Erdei Ferenc (Makó, 1910–Bp., 1971)

szociológus, közgazdász, az MTA tagja (l. 1948, r. 1956), Kossuth-díjas (1948, 1962). Tanulmányait a szegedi egy. jogi karán végezte. Bekapcsolódott az egy.-i ifjúság haladó mozgalmaiba, tagja lett a → Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának. 1933-tól a makói hagymás szövetkezet gyakornoka. 1935–36-ban Ny-európai tanulmányutakat tett. A falukutató mozgalom (→ falukutatás) egyik vezető egyénisége, Györffy István munkatársaként részt vett a táj és népkutatás megszervezésében. A Márciusi Front (1937) és a Nemzeti Parasztpárt alapító tagja (1939). A népi írók mozgalmának baloldalához tartozott. Részt vett a németellenes antifasiszta ellenállásban. A földosztás végrehajtásának egyik irányítója. 1944–45-ben az ideiglenes nemzeti kormány belügymin.-e, 1945–47-ben a Nemzeti Parasztpárt alelnöke, majd főtitkára. 1948-ban államminiszter, 1949–53-ban földművelésügyi min. A szövetkezeti gazdálkodás és a falu szocialista átalakulása ügyének egyik vezető politikusa. 1953–54-ben igazságügyi min. 1955–56-ban a Minisztertanács elnökhelyettese. 1964–69-ben a Hazafias Népfront főtitkára, 1965–71 között az Elnöki Tanács tagja. Az Agrárgazdasági Kutató Intézet ig.-ja (1957–69), az MTA főtitkára (1958–64 és 1970–71). Korai szociográfiai és szociológiai munkássága erjesztően hatott az 1930-as években kibontakozott etnográfus nemzedékre. A paraszti műveltséget és életmódot egységesen vizsgáló településszociológiai művei úttörőek voltak. Módszerét a történeti szemlélet és a konkrét, részletes társadalomelemzés egyidejűsége jellemezte. Élete második felében agrárpolitikai és szervezéstudományi kérdésekkel foglalkozott. – F. m. (néprajzi érdekűek): Futóhomok (Bp., 1937); Parasztok (Bp., 1938); Magyar város (Bp., 1939); Magyar falu (Bp., 1940); A magyar paraszttársadalom (Bp., 1941); Magyar tanyák (Bp., 1942); Város és vidéke (Bp., 1971); Néprajzi ínyesmesterség (Bp., 1971). – Irod. Balogh István: E. F. (nekrológ) (Ethn., 1971).

Erdei Ferenc

Erdei Ferenc Futóhomok c. művének címlapja