barka

TARTALOM

barkaszentelés

bárka

1. rövid, széles, lapos fenekű fedeles hajóféle, amelyet pl. só szállítására is használtak. – 2. tökös bárka a hal tárolására, esetleg vízi úton való szállítására szolgáló lyuggatott oldalú, csónak alakú → fahajó. Hossza 60–70 cm-től több méterig terjedhet. A nyargalóbárkát halászat közben a ladik után kötve vontatják magukkal, míg az állóbárka, halászbárka többnyire a halpiac közelében kikötve áll, ebben tárolják fajta szerint rekeszekbe osztva a halat. Az állóbárkán hátul, de sokszor elöl is raktár és hálóhely céljait szolgáló felépítmény, → csárda van, orrtőkéje jellegzetesen faragott, s a bárkával együtt színesre festett. A hajókhoz hasonlóan a bárkának is nevet adnak, gyakran halról nevezik el. A bárkás feladata a halaknak fajta szerinti elhelyezése a bárka rekeszeibe, a bágyadt vagy döglött halak eltávolítása, és az eladásra szánt mennyiség kimérése, kiadása. A hosszabb ideig tárolásra szánt halakat ojtották (halojtás), herélték, farkánál a gerincét bicskával megsértették, hogy megbénulva ne verjék össze magukat a bárkában. A nagy harcsák alsó ajkát hasították be, nehogy a kisebb halakat felfalják. A múlt század második felében még az őszi hónapokban 120–240 mázsa befogadóképességű bárkákban lóval vagy hajókkal vontatták a halat a nagy halvásárokra, pl. Pestre. Tavakban láda alakú bárkákat is használtak, míg a kishalászok s főleg orvhalászok vesszőből kötött haltartóit is így nevezik. (→ még: fisér) – Irod. Herman Ottó: A magyar halászat könyve (I–II., Bp., 1887–88); Solymos Ede: Dunai halászat (Bp., 1965). – 3. nagy, fatengelyes → szekér, amelynek 9–10 → sukkos (kb. 3 m) hosszú és 2 m-nyi magas oldala volt; uradalmakban használták törek és pelyva szállítására; az erősebben építetteket pedig a → fazekasok alkalmazták áruik vásárra vitelére, ez utóbbiak voltak a fazekas szekerek vagy gelencsér batárok.