bényi viselet

az Alsó-Garam menti Kisbény (Csehszlovákia) község viselete, mely a 19–20. századfordulón virágzott. Egy viseletcsoportot (és exogám házasodási körzetet) képez a szintén r. k. Bart, Kisgyarmat, Páld, Kéménd és Kőhidgyarmat viseletével. Több vonásban rokona a → martosi viselet. A kendervásznat a nők szövik. A bényi viselet kisipari és gyári kellékeit főleg Esztergomból szerzik be. A férfiviseletben csak a nagy ülepű, szűk szárú gatya jellegzetes. A magyar női viseletek közül a bényi viseletnél helyezkedik el legalacsonyabban a derékvonal. A gyári fehér kelméket erősen kékítik; a színesek közül a piros, kék és zöld a legkedveltebb. – A férfiak fejrevalója a kerek tetejű fekete kalap. Nyári munkaruhájuk fehérítetlen vászon. Ünneplő gyolcsingük ráncos, bő ujja kézelőbe fogott. Az ing alját betűrve viselik. Csizmanadrágjuk és ujjasuk fekete posztó vagy szövet. Mellényük kivágása ék alakú. Télen gyapjúból kötött vagy barhentből varrt ujjast (undera, unterci) és pamutból kötött nyakravalót is viselnek. Tánckor gatyájuk elé háromszögűre hajtott tarka kendőt tűznek. Hordtak → ködmönt, → gubát és nagy gallérú → szűrt is. Oldalt varrott szárú, ráncos, fekete csizmájuk sarkára csörgőt kötöttek felfűzött acélkarikákból. – A nők hajukat T alakban választják el, kétoldalt feszesen lefésülik, a fül fölött 1–1 kis fonatot (lányok esetleg csak sodratot) vezetnek hátra. A lányok (néha) a hátulsó hajcsomó egy részéből is egy fonatot vezetnek le a tarkóig, s ott az egész hajat egybefogva lelógó fonatot készítenek, ünnepen színes selyemszalagokba fonva. Az asszonyok a hátulsó hajcsomót s az oldalfonatok végét fonatlanul kontyba csavarják a tarkójuk fölött. Két darabból szabott, textilbevonatú keménypapír tokkal, konty-tyal fedik a hajkontyot. Elöl a sűrűn bodrozott, széles fehér (öregeknek fekete) csipkefodor, a homlokpárta (pintli) félkörívben fedi hajukat. Kimenőre piros vagy fekete, tarkón kötött kendőt vesznek olyanformán hajtva, hogy fülük fölött a hajuk kilátsszék. Az ünnepi konty arany- vagy ezüstszálas csipkével borított, hátul széles szalag lóg róla a szoknya aljáig. Áttetsző fehér tüll kendőt vesznek föléje, amely vagy keményített, háromszögűre hajtott négyzetlap, amelyet áll alatt csak megtűznek, vagy puha, hosszú, keskeny téglalap, amelynek végeit nyakuk köré csavarják. Ingválluk gyolcs, bevarrott ujjú. Ünnepi ingük ujja bő – a köznapi szűk –, vállban kibuggyozódik, lejjebb szűkre összevarrott. Könyök fölött ráhúzott gumival erősítik meg, melyen hátul színes szalagcsokor díszlik. Az ingujj végének jellegzetesen rendkívül széles, puha fodra leomlik az alsókarra. Pendelyüket 3 szél vászonból vagy gyolcsból varrják, széles derékpánton kantárokkal. A vállpántos farpárnát, a pofándlit (→ csípőpárna) 15–20 cm-rel a derék alá helyezik s így a csípőnek nemcsak terjedelmét, de helyét is módosítják. A hosszított derék a 20. sz.-ban egyre hangsúlyozottabb és a szoknya egyre rövidebb. A farpárnára csak ráakasztják a gyakran 10–15 db ráncos szoknyát, melyek 7–9 szélből állnak. A legalsó a boka fölött egy tenyérnyire végződik, a többiek felfelé 1–1 cm-rel rövidebbek. Alul durva gyapjú szamárszőr szoknyát, feljebb vékonyabb posztószoknyákat, moldonyokat viselnek. A legtöbb szoknya kétaljú: aljába belül tenyérnyi széles fodrot varrnak, hogy jobban elálljon. Az ünnepi felsőszoknya apró virágú karton vagy selyem. Keskeny kötényük hossza a felsőszoknyáével azonos. Ünnepre vagy fehéret, vagy feketét viselnek, melynek színes szalagját elöl megkötik. Hosszú derekú, feszes pruszlikjukat gyakran összevarrják a szoknyával, ünnepre mintás selyemből vagy bársonyból készül. Kis kerek nyak- és karkivágása van, elöl kapcsokkal zárul. A pruszlik fölé fodros szélű, fehér tüll vállkendőt vesznek, melynek végeit előbb a hason félkörívben leeresztik, aztán vezetik hátra. Hátul széles szalaggal kötik össze, ennek végeit ráterítik a kétfelé széthúzott kendővégekre. A lányok nyakát 2–3 soros, a nyakhoz simuló fehér gyöngysor és 2–3 lelógó sor díszíti, elöl kis művirággal és a mellre szétterített színes szalagokkal. Télen ujjast inkább csak az asszonyok hordanak; posztóból varrt sonkaujjút vagy bársonyból valót, báránybőrrel béleltet. Kézbevaló négyszögletes kendőjük az átlagosnál nagyobb. A női csizma oldalt varrott, puha szárú, magas sarkú. Hétköznap feketét, ünnepen pirosat, harmonikaráncosat viselnek, ennek talpára → csikorgót, sarkára fémdarabokból csergő sarkantyút erősítenek. Hordanak bőr vagy bársony magas sarkú félcipőt is piros vagy fekete színben, színes szalagokkal díszítve, hozzá piros bokás kék harisnyát. – Irod. Móricz Zsigmond: Esztergom vármegye népe (Magyarország vármegyéi és városai, Esztergom vármegye, Bp., é. n. [1907]); Novák József Lajos: Adatok Bény község néprajzához (Népr. Ért., 1913).

Leány hosszított derekú viseletben, elölről és hátulról (1913, Bény, v. Esztergom m.)

Áldozásra menő leány, kibontott hajjal, hátulról (1913, Bény, v. Esztergom m.)

Menyecske hosszított derekú viseletben, ráncba szedett ejtett vállkendővel. A fejkendő fehér hímzésű (1913, Bény, v. Esztergom m.)

Leány hosszított derekú viseletben, ejtett vállkendővel (20. sz. eleje. Bény, v. Esztergom m.)

Leány és fiatalasszony ünnepi öltözetben (20. sz. eleje, Bény, v. Esztergom m.)