házvidék

a → háztípusok elterjedésterületének megjelölésére használatos néprajzi szakkifejezés. Azt a területet jelöli, amelyen egy-egy háztípus általánosnak, döntőnek, homogénnek tekinthető. Bátky Zsigmond vezette be szakirodalmunkba a német Hauslandschaft megfelelőjeként. A háztípusok földrajzilag általában kompakt tömböket alkotnak. A meglehetősen homogén tömbök között átmeneti sávok mutathatók ki, amelyekben a szomszédos házvidékek számos típussajátossága együttesen megtalálható. Európa területét néhány alapvető házvidékre oszthatjuk. Délen a mediterrán lakóháztípus az ókor óta egységesült házvidékét találjuk. Ny-Európa területe jórészt szintén önálló házvidéket, az ún. lakóistállós háztípus elterjedésterületét alkotta. K-Európa, Skandináviával együtt a lakókamrás háztípus, ill. más kifejezéssel a K-európai kemencés lakóháztípus házvidékéhez tartozott. Hazánk és a magyar nyelvterület egésze a honfoglalás óta a K-európai kemencés lakóház házvidékének részét alkotta. Azonban a késő középkortól fokozatosan nőtt a súlya a közép-európai kályhás lakóház helyileg kifejlődött típusának (amint a szomszédos nyugati horvát, szlovén, osztrák, cseh-morva területeken is konvergens módon alakult a házfejlődés). Ez vezetett nálunk a korábban egységes lakóháztípus felbomlására, és alakult ki a 19. sz.-ig jellemző négy házvidék (→ északi háztípus, → keleti háztípus, → középmagyar háztípus, → nyugati háztípus). Háztípusaink földrajzi elterjedése, házvidékeink alakulása és tájfejlődésünk között szoros társadalomtörténeti összefüggések mutathatók ki. A legfontosabb társadalomtörténeti-gazdaságtörténeti fejlődési típusok földrajzi kiterjedése és házvidékeink általában egybeesnek. Házvidékeinket kisebb regionális csoportokra lehet bontani az alkalmazott építőanyagok, építőtechnikák, építészeti díszítő stílusok – műhelycsoportok vizsgálata alapján. – Irod. Bátky Zsigmond: Házvidékek és kultúrmozgalmak Kelet-Közép-Európában (Népr. Ért., 1934).