eladott lány

régi stílusú → ballada. Az akarata ellenére férjhez kényszerített, eladott lány tragédiáját mondja el, aki rendszerint halálával tiltakozik az események ellen. A magyar anyagban öt altípust különböztetünk meg: a) eladott lány, akit lófarkához kötve halálra hurcol az ifjú férj, mert nem hajlandó őt gyöngybéli mátkájának szólítani (Rákóci kis úrfi ballada); b) eladott lány, akit fehér legénynek (német kérőnek) adtak, és a szegények imájával kéri Istentől, hogy mielőtt idegenbe tér, meghaljon (egyes változatok → Szent Erzsébet-mondák motívumait említik); c) eladott lány, akit idegen ország (német, török) gazdag kérője halva talált; haldoklását ruhák lehullása, virágok hervadása jelzi; a legtöbb esetben a kérő magával viszi így is (Fogarasi István ballada); d) eladott lány, akit idegenbe pompával vittek, és nem halálával, hanem kiszolgáltatottságának hangsúlyozásával érezteti tragédiáját:

Add ki szép lányodat, Seprődi Borbálát

Ha nem adod, bizony mink es reád vessük

Bizony reád vessük a császár adóját.

e) eladott lány, akiért az ördög jön el, mert még az anyja méhében levő gyermeket akaratlanul neki ígérték. A mesei Jephta motívum (Thompson: Motif Index S. 241) balladai megfogalmazása ritka, egyéb hiedelemmel párosulva (a lány lelketlensége oka büntetésének) válik balladaivá (→ halott vőlegény). Az eladott lány balladatéma Európa majd minden népköltészetében ismert. Változatossága miatt alkalmas → kontaminációra, → affinitásra. (→ még: elrabolt lány, az) – Irod. Vargyas Lajos: Researches into the Mediaeval History of Folk Ballads (Bp., 1967); Ortutay Gyula–Kriza Ildikó: Magyar népballadák (Bp., 1968).