisztórikus (gyakran kómikus) eredményekre jutott, erre jellemző Kacziány Géza (a gróf Károlyi Mihály-féle 48-as napilap hirlapírója), Görgey, 1915, aki szerint Görgey felvidéki téli hadjáratának indítóoka az volt, hogy „hatalmát és tábornoki rangját fitogtassa Mari néni (nagynénje) előtt”, „hiszen ő nem a hazának akar szolgálatot tenni, hanem Mari néninek mutatni meg, ki vagyok én” (14., 21., 26. l.). – „Mari néni” mint a bányavárosi harcok, a stureci hágó, Branyiszkó napjainak motívuma: érdekes hadtudományi és pszichológiai elképzelés, jellemző az 1918 előtti, ú. n. „történetírásra”. A tényleges Görgey-vádak különben részben Asbóth Lajostól, Emlékiratai az 1848. és 1849. magyarországi hadjáratból, 2 köt., Pest, 1862 (két kiadás), származtak, aki az 1864. Almásy-összeesküvésnek rendőrkémje és feladója volt, mint ez legutóbb a levéltárak megnyitása óta kiderült.

A komoly történetirodalmat illetőleg (ahova a ma is elterjedt Gracza-féle ötkötetes népszerű tákolmány nem számítható): Horváth Mihály, Magyarország függetlenségi harcának története, 3 kötet, 2. kiadás, Pest, 1871, ma is használható, részletes leírás, sokban azonban inkább memoár, a szerző személyes érzéseit (Kossuth és Görgey ellen) szabadon eresztő, v. ö. Horváth történetírói egyéniségének legjobb méltatását (Marczali Henrik-től, Bpesti Szemle, 1910, 141. kötet, 161. l. A Szilágyi-féle milleniumi történet 10. kötetében Márki Sándor műve komoly, szorgalmas, irodalmi utalásokkal, szinte kizárólag politikai történet. Rengeteg adat, objektív felfogás Szeremlei Sámuel művében, Magyarország krónikája az 1848. és 1849. évi forradalom idejéről, Pest, 1867. Adatgazdagsága miatt nem mellőzhető a magyarellenes „Altösterreicher” Jos. Al. Freih. v. Helfert, Gescichte Österreichs von Ausgange des Wiener Okt.-Aufstandes, 1848, 1869-től, részei: I. Die Belagerung u. Einnahme Wiens, II. Revolution u. Reaction, III. Die Thronbesteigung, IV. Der ung. Winterfeldzug u. die octroyierte Verfassung, 3 köt.; u. az, Gesch. der öst. Revolution…, 2 köt., Freiburg i. B., 1907 (legrészletesebb rajza a különböző [szláv, olasz, német] nemzetiségi mozgalmaknak). A hadtörténetre: Gelich Rikhárd tábornok, Magyarország függetlenségi harca 1848–1849-ben, Bpest (1882), 3 kötet (sok, másodkézből lenyomott irattal), B. J. (Breit József), Magyarország 1848/49. évi függetlenségi harcának katonai története, Bpest, 1897, 3 kötet (erősen Gelich után, v. ö. Bpesti Szemle, 1898, 95. köt., 138. l.); Rüstow német műve, magyarul: Az 1848–49-i magy. hadjárat története, ford. Vértesi Arnold és Áldor Imre, Pest, 1866, 2 köt.; (Ramming), Der Feldzug in U. und Siebbgn im Sommer des J. 1849, Pest, 1850. – Görgeyvel kapcsolatban: Pethő Sándor, Görgey Artúr (a hadműveleteket leírta Julier Ferenc ny. ezredes), politikai és katonai dolgokban az új anyag alapján készült kitűnő munka. V. ö. még Springer id. m., 2. kötet; Ferd. Strobl v. Ravelsberg, Die ung. Donau-Armee 1848–49, Wien u. Leipzig, 1908, 2. kiadás.

