AZ EURÓPAI FAJTÁK JELLEME

A könnyű életlehetőségek könnyed, sőt könnyelműségre hajló, gyors felfogású, szellemes, tanulékony, de tunya, szemlélődésre hajlamos, melegszívű, egyenes lelkű, rajongó, de szenvedélyes, hirtelen haragú és indulatában végletes cselekvésekre képes érzelmi lénnyé nevelte a mediterrán embert. Dús képességei a megjelenési formák és a kifejezés, a hitbuzgalom és a politika, a szónoklat és a költészet, a zene, tánc, az ének és a képzőművészetek ihletett mesterévé avatták. Hibái: szélsőséges individualizmusa és ebből következő fegyelmezetlensége, állhatatlansága, hirtelen emelkedő és süllyedő hangulatváltozásai, egymást gyorsan váltó felbuzdulásai és ellankadásai képtelenné tették állandó jellegű nagy közösségek, erős szervezetek létesítésére és fenntartására, tartós és szívós ellenállásra. Ezért vált mindig könnyű martalékává a jól szervezett, fegyelmezett és mindig harcra kész katonai közösségekben fellépő északi hódítóknak, bár azokat később rokonszenves faji tulajdonságainak és műveltségének erejével rendszerint magába olvasztotta.

A nehéz életküzdelem öntudatos és állhatatos, bátor és harcra kész, hidegfejű és gyakorlatias, fegyelmezett és rendszeres, de kalandvágyó, vállalkozó szellemű és gyakorta szertelen indulatú értelmi lénnyé nevelte az északi embert. Ez a lelki alkata egyenesen elhívta a nagyvonalú alkotó munkára, hadseregek és hatalmas államok szervezésére, gyarmatosításra és kereskedésre, a gyakorlati tudományok eredményes művelésére és az ismeretek rendszerezésére. Más fajták és népek lelkivilágát és törekvéseit nem értő és nem is értékelő, egyoldalú önbizalma, saját életszemléletének és törekvéseinek korlátlan tisztelete és határtalan hatalomvágya viszont szükségképpen hívták ki ellene minduntalan az elnyomott vagy akaratuk és ízlésük ellenére boldogítani kívánt népek folytonos lázadozását és támadásait.

A sík és lankás tájak, a fűtermő nagy mezők a maguk széles térségeivel csábítják az embert állattenyésztő gazdálkodásra, s annak fejlődésével párhuzamosan mozgékony harcos szervezetek kiépítésére. Az eurázsiai síkságon nagyszabású pásztorgazdaságot és ennek megfelelő katonai szervezetet alapító káspi-pontusi és turáni népeket öntudatosságuk és tetterejük, katonai tehetségük és elszánt vitézségük, megfigyelőképességük és ravasz körültekintésük, leleményességük és ötletességük a történelem egyik hatalmas társadalomszervező és államépítő tényezőjévé avatták. A pusztai pásztorélettel együtt járó szemlélődő hajlam viszont a természet és a mindenség titkainak a fürkészésére ösztönözte őket. Hadi sikereik és szervező munkáik eredményei bámulatra méltók, de nem voltak maradandók. Akaraterejük hirtelen fellobbanásai váratlan hangulatváltozások nyomán könnyen fordultak csüggedésre, gyors és határozott cselekvéseik óvatos és kétkedő habozásra. Tetterejüket szemlélődő hajlamuk, a fatalizmus lankasztó szelleme bénította meg. Hirtelen magasba szökő hatalmuk rendszerint éppígy gyorsan elhanyatlik. Nomád államaik és birodalmaik hamar szétestek, részekre hullottak és új hódítók vagy kevésbé harcias és öntudatos, de szívósabb és kitartóbb alattvalóik martalékává lettek. Csak más fajta, állhatatosabb és higgadtabb népelemekkel egyesülve tudták biztosítani államalapításaik állandóságát, mint a ma is virágzó oszmán-török, bolgár és magyar hatalom példája bizonyítja.

A dél felé áramló északi és turáni fajta népeket költözésükben a gyors, szinte fergeteges előrenyomulás, katonai szervezkedésükben a rendszeresség és fegyelem, harcaikban a fölényes és meglepő harcmodor, vállalkozásaikban a kalandos szellem és nagy merészség, politikájukban a nagyvonalúság és messzire néző célkitűzés, egész lényükben az önbizalom és a missziós hit jellemzi. Talán ősrégi időkben is ezek a jellemvonások hajtották elődeiket a puhább déli tájakról mindig magasabbra, észak felé, hogy később – a természeti viszonyok változása és túlságos elszaporodásuk miatt megnehezedett életfenntartási lehetőségeik megfogyatkozásával – megedzve lépjenek újra a népek dél felé vezető útjára.

