cserélt gyerek

TARTALOM

cserepcsép

cserény

1. általában vesszőfonat, a parasztszekér vesszőből vagy deszkából készült oldala vagy alja (oldalcserény, alcserény, → szekérkas) a Felföldön és a Dunántúlon. – 2. a székely ház tüzelőberendezése (→ kandalló). – 3. disznóöléskor a sertés bontásához használt fakeret (Veszprém m.). – 4. A tüzelős ólban és szőlőspajtában a nyitott tűzhely fölött felfüggesztett vagy falba erősített, vízszintes deszkából készült szikrafogó (Alföldön). – 5. cserény vagy karám, fakeret közé vesszőből font vagy nádból korcolt 1,2–1,5 m magas, 2–2,5 m hosszú lapokból összeállított, fedél és ajtó nélküli, egy oldalon nyitott, mozdítható lészaszerű, szélfogó pásztorépítmény. A Duna–Tisza közi és kiskunsági, nagyjószágot őrző pásztorok az → állás közelében állították fel. Alaprajza téglalap, a cserénylapokat a sarkokon és az oldalvonal mentén földbe vert karókhoz vesszőgúzzsal erősítették. A cserény két részből állott, a ló számára való szárnyékból és a pásztorok tüzelőhelyéből, ahol szabad tűzön főztek és gúnyájukat, ládáikat tartották. A cserény helyét az állással együtt változtatták. Az emberek a cserény enyhelyében tértek nyugovóra, az igavonó állatok is ott éjszakáztak és a szekérderékból vagy az ún. kerekkosárból (hordozható jászolból) szénáztak. A → fuvarosok is gyakran vittek magukkal – a Tiszántúlon – összetekerhető cserényt, hogy alkalomadtán a rakományt vagy az állatokat védjék vele, kivált ha valami ok miatt nem érhették el estére valamelyik → csárda ún. beállóját. Magyar származékszó, a sző ige családjába tartozó ser, sír, sür igéből -r gyakorító képzővel képezve. – Irod. Viski Károly: Adatok a székely építkezés ismeretéhez (Népr. Ért., 1911); Madarassy László: Nomád pásztorkodás a kecskeméti pusztákon (Bp., 1912); Bátky Zsigmond: Földól és tüzesól (Népr. Ért., 1929); Mészöly Gedeon: A cserény szó eredete (Népünk és Nyelvünk, 1930); Tálasi István: A Kiskunság népi állattartása (Bp., 1936); Nagy Czirok László: Pásztorélet a Kiskunságon (Bp., 1959).