csángók

a székelyektől különvált népcsoportok összefoglaló neve. A szó valószínűleg egy már elenyészett ’elvándorol’, ’elszakad’ jelentésű ige származéka. Csángóknak nevezik elsősorban a → moldvai magyarokat. Így hívják a Csíkszékből a közeli Tatros folyó völgyébe költözött magyarokat (→ gyimesi csángók); a Brassó melletti → Hétfaluban élő magyarságot, valamint a barcasági magyar falvak más lakóit (→ hétfalusi csángók). Gyakran helytelenül így emlegetik a → bukovinai székelyeket is, és a közülük kiszakadt → al-dunai székelyeket. A ’csángó’ név általában gúnynévnek számít. Nem maguk a csángók, hanem a környezetükben vagy a távolabb lakó székelyek használják. Kivételt képeznek az ugyancsak bukovinai eredetű → dévai csángók, akik nem érzik sértőnek a megnevezést. 1945 óta helytelenül csángóknak nevezik a Dunántúl egyes vidékein a bukovinai székelyekkel nagyjából egyidőben a kitelepített németek helyébe érkezett áttelepített csehszlovákiai magyarokat és alföldi telepes agrárproletárokat is. A csángó szó itt az ’idegen telepes’ jelentését vette fel. – Irod. Mikecs László: Csángók (Bp., 1941).

1. Hétfalusi csángólány századfordulói öltözetben (v. Brassó m.)

2. Gyimesi csángó asszony hosszú ingben, feltűzött katrincával, vállán gyapjútarisznyával (Gyimesközéplok, v. Csík m.)

3. A moldvai Gajcsánáról (Egyházaskozárra, Baranya m.) települt csángók körtánca

1. Dévai csángó-székely telepes háza (v. Hunyad m.)

2. Idős csángó férfi (Somoska, Moldva)

3. Gyimesi csángók