dejtári viselet

a Nógrád m.-i Dejtár, Ipolyvece, Patak, korábban közös anyatemplomba járó falvak és a szomszédos Érsekvadkert öltözete. A férfiak a múlt század végén mint építőmunkások Bp.-re jártak dolgozni és ruházatukat városi formára fordították. Az otthon maradtak kb. 1940-ig viselték a → posztóruha polgárias szabású, dísztelen változatát. – A női öltözetben kb. ugyanekkor a vászon → pendelyt, alsószoknyát, pamutvászon ujjú ingvállat gyolcs → testi ruhák váltották fel, amelyekre a kékfestő → szoknya, → pruszlik, nyakbavaló kendő és a sok esetben szintén kékfestő, vattával bélelt, testhezálló frakkos kabát helyett selyem, brokát, ill. szövet felsőruhákat vettek fel. Érsekvadkerten a puha konty → főkötőre fehér gyolcs, lyukas hímzéses keményített → fejkendőt kötöttek az álluk alá, míg a dejtáriak a merevített főkötőt selyem brokát menyecskére kikötött kendővel fedték. Érsekvadkerten a pántos félcipőt, a többi községben a magas szárú cipőt kedvelték, ehhez csíkos mintájú, kézzel kötött harisnyát viseltek. – Irod. Malonyay Dezső: A palócok népművészete (A magyar nép művészete, V., Bp., 1922); Szabó Zoltán: Cifra nyomorúság. A Cserhát, Mátra, Bükk földje és népe (Bp., 1938); Flórián Mária: Rimóc népviselete (Balassagyarmat, 1966).

Dejtári viselet (Patak, Nógrád m.)