esztam

a népi vonószenekar kísérő hangszereinek egyik játékmódja, amikor a kontra és brácsa, ill. a bőgő ritmikailag ellentétes, egymást kiegészítő együttműködéssel hoz létre staccato -okra felbontott, sajátosan lüktető ritmuskíséretet:

Az esztammal kísért 2/4-es ütemű táncok két csoportja: 1. lassúbb tempóban (Mm. = 120–138) az esztam a → cigánytáncot, az → eszközös táncokat, a → kanásztáncot, a → marsot, a pásztortáncokat és az → ugróst kíséri; 2. gyors tempóban (Mm. = 160–240) pedig a friss → csárdást. A cigányzenészek által használt esztam szó talán hangutánzó eredetű. (→ még: bőgőzés, → düvő, → tánczene) A → rezesbanda esz- és b-kontrájának lényegében ugyanaz a szerepe, mint a vonósegyüttes kontra-brácsájának az esztamkíséretben. – Irod. Martin György: A néptánc és népi tánczene kapcsolatai (Tánctud. Tanulm., 1965–66, Bp., 1967); Sárosi Bálint: Die Volksmusikinstrumente Ungarus (Leipzig, 1967).