bugylibicska, bugyli | TARTALOM | bujdosóének |
Nógrád m.-i summásfalu szertelenül díszített öltözete. A 20. sz. elején vált ki a környező községek viselete közül. A leányok hátrafésült előhajukat a fejtetőn körfésűvel tűzték meg. Az asszonyok hajának → kontyát kéregpapír karika, a konty formázta a puha felső főkötő alatt. Az új asszonyok lakodalomban, mulatságra → főkötőjüket fodrosra húzott fekete vagy kék selyempánttal, a kakatúrral és csésze formájúra alakított, gyöngyökkel bélelt piros selyemszalaggal, a bukorral díszítették. A nők a rövid 1520 alsószoknyát is takaró kasmír → szoknyák elé széles fekete selyem kecelét kötöttek, amelyet a szoknyákhoz hasonlóan apróra beraktak. Ingükre fehér, lyukas hímzéses, erősen keményített → vállkendőt borítottak, nyakukat több soros fehér gyöngyfüzér fedte. A csizmát korán elhagyták, félcipőbe bújtatott lábukat viszont több egymásra húzott fejetlen harisnyaszárral csizmaformájúra vastagították. A → posztóruhát viselő férfiak már a két világháború között, a nők csak másfél évtizede vetették le a bujáki viseletet. Irod. Fél Edit: Népviselet (Bp., 1962).