Az újonnan megnyilt központi levéltári anyagot adják ki és dolgozzák fel: a korszak első részére Károlyi Árpád, Németújvári gróf Batthyány Lajos első magyar miniszterelnök főbenjáró pöre, 2 kötet, Bpest, 1932 (gr. Klebelsberg-féle Fontes), az 1. kötetben Batthyány egész szereplésének magisztrális leírása, teljesen új anyaggal és szempontokkal; mondhatjuk, hogy 1848 április-október történetét Károlyi műve előtt nem ismertük. A későbbi eseményekre a bécsi anyag értékes kiadása és felhasználása Steier Lajos hatalmas műveiben: Beniczky Lajos bányavidéki kormánybiztos és honvédezredes visszaemlékezései és jelentései az 1848–1849-i szabadságharcról és a tót mozgalomról, Bpest, 1924 (gr. Klebelsberg-féle Fontes), részletekbe menő pontos bevezető résszel; Görgey és Kossuth; Az 1849-i trónfosztás; Haynau és Paskievics, 2 kötet; mindezek megjelenése óta a bennük tárgyalt legfontosabb kérdésekre nézve a korábbi művek elavultak. Thim József, A magyarországi 1848–49-i szerb fölkelés története, 2. kötet, Bpest, 1930 (gr. Klebelsberg-féle Fontes), itt végül külön is ki kell emelnem az érdemeket, melyeket gróf Klebelsberg Kuno, mint a Magy. Tört. Társ. elnöke, ez újabbkori kútfőink sorozatának kiadásával szerzett, minden egyes kötet teljesen átalakítja tudásunkat. Az új megnyílt hadtörténeti anyagot használják fel Gyalókay Jenő, Az első orosz megszállás és Erdély felszabadítása, Budapest, 1931, és más értekezéseiben is kítűnő szempontokat nyujtó bírálataiban (Tört. Szemle, 1915, 71. l., Hadtört. Közlk. 1924, 60. l., 1925, 195. l., 1928, 108. l. stb.). Főként külpolitikai vonatkozásban nyujtanak sok újat Horváth Jenő művei, köztük Magyar diplomácia, 1815–1918, Bpest, 1928, benne 25–70. l. a szabadságharc diplomáciája, továbbá A magyar kormány adriai politikája 1848–49, Bpest, 1927.

Régebbi aktakiadások: Pap Dénes, Okmánytár Magyarország függetlenségi harcának történetéhez, Pest, 1868–1869, 2 kötet, u. az, A magy. nemzetgyűlés Pesten 1848-ban, Pest, 1866, 2 köt., u. az. A parlament Debrecenben, Lipcse, 1870, 2 köt.; Gyüjteménye a Magyarország számára kibocsátott legf. manifesztumok és szózatoknak, Buda, 1849, Janotyckh v. Adlerstein magyarfaló gyüjteményei, teli akta- és hírlapcikk-közlésekkel, stb., a levelezések, mémoire-ok jegyzékét l. Bartoniek Emma id. bibliográfiájában. Kacziány Géza, A magyar mémoire-irodalom 1848-tól 1914-ig, Bpest, 1917, fent jelzett politizáló színvonala és hiányos volta miatt alig használható. A napló- és mémoire-szerű művekre itt csak a következőket hozhatom fel: Kossuth Lajos, Iratai id. köteteiben sokszor szól 48-as működéséről, nyilatkozatai ma még nincsenek tudományosan számbavéve és feldolgozva (egyes kritikák a Gyulai Pál-féle Bp. Szemlében, talán néhol 67-es szempontokat alkalmaznak Kossuth 49-es álláspontjával szemben); viddini levelében először kritizálta a szabadságharc lefolyását, ennek a levélnek létrejöttét és értékét ma már Hajnal