Hamupipőke királyfi

→ mesehős. A kalandjairól szóló → hősmese cselekménye: egy királynak (szegény embernek) három fia van, két okos és egy bolondforma, aki egész nap hammat őröl a suton. Kertjében szénaboglya, aranyalmafa, ezt, vagy kölesföldjét, szőlőjét minden éjjel ismeretlen lények dézsmálják. Fiai vállalkoznak a megőrzésére (→ Árgírus, → zsoltáréneklő madár, a). A két idősebb szívtelenül viselkedik egy egérkével, békával, öregasszonnyal stb., elalszanak, a legfiatalabb azonban enni ad neki, segítségével ébren marad, a három egymást követő éjszaka elfogja az arany-, ezüst- és rézszőrű páriát, amely a szénaboglyát dézsmálta. Ezek kantárjukat vagy egy-egy sípot hagynak nála azzal, hogy hívására bármikor megjelennek. Néhány változatban a fiúknak apjuk sírját kell őrizniük. A két nagyobb nem meri megtenni, a legfiatalabb három éjen át virraszt, e a kantárokat sírjából kikelő apjuktól kapja (→ apjuk sírját őrző fiúk). Egy király kihirdeti, hogy (három) üvegvárban lakó leányát ahhoz adja feleségül, aki egy fenyőszál hegyébe tűzött rozmaringot, koszorút, aranyalmát, gyűrűt, keszkenőt három egymást követő alkalommal lekap. A kérők nagy serege, köztük a két idősebb testvér hiába próbálkozik, Hamupipőke királyfi a réz-, ezüst- és aranyparipa segítségével réz, ezüst és arany vitézi öltözetben megállja a próbát, de kilétét nem fedi fel, elvágtat. A király és emberei keresésére indulnak. Házról házra járva megtalálják Hamupipőke királyfit a hamuban, amint az aranyalmával, gyűrűvel, keszkenővel játszik. A királykisasszony hozzámegy feleségül (AaTh 530; BN 530A, B.). Gyakran beékelődik változataiba, akárcsak a → Hamupipőke (AaTh 510A) mesénél, hogy otthon a két idősebb testvér dicsekszik a fényes ugratáson (vitézi tornán) látottakkal. Öccsük azt állítja, hogy ő is látott mindent a kerítés, szalmakazal, disznóól (vagy hasonlók) tetejéről. Bátyjai ezeket elpusztítják. Ha a mesében három királykisasszony szerepel, a két idősebbet a két idősebb testvér, a legfiatalabbat Hamupipőke királyfi veszi feleségül. – Népszerű mese, 23 teljes változata ismert az egész magyar nyelvterületen Moldvát sem kivéve, emellett még sok olyan összetett szövegünk van, melyben csak az → üveghegyre, toronyba, fenyőszálra (állványra) való felugratás szerepel (Thompson, Motif-Index H331.1.). Ebben a motívumban gyakran találunk helyi lakodalmi szokásokra utaló elemeket. Egy Borsod megyei kéziratos szövegben széles árok átugratása a feladat. Ez balkáni kapcsolatokra utal. Figyelemre méltó egy székelyföldi és egy rozsály (Szatmár m.) változat is, mely csak a mese első, bevezető motívumát, a király selyemrétjén levő boglya megőrzését tartalmazza, folytatása azonban nem az ugratás motívuma. Ez is világosan mutatja, hogy típusunk két önálló mesei motívum állandósult kapcsolatából alakult. Az összetétel nem magyar sajátság, egész Európában megtalálható. A típus első nyoma, egy a XX. dinasztia korából származó egyiptomi papírusz (i.e. 15. sz.) is csak az ugratás – itt „repülés” – motívumát tartalmazza → sorsmese (A megjövendőlt halálnem: AaTh 934A-E) keretében. Mai keretébe hihetőleg görög földön a hellenisztikus korban került. Az üveghegy-elem nem feltétlen tartozéka a típusnak. Hamupipőke királyfi a hőse olykor az → Égitestszabadító (MNK 319*) típus egyes változatainak is. – Irod. Solymossy Sándor: Népmesetanulmány (Ethn., 1918); Eberhard, W.–Boratav, P. N.: Typen türkischer Volksmärchen (Wiesbaden, 1953); Andrejev, N. P.: Az orosz mesetípusok Aarne-rendszerű mutatója (MNKF 1. Bp., 1960); Liungman, W.: Die schwedischen Volksmärchen (Berlin, 1961); Béres András: Rozsályi népmesék (UMNGy, XII., Bp., 1967).