élménytörténet | TARTALOM | előadó |
az időbeli művészetekhez (költészet, színjáték, zene, tánc) tartozó alkotások megszólaltatása, közönség előtt való bemutatása. A népművészeti alkotások megjelenési formája a rögtönzött előadás, melyet megelőzhet gyakorlás, segítségre lehet valamiben szövegkönyv is, de ez nem általános. Az előadásbeli improvizációból (→ rögtönzés) következik a tartalmi variáns. (→ változat) A népi előadás alkalomszerű, jórészt hagyományos keretek (pl. fonó, lakodalom és különféle más szokások) között zajlik le, az esetleges rendezőféle szerepe korlátozott, ritka a szólóban történő előadás (magános siratgatás és éneklés) is. A közönség általában aktív: részt vesz az előadásban vagy közvetlenül nyilvánít véleményt, ill. reagál a befogadott hatásokra. A népi → előadó csak kis részben specialista, az egyéni és a közösségi jegyek még összefonódnak. Egyéni rögtönzésre bő teret ad többek között a → siratóének, a → népmese, mindkettőnél fokozottabb szerepe van a mimikának és a gesztusnak. A dal és a ballada egyaránt megengedi az egyéni és a csoportos előadást, de közös énekléshez összehangolt, homogén csoportok (fonóbeli lányok, mulatozó férfiak, menetelő katonák stb.) kellenek; hasonló a helyzet a népi színjátszó csoportokkal is, ahol viszont a jelmeznek és a kelléknek van hangsúlyosabb szerepe. A népi előadás stílusa korszakonként változott: a régi stilusú népdalokat ünnepélyes hangvétellel, díszítetten és nyelvjárásban adták elő, míg az új stílusú népdalok előadása jóformán csak hangerőben különbözik a mindennapi beszédtől, és többnyire köznyelven mondják el (→ népdal). Hasonló különbségek észlelhetők a → népzene előadásában is. Hosszabb alkotások menetében is változik az előadás módja: balladánál a tartalom és hangulat szerint módosul a ritmus, a díszítés, esetleg a dallamvonal is, a mesében pedig az egyes epizódok jellege, ill. a szereplők szerint. Hasonló elvek érvényesülnek a → históriák előadásában is. Ahol van hallgatóság, magatartása meghatározó módon érvényesül az előadásban. A műfajok, alkotások többségénél az előadás egyéni vagy etnikus vonásait jóval nehezebb elkülöníteni, mint a nemek, korcsoportok és korok szerintit.