István kitűnő előadásából ismerjük: A Kossuth-emigráció Törökországban, 1. kötet, Bpest, 1927 (gróf Klebelsberg-féle Fontes). Görgey Arthur, Mein Leben u. Wirken in U. in den Jahren 1848 u. 1849, 2 köt., Leipzig, 1852, u. az, Gazdátlan levelek, Pest, 1867, id. Görgey István, G. Arthur ifjúsága és fejlődése a forradalomig, Bpest, 1916 (Akad.), u. az, G. Arthur a száműzetésben, Bpest, 1918 (Akad.); u. az, 1848 és 1849-ből, 3 kötet, Bpest, 1885–1888, aktákkal, levelekkel, részben ma is kiadatlan és egyébként ismeretlen naplókkal illusztrálása Görgey működésének, sok kérdésnek (pl. a móri csatának) végleges eldöntése, de persze sok helyütt a testvéri érzésből származó hibákkal; v. ö. Péterfy Jenő kitűnő essaijét: 1848 és 1849-ből (Pozsonytól Tiszafüredig), Összegyüjtött munkái, 3. kötet, 113. l. és Elemér Oszkár, Görgey Arthur 1848–49-ben, Bpest, 1896. – Dembinsky emlékiratai: Dembinsky in U., kiadta Alphons F. Danzer, 2 köt., Wien, 1873, kritikája Demár János-tól (= Görgey Arthur), Bpesti Szemle 7–10. kötetben (1875–76); Pilch Jenő, Adalékok Görgey A. élet- és jellemrajzához (Karsa Ferenc naplója), Hadtört. Közlk. 1922–1923. Klapka György, Emlékeimből, Bpest, 1886 (más művei is vannak, egymás közti ellenmondásaik is szükségessé tennék a tudományos megvizsgálást); gróf Leiningen-Westerburg Károly honvédtábornok levelei és naplója, ford. Marczali Henrik, Bpest, 1920 (sajnos, fordítás). Mészáros Lázár Emlékiratai, kiadta Szokoly Viktor, 2. kiadás, 1881 (jóízű előadás, sok tévedéssel és színezéssel, egyetlen, aki Dembinskyt utólag is nagy hadvezérnek tartja); v. ö. Sirokay Zoltán, Mészáros Lázár tábornok, Mátészalka, 1928 (Diss.). Madarász József, Emlékirataim, Bpest, 1883 (sok naiv őszinteséggel, így 221. l. a radikális kisebbség javaslata Kossuthnak, átmeneti diktatúráról, 247. l. elégedetlen Kossuthtal, 255. l. mint küzd e háborús pártvezető, végül is „igen családias, békés természetével”, míg végre jelentkezik 49 júliusában – nem katonának, hanem kormánybiztosnak). Vukovics Sebő, Emlékiratai, kiadta Bessenyei Ferenc, Bpest, 1894 (pontos, szolid, sokban használható mű); Szemere Bertalan, Graf Ludw. Batthyány, Arthur Görgey, Ludwig Kossuth, Hamburg, 1853 (erős kritikával használható). Kisebb körű feldolgozásokból elég legyen: Hegyesi Márton, Az 1848–49-i III. honvédzászlóalj története, Bpest, 1898; u. az, Bihar vármegye 1848–49-ben, Nagyvárad, 1885; Egy honvéd köztüzér élete 1848–49-ben, Bpest, 1875. A 48-as irodalom kútfői értékelése óriási munka, mely évtizedeket fog igénybe venni; a rengeteg anyagra jellemző Bártfai Szabó László összeállítása, A Kossuth-bibliográfia alapja, A Háborús Felelősség (folyóirat), 1930, 244–270. l.; igen sok 48-as anyagot nyujt u. az, Naplók, emlékiratok és feljegyzések Magyarország történetéhez, 1845–67 (kéziratos anyag is), u. ott 1929, 399. és 480. l. V. ö. még tőlem, Negyvennyolcas történetünk mai állása, Napkelet, 1924, 2., 242. l.