Az északi és a turáni fajtát jellemző szervezőkészség, vállalkozó kedv, harcos szellem és elszánt vitézség jellemezte a tengermelléki fajtának az eurázsiai síkságon megtelepedett kaszpi-pontusi ágazatát, a lovas nomád életformákat elsőnek kialakító hurri-kimméri-géta népeket is. Délre költözött elő-ázsiai ivadékának – a lágyabb éghajlat, a könnyebb életlehetőségek és a belé olvadt mediterrán-orientális elemek hatása alatt – inkább üzleti szelleme és gyarmatosító tehetsége domborodott ki, s a gyakorlati tudományok mellett a vallásbölcselet, a csillagászat és a művészetek, különösen az építőművészet iránt való hajlama jutott érvényre. Életútját Elő-Ázsiában és Egyiptomban is a monumentális építészeti alkotások jelölik.

A tengermelléki és északi kereszteződés nyomait viselő dinári fajtából sem hiányoznak a két ősére jellemző lelki vonások. Az illírek bátor harcosok voltak, és szívesen bocsátkoztak kalandos vállalkozásokba. Bronz- és vaskori kultúrájuk fejlett művészi érzékükről tanúskodik. A balkáni hegyvidékre telepedett délszláv ivadékait és az alpesi tájon megszállt nyugati – francia, bajor, tiroli – fajrokonaikat is sok rokonszenves tulajdonság: nyíltszívűség, kedélyesség, családszeretet, elszánt bátorság, nagy szónoki készség és művészi hajlam s emellett nagy igénytelenség jellemezi. Nagyobb hatókörű és állandóbb politikai és társadalmi szervezetek felépítéséig mégsem jutottak el, s ebben a hegyi táj bénító hatását kell felismernünk.

A hegyi kis tájak szerint tagolt délszláv társadalmak örökös belső torzsalkodásai, az ősi nemzetiségi vérbosszú ma is viruló szokása sokáig útját állta az államszervezet kialakításának. Később is idegenek vezetése és védelme alatt alakították ki a maguk politikai szervezeteit.

Az Alpesek zordon hegyvidékén is így alakult ki a táj hatása alatt a józan, igénytelen, szorgalmas, takarékos, béke- és rendszerető, szülőföldjéhez ragaszkodó, de nehézkes, bizalmatlan, anyagiasan gondolkodó és megalkuvásra hajlamos, szűk látókörű és minden nagyvonalú cselekvésre képtelen alpesi fajta lelki alkata. E tulajdonságaiból következett, hogy magát teljesen alá tudta vetni a rátelepedő másfajta népeknek, s nevét, nyelvét, népegyéniségét elvesztve élt tovább, és él még manapság is különböző népek közösségeiben, azok hasznos és munkás, de a közérdek szempontjai iránt másfajta népelemeknél kevésbé fogékony tagjaként.

Az alpesi fajta törzsei egykor a harcos északi törzsek elől kitérve húzódtak át az alpesi hegyvidékre, s a mediterrán őslakosság közé elvegyülve váltak ott és Európa nyugati részén is a később jövő kelta, latin, germán népközösségek tagjaivá. Ez a lassú ütemű szivárgó helyváltoztatás jellemzi az erdővidéken élő kelet-európai fajta népeket is.

A finn-permi népek mai földrajzi helyzete pontosan megfelel a köztük fennálló nyelvrokonság fokának és abban kifejezett történeti kapcsolatainak. Egymástól elszakadván lassan nyomultak előre északkeleti és északnyugati irányba, békésen helyet adva a mögöttük ugyanilyen ütemben előrehaladó rokon népeknek s az ősidők óta nyomukba járó keleti szlávoknak.

A természet és elszigetelt életmódja hallgatag és zárkózott, de mélyen érző és leleményes, higgadt és állhatatos, a szükségben bátor és kitartó, a megpróbáltatások viselésében erős és elszánt, de emellett óvatos, tépelődő, szövevényes lelkületű és sokszor határozatlan lénnyé nevelte a kelet-európai embert. Ezek a tulajdonságai akadályozták sokáig az önálló cselekvésben és nagyvonalú kezdeményezésben, de mikor a fejlődés folyamán erre sor került, faji erényei értékes és megbízható, nyugodt és kitartó államfenntartó elemmé avatták.

Az emberfajtáknak és népeknek lelki alkatuk és szellemi képességük szerint való osztályozása és jellemzése sokszorosan igazolt történeti tényeken és népi jelenségeken alapszik, de korántsem jelenti a mai államfenntartó népeknek avagy azok egyenes fajtaelemeinek rangsorolását. Az alpesi fajta angol, francia, dán, lengyel és cseh éppúgy részese és munkása az őt magába foglaló nagy népi közösségeknek és művelődésnek, mint mediterrán, északi dinári vagy más fajtából sarjadt néptársai, habár eredeti hajlamai és adottságai merőben különböznek azokétól. A kelet-európai fajta finn és szláv elem életerős műveltséghordozó és államfenntartó tényezői a maguk történetileg kialakult népi államainak. A faji jellemnek ez a módosulása, illetőleg a különböző fajtaelemeket egybefoglaló népek sajátos jellemének a kialakulása az évezredeken át folyton ismétlődő vérkeveredések és idegenből befogadott kultúrhatások eredménye.