hántolás

táplálékul szolgáló gabona- és egyéb növényi magvak előkészítő feldolgozása, melynek során eltávolítják a pelyva, ill. héjrészeket. Az újkori hazai néptáplálkozásban a hántolt köles, árpa, hajdina, tönkölybúza és közönséges búza vidékenként megoszlóan fontos szerepet játszott. A korábbi századokban → harmatkása hántolása is előfordult. A parasztgazdaságok hántolandó terményüket vagy a háztartásban hántolták, vagy hántolóműhelybe, malomba vitték. A hántolás háztartási eszközei: a fából készült nagy → mozsarak, ill. a → lépőkölyű, a DNy-Dunántúlon a csak e célt szolgáló fakorongos → kézimalom. Búzából, kukoricából azonnali fogyasztásra szánt kisebb mennyiséget vegyi úton is hántoltak (Szatmár, Erdély). Ehhez a szemeket fahamu lángján főzték, majd tiszta vízben való alapos kimosás közben eltávolították a héját úgy, hogy két tenyér közt, ill. a patakba merített vesszőkosár fenekéhez dörzsölték. Az így héjalt szemeket váltott vízben azonnal puhára főzték ételnek. Malomban a hántolandó magvakat kőpár között koptatták, vagy zúzómalom rúdkalapácsos berendezésével üttették. Hántoló zúzómalmok a magyar nyelvterület ÉK-i, K-i részén voltak gyakoriak, a legújabb korra egy sem maradt fenn hazánkban. A nyelvjárásokban velük kapcsolatban is használatos a kölyü elnevezés és alakváltozatai. Kövön hántolást vízi-, száraz- és szélmalmok, gőzmalmok egyaránt végeztek. A hengerszéken hántolt kása elsősorban kereskedelmi forgalomba került. A hántoló műhelyek többnyire lépőkölyűkkel felszerelt paraszti tulajdonú kisüzemek voltak, amelyek nem tartoztak a malomtartási földesúri jog hatályába.