Az országgyűlési történetre Horváth, Márki id. m., Ferenczi, Deák, Kónyi id. m., Kovács Lajos, Gróf Széchenyi István közéletének három utolsó éve, 1846–48, 2 kötet, Bpest, 1889; a gazdasági törvények létrejöttére Szabó Ervin, Társadalmi és pártharcok a 48–49. nagy forradalomban, Bécs, 1921. elvi történeti-materialista szemlélettel, sok adattal, mindenáron azt nehezményezi, hogy a földesurak nem nagy lelkesedéssel mondtak le a vagyonuk nagy részét tevő szolgáltatásokról és jobbágytelkekről; Kónyi, Deák, 2., 364. l. Deák id. beszéde; parasztlázadásokra Szabó id. m., Oláh György, Békés vármegye 1848–49, Gyula, 1889, 1., 86. és 453. ll. Novitzky N. László, Egyesült erővel, a magy. könyvnyomdászok 50 éves szakszervezeti tevékenységének története (1912); Zsilinszky Mihály, Az 1848: :XX. t.-cikk története, Bp. Szemle. 1908, 133. kötet. A pesti dolgokra Pulszky id. emlékiratai, Kléh István, A pesti forradalom története, Pest, 1848. A bécsi ellenforradalmi abszolutisztikus fejlődést Károlyi id. m. rajzolja, a legfontosabb akták a 2. kötet függelékében; v. ö. Paskay Gyula, A jurátusélet 1847–48-ban, Bpest, 1885, 60. l., amint „stimmolni” kezdtek Zsófia főhercegnő éljenzésére. A jobbágyviszonyokra érdekes Szárazberky Nagy József Emlékjegyzetei, szatmári parasztnyugtalanságra. A horvát dolgokra Schlitter, Helfert, Fischel, Horváth id. m., St. Pejaković, Aktenstücke z. Gesch. des kroat.-slav. Landtages v. J. 1848, Wien, 1861, Kossuth proklamációjáról Horváth id. m. 3., 473. l. A szerb mozgalomnak teljesen ismeretlen adatai, melyek a belgrádi lázítást világossá teszik, Thim id. művéből, 56., 72., 75., 97., 177., 181., 236., 75. ll., továbbá u. az. Miletits Szvetozár és az 1848–49. szerb fölkelés (Bécsi Magy. Tört. Intézet Évkönyve, I.); ez adatokat Horváth még nem ismerte, s ezért tulajdonított Kossuth beszédének, 1., 137. l., oly végzetes fontosságot, v. ö. Thim id. m. 252. l. és u. attól Bpesti Szemle, 810, (1894), 61. l. Szemere rendelete Thim id. m. 275. l. A cseh-tót dolgokra Helfert mellett elsősorban Steier, Beniczky, részletes leírása a mozgalomnak, fegyveres betöréseknek, bányászlázongásnak. Az oláh dolgokra Jancsó id. nagy műve, 2. kötet és u. az, Szabadságharcunk és a dákoromán törekvések, Bpest, 1895, a Jancsó-idézet: 2., 595. lapról; Márki Sándor, Az erdélyi unió-bizottság, Bp. Szemle, 1898, 95. kötet; szász dolgokra Friedenfels, Bedeus v. Scharberg, 2. kötet és Teutsch id. szász története. Jancsó-nak, id. m. 2., 766., igaza van (Horváth Mihállyal szemben), hogy koncessziók hiábavalók lettek volna. V. ö. Szemere Bertalan emlékiratát a kormány nemzetiségi politikájáról 1854-ből, Horváth Jenő, A Háborus Felelősség, 1931. évf.

