jó és a rossz lány, a

jellegzetes mesealakok, jellegzetes mesei ellentétpár. A róla szóló mesék kettős szerkezetűek, akárcsak a szegény és a gazdag testvér (szomszéd) cselekedeteiről szóló → tündérmesék, → legendák és tréfás realisztikus mesék (→ reális mese). A jó és a rossz lány témakörbe tartozó mesék közül a legismertebbek: „A fehér és a fekete menyasszony” (→ gyöngyöt síró, rózsát nevető leány, a: AaTh 403A); „A leány, akit télidőben epret szedni küldtek”: AaTh 403B; „A szorgalmas és a rest leány”: AaTh 480, és a „Két leány az ördög házában”: MNK 481*. Közös vázuk: a jó leány szíves természetfeletti lényekhez, emberekhez, állatokhoz, tárgyakhoz, ezek emberfeletti tulajdonságokkal, szépséggel, gazdagsággal ajándékozzák meg; a rossz kelletlenül, szívtelenül viselkedik velük, ennek következtében rúttá válik, a vélt kincsesládában szemetet vagy kígyókat talál, a természetfeletti lény gyakran el is pusztítja. Az események okozója minden esetben a mostoha, aki férje leányát cselédsorban tartja, a magáét pedig kisasszonynak neveli. Célja a mostohaleány elpusztítása, édes leányának gazdagon való férjhez adása. A mesei igazságszolgáltatásnak megfelelően saját leánya oly csúffá válik, hogy senki sem veszi el feleségül, a mostohaleány pedig rendkívüli tulajdonságai következtében hercegi férjet kap. A típusok közötti különbséget a mostoha fondorlatainak s a jó leány kalandjainak különbözősége adja. Egyik mesében vízbe dobják, a másikban télen eperért vagy nyíló virágért, a harmadikban és a negyedikben egyszerűen szolgálni küldik. Ezt megelőzően (ennek következtében, ennek során) találkozik Krisztus urunkkal és Szent Péterrel, a tizenkét hónappal, vagy egy boszorkány, ördög vagy medve házába kerül. Kérdéseikre helyes feleletet ad, megosztja ételét a házban levő kismacskával, megtapaszt egy kemencét, megszed egy gyümölcsökkel megrakott fát, meggyógyít egy beteg állatot. A házban, ahová beszegődik, teljesíti a kapott parancsokat (vagy belép a tiltott szobába). A ház asszonya, egy boszorkány bér fejében megajándékozza egy kincses ládikával (vagy a leány a tiltott szobából viszi magával, és elmenekül). A kutya, a körtefa és a kemence újabb ajándékokkal halmozzák el, és elrejtik az üldöző boszorkány elől. A rossz leány mindennek az ellenkezőjét cselekszi, ezért éri őt a büntetés. – A mesecsoportban a különböző kulturális rétegek jól leolvashatók: a mesék eredetileg nyilván a „természetfelettivel” szemben való viselkedés szabályozására szolgáltak. Jóval később válhattak egy társadalmi képlet ábrázolóivá és tölthettek be társadalmi szempontból normatív szerepet (másodszori házasság, mostohakérdés). A legújabb korban a jó leány az eszményi, szorgalmas parasztleány-típust személyesíti meg s a rossz ennek az ellenkezőjét: az elkényeztetett, rest leányét. Ennek következtében válhattak leányoktatók kedvelt meséivé, fonóházak népszerű darabjaivá. „A leány, akit télidőben epret szedni küldtek” és „Az ősz ember parazsa”: AaTh 751B* típus kalandsora közel áll egymáshoz, a változatokban szereplő természetfeletti lények gyakran azonosak. A típuscsoportot a → Hamupipőke: AaTh 510A, ill. az „Egyszemű, Kétszemű, Háromszemű”: AaTh 511 típusokkal a mostoha-kérdés, ill. a bevezető szituáció kapcsolja össze. – Irod. Kovács Ágnes: Kalotaszegi népmesék (I–II., UMNGy, V–VI., Bp., 1943); Hegedűs Lajos: Moldvai csángó népmesék és népi beszélgetések (Bp., 1952); Berze Nagy János: Magyar népmesetípusok (I., Pécs, 1957); Roberts, W. E.: The Tale of the Kind and Unkind Girls (Berlin, 1958); Ortutay Gyula–Dégh Linda–Kovács Ágnes: Magyar népmesék (I–III., Bp., 1960); Andrejev, N. P.: Az orosz mesetípusok Aarne-rendszerű mutatója (MNKF, 1., Bp., 1960); Delarue, P.–Tenèze, M. L.: Le conte populaire français (II., Paris, 1964).