Az egyensúly romlása stb.

A világháború előtti évekre csak külsőleges, inkább publicisztikai feldolgozások vannak, többnyire erősen pártszempontok szerint írva. Az imperializmusról, mint általában e kor szellemi arculatáról Három Nemzedék c. művem szól. L. Beksics Gusztáv, Mátyás király birodalma és Magyarország jövője, Bpest 1905. régebbi műve: A dualisztikus monarchia, Sepsziszentgyörgy, Hoitsy Pál, Nagymagyarország, a magyar történet jövő századai (1902). A Riedl-idézet: Magyar imperialisták, Budapesti Szemle 1903, 114. kötet, 154. l. Hegedüs Loránt, Önálló vámterület és kötött birtok, 1906. Matlekovits Sándor, Közös vámterület és a gazdasági elválás Ausztriától, 1905. A Budapesti Hirlap szellemi tartalmáról nincs feldolgozásunk, amint újabb hírlapirodalmunk egyáltalában nincs még bevonva a történeti kútfőkkel foglalkozó munkásság körébe. A Fejérváry- és koaliciós korszakra pártpolitikailag orientált művek vannak: Horváth József, Az 1905/6. évi vármegyei ellenállás története (1907), (koalíció pártján), Lányi Bertalan, A Fejérváry-kormány, 1909 (Fejérváry-párti), Kristóffy József, Magyarország kálváriája, Politikai emlékek 1890–1926, 1927 (önigazolás, utólagos magyarázatok, aktákkal), v. ö. Nagy Miklós bírálatát 1928. Kossuth Ferencre l. Hentaller Lajos–Szatmári Mór, Kossuth Ferenc harminc parlamenti beszéde, 1906. A feltételek, melyek alapján a koalició átvette a kormányt, többi közt Lányi 190. l., az átvétel érdekes leírása Barabás Béla, Emlékirataim, 1855–1929. Arad 1929, 103. laptól. Ez, valamint Szatmári Mór, Húsz esztendő parlamenti viharai, 1928 anekdotikus gyüjtemények, a lefolyt processzus lényegének igazi felismerése nélkül. A Kossuth Ferenc-idézet a Balla-féle mű Lengyel Ernő cikkéből, A koalició története, 326. l. Papharaszti, A koalició tervei és alkotásai, 1909, erősen védekező és színező mű. A függetlenségi nyilatkozat az „előkészítésről” Lengyel id. m. 315. l. Erre a korra felhasználhattam Pethő Sándor előadását, Asztalos Miklós és Pethő Sándor, A magyar nemzet története, 1933. c. műben, aki itt Andrássynak még kiadatlan mémoire-jaira is támaszkodik. Ferenc Ferdinánd főhercegről ma nehéz végleges ítéletet alkotni, amíg levelezése és irodájának irattára hozzá nem férhető. Hogy a magyar nemzetállami koncepciónak ellensége volt, ez kétséget nem szenved, s Kristóffy id. művéből, minden dicsőítő hangja mellett is kiderül. V. ö. Theodor v. Sosnosky, Franz Ferdinand, der Erzherzog-Thronfolger, München 1929, ahol 78. lapon kormányprogrammja is ki van adva. Az u. itt 65. lapon közölt levél, benne feltűnően durva támadások Tisza ellen, Kristóffy szerint hamisítás. Hogy valóban az-e, nehéz ma nyilatkozni, amikor e kérdések még nem mentek át komoly történeti kútfőkritika rostáján. A polgári radikálisokra tőlem, Három Nemzedék 497. l., az idézett Jászi Oszkár-féle cikk: Kulturális elmaradottságunk okairól, Huszadik Század 1905, 2., l. 1., a másik idézet u. onnan, 1904, 2., 46 l. Ady és társai politikai hátterére l. Horváth János, Forradalom után, Magyar Figyelő, 1912, 3., 207. l. és u. az, Aranytól Adyig. Az építészet legújabb irányaira l. Péter id. m. 2. kötetét, Jánszky Béla, A magyar formatörekvések története építészetünkben, 1929, Lechner irányának lelkes híve, de bevallja az irány teljes csődjét. A szociáldemokrata párt legújabb felemelkedéséről a párt vezetőinek, Garami Ernőnek és Böhm Vilmosnak mémoire-jai alig nyújtanak az 1918 előtti időre felvilágosítást. Justh Gyula Beszédei… 1911–13, kiadta Szalay Mihály, 1913, Vázsonyi Vilmos Beszédei 2 kötetben. Tisza István gróf alakjáról párthívei sokat, lelkesedéssel, nem egyszer túlbuzgóan írtak; történeti szempontból Tisza háborúelőtti szerepére értékes műveinek akadémiai kiadása, benne főként képviselőházi beszédei, I. sorozat, 1888–1903, kiadta barabási Kun József, 1930. Szövegbeli idézeteim, sor szerint, innen: 103., 401., 399. lapról, Gróf Tisza István összes munkái, I. 1923, 378. és 376. lapról (Az agrárius kérdésről) és Beszédek, 1., 602–3. lapról. Ez évek politikai adataira a Balla-féle műben Kun Andor, A munkapárt uralma, 333. laptól (ellenzéki), v. ö. Pethő Sándor, id. m. Nadányi Emil, Parlamenti küzdelmeink 1904–1913, 1914 (munkapárti).

A szövegben tett megállapítások, mely szerint 1914-től kezdve történetünk még nem írható meg, kútfőkritikai meggondolásokon alapszik. Miként már a század elejétől kezdve, az elbeszélő kútfők erősen anekdotikusak és önmentők; egyesekről, mint Károlyi Mihály gróf, Windisch-Graetz Lajos herceg mémoire-jairól a szerzőség kérdése sem bizonyos, ilyenek, valamint újságokban folytatásosan megjelenő visszaemlékezések (Szterényi Józseftől, Lengyel Zoltántól) kritikai munkára ma alig alkalmasak. Történeti foldolgozástól elrettentő példa gyanánt szolgálhat a most megjelent Lukachich-féle emlékirat, mely eddigi tudomásunkkal szemben 1918 októberén a budapesti csapatok teljes felbomlását állapítja meg; ez új felfogás ellenőrzése magában véve is ma még alig megoldható kútfői feladat volna. Ha az ember nem akar Eötvös Károly-szerű fecsegések, vagy pártpolitikai iratok áldozatává lenni, akkor nem vállalkozhatik ez évek részletes politikai története megírására.