Hamupipőke

→ tündérmese. Népszerűségéhez nagymértékben hozzájárult a Grimm-gyűjteményből már a 19. sz. közepén átültetett változat, valamint az Erdélyi János Népdalok és mondák c. gyűjteményéből korán (1853) ponyvára került redakció. Cselekménye: özvegy ember egy szép kis leánnyal feleségül vesz egy özvegy asszonyt két csúnyácska idősebb leánnyal. Az asszony a maga két leányát kényezteti, a mostohát hamuban hálatja. Mikor apjuk vásárra megy, a két nagyobb cifra köntösöket, a kisebb egy ágat (három szem diót) kér, ami a kalapjában megakad. Hamupipőke a zöld ágat a temetőben anyja sírján elülteti, azon mindig egy fehér madár röpdös (Grimm). Az asszony a cifrán kiöltözött leányokkal bálba (Erdélyinél: templomba) megy. A kisleányt nem engedi. Lencsét és hamut (Erdélyinél: szemetes búzát) ad neki szétválogatni. Galambsereg végzi el helyette. A temetőben levő fáról a fehér madár lelök egy aranyruhát (Erdélyinél: az apja által hozott diók egyikéből vesz elő rézruhát), abban bálba (Erdélyinél: templomba) megy, a királyfi egész éjjel vele táncol (megpillantja), beleszeret. Hamupipőke a bál (mise) végeztével eltűnik („Köd előttem, köd utánnam!”, „Előttem világosság, hátam megett sötétség!” → mesei sztereotípia). Másodszor ezüst, harmadszor arany ruhában megy a templomba (a Grimm-mesében mind a három ízben arany ruhában; az Erdélyi-féle változatban: a mostoha és leányai otthon dicsekszenek, micsoda szép leányt láttak ők, Hamupipőke azt válaszolja, ő is látta 1. a lajtorján felmászott a kémény mellé, 2. felhágott a kérítésre, 3. onnan az eperfára. Testvérei elveszik a létrát, lerontják a kerítést, kivágják az eperfát). Harmadszor szurokkal keni be a királyfi a palota lépcsőjét, Hamupipőke félcipője odaragad (Erdélyinél: a királyfi szolgája arany rózsát szúr a kapu hasítékába, ahova betérni látta a szép leányt). Keresik az eltűnt tündérleányt, a mostoha édeslányainak levág a lábából, a királyfi el is viszi őket, de a temető mellett elhaladva, a fán repkedő madár elárulja (Hamupipőkét eltávolították a háztól, az aranyrózsa utánarepül). Lakodalom (Erdélyinél a folytatás AaTh 408) (AaTh 510A). A Grimm-féle változat előzményei Perrault, ill. Basile gyűjteményében találhatók, az Erdélyi-féle redakció a szláv változatanyaggal mutat rokonságot. Az előbbi származékai halványabbak, az utóbbié nagyobb számúak, jobban megkomponáltak, erőteljesebb nyelvezetűek. A Grimm-mese Benedek Elek és Halász Ignác átdolgozásában került a magyar szájhagyományba. Perrault meséje nyomán készült Walt Disney poétikus rajzfilmje. A Hamupipőke meséről számos típusmonográfia készült. Nyelvterületünkön a → tetűbőrbunda. (AaTh 510B) és „Egyszemű, Kétszemű, Háromszemű” (AaTh 511) mesékkel való szoros kapcsolata nem szembeötlő. Mesénk a → nádlányok (AaTh 408) meséjén kívül a → gyöngyöt síró, rózsát nevető leány (AaTh 403A), valamint a „szorgalmas és a rest leány” (AaTh 480) meséjével kontaminálódott, s több közös motívuma van a → Hamupipőke királyfi (AaTh 530) és az „Aranyhajú kertészbojtár” (AaTh 314), ill. „Nemtudomka” (AaTh 532) meséjével. – Irod. Solymossy Sándor: Idegen mesék meghonosodása (Ethn., 1913); Rooth, A.B.: The Cinderella Cycle (Lund, 1951); Eberhard, W.–Boratav, P. N.: Typen türkischer Volksmärchen (Wienbaden, 1953); Ranke, K.: Schleswig-holsteinische Volksmärchen (II., Kiel, 1958); Liungman, W.: Die schwedischen Volksmärchen (Berlin, 1961); Delarue, P.–Tenèze, M.–L.: Le conte populaire français (II., Paris, 1964); Faragó József: Kurcsi Minya havasi mesemondó (Bukarest, 1969).