A márc. kir. kéziratokra Károlyi id. m., 602. l., Kossuth radikalizálódására u. az, 353. laptól, az idézet u. innen, 363. lap. Széchenyire és általában a minisztérium viszonyaira, Kossuth elszigeteltségére Széchenyi egykorú naplója: Károlyi Árpád, gr. Széchenyi István döblingi irodalmi hagyatéka, 1. kötet, Bp. 1921 (gr. Klebelsberg-féle Fontes), 275. laptól, borzasztó olvasmány, Deák, Eötvös, Klauzál Széchenyi mellett, 373. l., Deák tétlenségére 320., 332., 347. l., Deák Kossuth ellen, 306. l., Kossuth lelövéssel fenyegeti, 387. l., puskát fog, Kovács id. m., 2., 284. l., u. itt Kossuth attól tartott, hogy Széchenyi megmérgezi, stb. A június 10-iki manifesztum dolgára a Batthyány-ellenes osztrák vádakkal szemben Károlyi id. m., 122., 131., 154., 158., stb., 385. stb. ll. (u. itt az osztrák irodalom és Angyal Dávid védelme id.); Deák horvát törvényjavaslatát kiadta Károlyi id. m., 2., 626. l. A Március Tizenötödike id. helyei: április 9. 18, 28, május 18, 20, június 10, 28, 29, július 8, 11. szám; Kossuth fegyvervételeire, ágenseire Károlyi id. m. 1, 184, 285, 323 stb. ll.; a július 11-iki katonakérés története u. itt 259 stb. ll., a szept. 12-iki határozatra 238. stb. ll.; a pénzügyekre Lukács Béla, Az 1848–49. pénzügy. Az eredeti számadások alapján, Pest, 1871 és Faragó Miksa, A Kossuth-bankók kora (az egész pénzügyi kérdés részletes története, irományok stb. kiadásával). Batthyány Kossuth eltávolítására törekszik: Károlyi, 1., 109. stb. ll., a kabinet lemondása után a nádor és országgyűlés konfliktusára u. itt 118. l., Lamberg-ügy u. itt. A honvédelmi bizottmány kezdeteire, még Batthyány ellenében, Szeremlei Samu, A honv. bizottmány keletkezése s a forradalom kitörése 1848-ban, Pest, 1867, 50. l. – Kossuth id. beszédei: Pap, Okmánytár 2., 72., 290. l., Horváth id. m., 478. l., Pap id. m., 2., 44. l.; a Récsey-ügy szégyenletes intrikáit felfedte Károlyi, 1., 410. laptól, a sirokkó-idézet u. ott 492. l. A radikális gondolkozás terjedését nem rajzolhattam, helyszűke miatt, v. ö. pl. Hamar Dani, Nem kell szerzetes rend, Pest (1848), Meszlényi Antal, A kath. egyház és az állam 1848–49-ben (Szent István Könyvek, 58.).

Kossuth 48–49-es működésének rajzánál mindenkor tekintetbe kell venni az ő szabadságérzéseit és azoknak magas hevületét. Görgeyre l. főként Pethő id. m. jellemzéseit. A békepártra (Wesselényi beszédére Horváth id. m. 2., 170. stb. ll.) Beksics Gusztáv, Kemény Zsigmond, a forradalom s a kiegyezés, Bpest, 1883, sajnos, nem adja Kemény szövegét, mely azonban így is igen dúlt lelkiállapotról tesz tanúságot, sok tévedést foglal magában s távolról sem éri el a Forradalom után nagy koncepcióját; erre Irányi Dánieltől talpraesett Megjegyzések báró Kemény Zsigmond emlékirataira 1883, u. az. Megjegyzések Madarász József emlékirataira 1884, Kovács Lajos, A békepárt a magy. forradalomban, Bpest, 1883, sok egykorú benyomás: u. az, történelmi tanulmányok, Bpesti Szemle, 30, 33, 35 (1882, 1883) kötetben (pl. a kamarilláról szóló részben még nem hiszi ennek létezését és tudatos működését). A kormány Debrecenbe költözésére Károlyi id. m. 1, 5 stb. ll. Windischgraetz pesti berendezkedésére u. az. 10 stb. ll. és Szögyény id. m. 2., 6. stb. ll.; legújabban részletesen új adatokkal Berzeviczy Albert, Az abszolutizmus kora Magyarországon, 1., 1922, 73 stb. ll. A hadjáratokra lásd az elősorolt történeti műveket, a számadatok is ezekből, főként Gelich, Rüstow, Ramming műveiből, bár Gyalókay id. munkái kimutatták, hogy csak a legritkább esetben lehet pontos számadatokat találni. Fontosak Kossuth levelei, Mészáros, Makray stb. kiadásokban és Görgey Istvánnál; ütközetet sürgető leveleit Perczel Mórhoz Mór előtt l. Mészáros Károly, Kossuth levelei a magy. szabadságharc hadvezéreivel, Ungvár, 1862, u. itt a bevezetésben a radikális klub- és újságalapítások leírása. Külpolitikára Horváth Jenő id. művei mellett Wilhelm Alter, Die auswärtige Politik der ung. Revolution 1848–49, Berlin, 1912 és Angyal Dávid, Szalay László emlékezete (akad. Emlékbeszéd) 1914. A tisztikar pesti lázongására Görgey István, 1., 108. laptól, Erdélyre Gyalókay id. m., Nagy Sándor, Háromszék önvédelmi harca, Kolozsvár, 1896 (külön okmánytár hozzá), benne Gábor Áron története; Kőváry László, Erdély története 1848–49-ben, Pest, 1861, és Okmánytár az 1848–49-i erdélyi eseményekhez, Kolozsvár, 1861, továbbá Jakab Elek, Orbán Balázs művei, legújabban Asztalos Miklós, Kossuth Lajos és az erdélyi kérdés, Bpest, 1928. A függetlenségi nyilatkozatot megelőző hírlapidézetek: Március Tizenötödike, 1848 november 16., 25., 1849 február 17., 20., 21., Debreceni Lapok, február 27., március 30. Jókai Mór, Forradalom alatt írt művei, Budapest, 1875, összegyüjtött kiadásában már kihagyta pl. a debreceni Csernátony-polémiát; Bleier Lenke, Gróf Zichy-féle gyémántpör, Debrecen, 1931 (diss.); a debreceni sajtóviszonyokat leírta Gyulai Pál, Jókai mint hírlapíró, a Bírálatok 1911-i új kiadásában. – V. ö. még Hatvani Imre (a szabadcsapatvezér), Szózat az oláh faj ügyében, Pest, (1848); a Szemere-kormány nemzetiségi törvényét l. Horváth Jenő, Háborús felelősség, 1930, v. ö. Magyar kisebbség, 1932, 336. l. A volt jobbágyság kedvetlenségére l. Podmaniczky, Naplótöredékek, 1., 281., a csongrádi billiárdozó legényekről. Mészáros id. Emlékiratai, 2., 30.: „az ország fenéje” a szabadcsapatok. Szabó István, Debrecen 1848–49-ben, Debrecen, 1928 (diss.), Berkó István, Az 1848–49. évi magyar szabadságharc olasz légiója, Bpest, 1929.

Orosz intervencióra Steier, Beniczky és: Haynau és Paskievics teljesen tisztázzák a kérdéseket; továbbá Dionys v. Jánossy, Die russische Intervention in U. i. J. 1849 (Bécsi Magy. Tört. Int. Évkönyve, I.). Az orosz tárgyalásokra Steier, Beniczky, 1982. stb. ll., Haynau és Paskievics, 51., 68., 76., 81. stb. ll., Görgey István, 3. kötet; az utolsó szeged-aradi eseményekre u. ezek, v. ö. Mészáros, Emlékiratok, 2., 340. stb. ll., 361. l.: Temesvár „dicstelen Mohács”, az utolsó Görgey-Kossuth beszélgetésre Görgey István, Bpesti Szemle, 1891, 65. kötet, 74. l.